Szemfüles újságírók megtaláltak egy levelet a XIX. századból, amely most a párizsi merényletek után új értelmezőkre talált. Egy bizonyos Albert Pike nevű amerikai szabadkőműves írta a kor neves olasz politikusának, Giuseppe Mazzaninak. E levélben felvázolta jövőképét, azt állítván, hogy a világban három világháború után kialakul a globális állam, amelynek világkormánya, világhadserege, központi világbankja, központi világpénzze lesz.
Ha mást nem, annyit látott, hogy mind a két világháború gyökeresen átalakította a világot. Az első után létrejött két addig ismeretlen történelmi jelenség: a kommunizmus és a fasizmus. A második meg történelmileg is új helyzetet teremtett azzal, hogy magával hozta a két szuperhatalom világát. Ennek alapján nem tartják kizártnak, hogy a III. világháború is – Pike jóslatát igazolva – ismét teljesen új helyzetet teremtve meghozza a világhatalmat. (Arra Pike nem gondolhatott, hogy egy esetleges III. világháború után édeskevés maradna az emberi civilizációból.)
Ezt a levelet azért emlegették, mert szerintük a III. világháború előcsatározásai már megkezdődtek. Abban azonban eltér a világháborút emlegetők és a jelenlegi helyzet alapján apokaliptikus jóslatokba bocsátkozók véleménye, hogy kik között folyik a jövőben ez a világháború. Az egyik tábor szerint a Nyugat folytatja majd Oroszország és Kína ellen. A másik (népesebb) tábor szerint a mohamedán világ áll majd háborúban a világ többi részével.
Mindkét tábor több érvre hivatkozhat, de alapjában véve egyiknek sincs, nem lehet igaza. Azok, akik az Oroszország és a Nyugat közti világháborút emlegetik, arra hivatkoznak, hogy az ukrán válságot az USA azért robbantotta ki, mert vissza akart vágni azért, mert Oroszország megakadályozta, hogy Szíriában megdöntve Aszad uralmát, a Nyugatnak jobban megfelelő rendszert teremtsenek. Szerintük az a felsorakoztatás, amely az ukrán válsággal kapcsolatban ma folyik, nem más, mint a majdani III. világháborút folytató két tábor kialakítása.
E jósolgatásnak két lényeges okból nincs és nem is lehet igaza. Az egyik okkal már foglalkoztunk e hasábokon: a nagy ellenségeskedés mellett vagy ellenére az USA és Oroszország között szoros az együttműködés a világ megannyi kérdésének a kezelésében, az is megesett, hogy ilyen ellenségeskedés ellenére gazdasági kapcsolataik javultak. A másik ok – amelyet talán egyszer részletezünk – pedig az, hogy a világgazdaság ma már elképzelhetetlen Kína nélkül. A nyugati középosztály életszínvonalának fenntartását lehetővé tevő olcsó árui, az amerikai eladósodást lehetővé tevő pénze, ma a Nyugatnak hasznot hozó befektetéseket lehetővé tevő ipara, holnap már a Nyugat áruit is felszippantó piaca és befektetései nélkülözhetetlenek.
Most a párizsi merényletek után erőre kapott a másik tábor, amely szerint a III. világháborút a mohamedán világ folytatja a fejlett világ ellen. E „jósok” azzal érvelnek, hogy a mohamedán világ vissza akar vágni azért, mert lemaradva az ipari forradalomról, alárendelt helyzetbe került a fejlett világgal szemben. Szerintük volt egy korszak, amikor a mohamedán világ fejlettebb, civilizáltabb, műveltebb és szabadabb volt a mai fejlett világnál. (Még a dzsihadisták is azzal vágnak vissza az őket kegyetlenkedéssel vádolóknak: „Mi még egyetlen embert sem égettünk el elevenen.”)
Most a párizsi merényletek után már több joggal állíthatják, hogy ez a világháború már meg is kezdődött. Részben azzal, hogy a fejlett világ egyetlen pontja sincs biztonságban a terrorral szemben. Részben szerintük a mostani menekülthullám már a mohamedán világ rohamának a része és formája. Ezek ugyanis idézetet találtak a koránban, amely nemcsak a mohamedánok viszonyát határozza meg a világ többi része felé, hanem a menekülthullám szerintük egyetlen lehetséges értelmezését támasztja alá. Az interneten keringő, a világ többi része iránti viszonyt mutató idézet: „Minden más vallást irtsatok ki”. Az az idézet, amely szerintük a mostani menekültáradatot már a III. világháború részéve teszi pedig ez: „Bevándorlással hódítsatok meg területeket...Ha háborút viselnek ellenetek, akkor ezt a háborút a bevándorlás által helyezzétek át az ő (vagyis a zsidók, keresztények és mások) területükre.”
A párizsi merényletek, mintha őket igazolnák. Bár talán a Nouvel Observateur minősítése helytállóbb: „korunk első multikulturális polgárháborúja”. Mindenesetre az a valami új már itt van: ez nem olyan merénylet mint a többi. Ez már a háború formája: a dzsihadisták már a bombázásokért vágnak vissza. Először az orosz repülőgép felrobbantásával, most az öngyilkos merényletekkel, ezek elkövetőinek egyike 1987-ben született Párizsban, a másik pedig egy Preševónál nyilvántartásba vett menekült. Amíg a merénylettel kapcsolatban tisztázodnak a dolgok, a világsajtóban a pesszimizmus és az optimizmus párharca folyik. A pesszimizmust a Népszava A fanatizmus atombombája című cikke tükrözi: „Új időszámítás kezdődött Európában a párizsi merénylettel – a rettegés, a gyanakvás, a félelem, a gyűlölködés és vélhetően az emberi jogok korlátozásának időszaka.” Az optimizmust pedig a New York Times hangsúlyozza: nem véletlenül Párizst választották, hisz az az utcán miniszoknyában sétáló mosolygó szépasszonyok és barátságosan iszogató férfiak városa. De hogy némi bizakodást is sugározzon, leírja: Párizs, mi szeretünk, hiszünk benned. Mert Párizs továbbra is nevetni és szeretni fog!
