2021. június 17., csütörtök

Szomorú év után

Hatalmas tömegek emlékeztek egységes és egyértelmű üzenetekkel egy éve Franciaországban, valamint Európa több nagyvárosában a 2015. január 7-én végrehajtott párizsi terrortámadások áldozataira. (A szomorú évkezdet – mint jóval később kiderült – még szomorúbban fejeződött be.)

A merényleteket három iszlamista fanatikus követte el Párizsban a Charlie Hebdo vicclap szerkesztőségében, valamint az utcán és egy zsidó üzletben. A lap azért vált célponttá, mert karikatúrákat közölt Mohamed prófétáról, az iszlám alapítójáról. Ez a vallás azonban szigorúan tiltja Mohamed és más vallások meghatározó alakjainak ábrázolását. Igaz, a terrorizmust sem engedélyezi, miképpen ártatlanok életének kioltását, emberek kínzását és megcsonkítását sem.

A támadók összesen 17 személyt öltek meg, húszat pedig megsebesítettek, majd két nappal később a rendőrség velük is végzett. A terrorista ámokfutás után Franciaország-szerte (és sokfelé külföldön is) többször tartottak megemlékezéseket a halálos áldozatokról, akik között neves újságírók, karikaturisták és az őket védő rendőrök is voltak.

A franciaországi megmozdulásokon az emberek a terroristák által elkövetett vérengzések ellen is tiltakoztak. A vidéki városokban egyetlen napon (január 11-én) összesen több mint egymillióan vonultak utcára. A legtöbben, mintegy 80 ezren Toulouse-ban csatlakoztak a menethez. Pau-ban, az ország déli részében, körülbelül 40 ezren vettek részt a felvonuláson. A nyugat-franciaországi Nantes-ban 30 ezren voltak, Nizzában, a tengermelléki nagyvárosban 23 ezren araszoltak végig a parti sétányon.

Ilyen méretű megemlékezésre a II. világháború befejezése óta nem volt példa az országban.

A terroristák gyors felderítése és likvidálása ellenére Párizsban sokáig érvényben tartották a vérengzés után bevezetett legmagasabb szintű terrorkészültséget. Legalább két okból: 1. a hírhedt al-Kaida, amely vállalta a Charlie Hebdo elleni (12 halálos áldozatot követelő) támadást, további terrorakciókkal fenyegetőzött, 2. a fővárosban 2015. január 11-én csaknem 2,5 millió ember vonult az utcára a köztársaságinak titulált hivatalos gyászmeneten.

A François Hollande államfő kezdeményezésére rendezett felvonulásnak több célja volt: egyrészt a tisztelgés a párizsi merényletek áldozatainak emléke előtt, másrészt a (szólás- és a sajtó)szabadság, valamint a demokrácia melletti kiállás a terrorizmussal szemben.

A menetet (egymásba karolva) magas rangú hazai és külföldi politikusok vezették, mögöttük mentek az áldozatok rokonai. Az élőláncba minden nagy világvallás képviselői is bekapcsolódtak. A résztvevők történelmi napként aposztrofálták az eseményt.

A felvonulókhoz – Hollande és Manuel Valls kormányfő mellett – mintegy ötven külföldi (főként vezető európai) politikus csatlakozott. Közöttük volt Donald Tusk, az Európai Tanács és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, továbbá Angela Merkel német, David Cameron brit, Matteo Renzi olasz, Mariano Rajoy spanyol, Benjámin Netanjahu izraeli és Orbán Viktor magyar kormányfő. Jelenlétükkel mindannyian a szolidaritásukat és együttérzésüket is kinyilvánították a gyászoló franciákkal.

A külföldi meghívottakon kívül tíz hazai politikai párt is képviseltette magát a menetben. A szélsőjobboldali, EU-, idegen- és bevándorlásellenes Nemzeti Front (FN) távol maradt.

A Charlie Hebdo – a terrortámadás ellenére – a tragédia utáni héten ismét megjelent. A szokásos 60 ezer helyett azonban ötmilliót nyomtattak belőle (ekkora példányszámra a francia sajtó történetében még nem volt példa), de csak nyolc oldalon, a korábbi tizenhat helyett.

A lap szerkesztősége előtt rengetegen rótták le kegyeletüket az áldozatok előtt, hasonlóképpen az onnan jóval távolabbi zsidó üzletnél is, ahol négy embert gyilkolt meg a 18 éves Amedy Coulibaly. Ezért a tettéért anyja és nővérei is megbélyegezték, egyszersmind mély megrendülésüket fejezték ki az áldozatok családtagjainak.

Bár a francia muszlim közösségek vezetői – a világ rengeteg államához és külföldi iszlám szervezetekhez hasonlóan – elítélték a januári terrormerényleteket, az országban megnőtt a veszélye a vallások közötti nyílt konfliktusnak. A mészárlás felerősítette az iszlámellenességet a 67 millió lakosú Franciaországban, ahol csaknem 6 millió muszlim él.

Hollande elnök azonban arra kérte honfitársait, hogy a fanatikus iszlamista terroristák rémtettei miatt ne tegyék meg bűnbakká az egész muszlim közösséget. Coulibaly támadását antiszemitának nyilvánítva arra szólította fel honfitársait, hogy legyenek egységesek mindennel szemben, ami megoszthatja a társadalmat.

A dél-afganisztáni Kandahárban, az iszlamista tálib mozgalom fellegvárában ugyanakkor százak ünnepelték a francia lap szerkesztősége elleni merényletet, melynek két elkövetőjét – a rendőrségi akcióban lelőtt –, Saïd és Chérif Kouachi testvérpárt pedig hősként dicsőítették. A január 10-én utcára özönlő fanatikusok bírálták Ashraf Gáni afgán államfőt, amiért a párizsi várontást „gyűlöletes terrorista bűncselekmény”-nek és elfogadhatatlannak nevezte.