2021. április 14., szerda

Január, február…

Másfél hónap a mai rohanó világban gyorsan elszáll, és ha a nyár nem is, de a nyakunkon egy új tavasz, egy új kikelet, a szaporodás a természetben, ami megújulást jelent a vadászterületen. Igaz, az év leghidegebb hónapjai még előttünk vannak, de nem árt már ilyenkor szétnézni a területen, és felmérni, mennyi és milyen áléapotú vaddal rendelkezünk. Természetesen, ilyenkor senkitől sem várható, hogy precíz adatokkal rukkoljon elő egy-egy határjárás után, de betekintést nyerhetünk abba, mivel is rendelkezünk.

Észak-Bácskában sok olyan vadászegyesület van, ahol akár a meleg szoba kényelméből is megállapítható, hogy a területen nincs semmi, hiszen az utolsó vadászatok eredményei is ezt igazolták. A határ üres és kihalt. Nyulat meg fácánt csak elvétve lehet látni, a sáros szántásokon tébláboló őzrudlik a még meglévő erdőfoltok, szálláshelyek és fasorok körül keresnek menedéket a gát nélkül rohanó szél elől. A nappalok rövidek, és bár nincs igazán hideg, mégis a kint élő állatoknak gondot jelent elegendő táplálékot találni a túléléshez.

A vadászegyesületek többsége anyagi gondokkal küzd, hiszen a fő bevételi forrásuk, a bérvadászok vadásztatása, kiapadni látszik. Hiába van keleti kényelmet kínáló vadászházuk, képzett személyzetük, ha nem rendelkeznek azzal, amiért a külföldi vadászok ide jönnének. A vad az, ami nincs. És a kilátások szerint egyhamar nem is lesz.

A tagság fokozatosan, évről évre leépül. Részben azért, mert az emberek többsége is anyagi gondokkal küzd, részben pedig a mindenre kiható vadhiány miatt. Sokan úgy tartják, ha pusztán a séta miatt mennek ki vasárnaponként a határba, minek cipeljék a puskát. Mert a vadászat lényege – és ez ad neki értelmet – a vadat ápoló, nevelő gazda munkájának kiteljesülése, a vad elejtése. És ha nincs mit elejteni, akkor már teljesen felesleges azért fizetni a tagdíjat, hogy sétálhasson, és a kopasz, felszántott, sáros határban gyönyörködjön. Persze, minden igaz vadász tudja és hangoztatja, hogy a vadászat nem az állatok lelövését, zsákmányolását, a gyilkolási ösztönök kiélését jelenti. De milyen az a vadász, aki nem ejt el vadat? És most eljutottunk arra a pontra, amikor valami nagyon bölcset kellene mondani. Az előállt helyzettel kapcsolatban azonban nemcsak bölcset, de még szimplán okosat sem lehet mondani. Mert nem a vadászok idézték elő sem a vadhiányt, sem a pénztelenséget. Ezért egymaguk nem is változtathatnak a helyzeten.