2024. április 26., péntek

Megszabadulni a feneketlen zsákoktól

A kormány minden évben hatalmas mennyiségű pénzt költ annak a néhány közvállalatnak az életben tartására, amelyek saját erejükből nem képesek a felszínen maradni. Annak ellenére, hogy kevesen vannak, a költségvetés egy igen jelentős részét egyszerűen „elnyelik”, s a következő év elején ismét tartják a markukat a közös kassza előtt.

Minden bizonnyal nem tegnap szúrt ez szemet a munkaadók ügyviteli fóruma tagjainak, hiszen már korábban is számos esetben kifogásolták a kormánynak ezt a gyakorlatát. Méltatlankodásuk alapja az az 550 millió eurót érő dinármennyiség, amelyet 2014-ben adóként befizettek az államkasszába, s ebből a pénzből csak nagyon kevés került vissza a gazdaság egészséges részébe. Aligha ennek hatására az idén a gazdasági minisztérium csaknem 19,42 milliárd dinárral rendelkezhet, ennek háromnegyed részét, pontosabban 15,1 milliárd dinárt a gazdaság támogatására fordítaná. A pénz odaítélésével kapcsolatos részletek ugyan még nem ismeretesek, arról azonban van információ, hogy a kisvállalkozások 800 millió dinárra számíthatnak. Azt sem tudni, hogy erre a pénzre milyen feltételek mellett lehet majd pályázni.

Szembeszökő azonban a tény, hogy a Szerbiai Fejlesztési Ügynökségnél több mint 300 millió dináros tőkeemelést fognak végrehajtani. Nem tudni, hogy erre miért van szükség, s lényegében mi haszna ered a gazdaságnak. Csak remélhetjük, hogy valóban a fejlődést szolgálja.

Ha valóban hinni lehet a legfelsőbb szintű politikusoknak, elsősorban a gazdasági miniszternek, akár megnyugvásként is tudomásul vehetnénk, hogy a következő öt évben nem kevesebb mint 250.000 kisvállalkozás létrehozására törekednek, hiszen a fejlett országokban már bebizonyosodott, hogy ezek sokkal nagyobb hasznot hoz(hat)nak, mint a mamutvállalatok. Az sem mellékes körülmény, hogy – bizonyos számítások szerint – 180.000 új munkahely létesülhetne. Kétségtelen, hogy Szerbiának éppen erre van égetően szüksége, mivel a munkanélküliségi rátára vonatkozó hivatalos statisztika merőben eltér a valós helyzettől. Egy dolog ugyanis, hogy hány nevet tartalmaz a munkaközvetítőben a munkát keresők névsora, és egészen más, hogy valójába hányan élnek munkahely és biztos kereset nélkül, szinte egyik napról a másikra.

Nagy kár, hogy a Munkaadók Klubjának képviselőit nem igazán hallgatja meg és veszi komolyan a politikum. Pedig lényegében ők érzik és tudják a legjobban, hogyan lehetne elősegíteni a gazdaság talpra állítását és folyamatos fejlesztését. Annyi bizonyos, hogy nem a nagy állami cégek pénzzel való tömésével. Különösen ha tudjuk, hogy az idei évre csaknem százmilliárd dinárt irányozott elő a kormány különféle támogatásokra.

Pedig már régen eljött az ideje annak, hogy az ország megszabaduljon ezektől a feneketlen zsákoktól.