Hihetetlennek tűnő sztori szivárgott ki Kelet-Szerbiából, Boljevac környékéről: Marija Zlatić, a 86 éves, remeteként egyedül egy vályogházban élő asszony megtudta, hogy meghalt évek óta tőle külön élő férje. A történetben azonban nem ez az elképesztő, hanem hogy az Ausztráliában élt férfi 1 millió ausztrál dollárt hagyott az asszonyra.
Az egész még 2011-ben kezdődött, Zlatić ekkor bízta meg egy szomszédját, hogy nézzen már utána, mi van a volt férjeurával. 2015-ben szerzett tudomást a vagyonról. A B92 szerb oldalnak azt mondta az özvegyasszony: Nem kell nekem pénz. Elég, ha van kenyerem, vizem és fám, szóval melegben tudok lenni télen.
Ezzel azt indokolta meg, miért adta a falunak a teljes összeget. Hozzátette, ahova ő megy, oda nem kell semmiféle pénz, az ittmaradók nagyobb hasznát veszik.
Kiderült, férjével 1956-ban mentek a nyugat-ausztráliai Guildfordba. Férje, Momčilo ácsként dolgozott egy gyárban, a nő pedig a háztartást vezette. 18 hónap múlva visszatért az akkori Jugoszláviába betegeskedő anyját ápolni.
Anyja halála után is szerb földön maradt, férjével levélben ápolta a kapcsolatot. A férj haza akart térni Szerbiába, amint nyugdíjba megy, de nem jött. Pletykák szerint saját farmja lett, amit Marija sose hitt el. Az örökség 30 százalékát amúgy az azt felkutató szomszédnak ígérte Marija, de a szomszéd a falu lakossága miatt ebből nem látott semmit eddig.
A szomszédasszony átverésről beszél
A Novosti napilapnak nyilatkozva az asszony, aki segített az örökség feltárásában azt mondta, hogy „azok, akik Marijára vigyáznak, nem akarják odaadni a neki járó harminc százalékot és az idős néninek sem a többi pénzt". M. A. teljes neve elhallgatását kérte, azt állítja, hogy éveken át dolgozott az örökség megszerzésében, Ausztráliában és itthon is minden létező hivatalt, nagykövetséget felkeresett. Amikor sikerrel járt, becsapták és most, mint modja, ez fáj neki a legjobban, nem az elveszett harminc százalék érdekli.
Mindenesetre az idős nénit nem foglalkoztatja már a pénz sorsa különösebben, azt mondta, a házából el nem menne sohasem. A falubeliek legalább ellátják őt, vágnak neki fát, de változatlanul a kutyái maradtak a legjobb barátai.
