Tegnap késő délután és este megemlékezést rendeztek Zentán az 1944 őszén elkövetett magyarellenes atrocitások áldozatainak tiszteletére. A Szent István-templomban tartott gyászmisét követően az egybegyűltek szép számban mécsesekkel a Tisza-hídnál elhelyezett emlékkopjafához vonultak. Az áldozatok nevének felolvasása után kegyeletadó koszorúzást tartottak. Történelmi bevezetőt Juhász Attila tartományi művelődési segédtitkár mondott, az alkalmi műsorban a zentai Tópart vegyes kórus és Krnács Erika előadóművész működött közre.
Fotó: Gergely Árpád
Juhász Attila beszédében a következőket mondta: „Ezek a november 9-ei, esti gyertyás felvonulások a szentmise után közvetlen emléket állítanak annak az embertelenségnek, amelyet egy elvakult rendszer elvadult indulatai okoztak nemzettársaink lemészárlásával. A kilencvenes évek elejétől tart a megemlékező gyertyás felvonulásunk, mert akkorra roppant meg a hallgatás fala, akkor, az elsők közt állítottunk mi, zentaiak kopjafát a temetőben a ’44-es vérengzések áldozatainak emlékére, mint jelképes sírhelyet az ítélet nélkül, ártatlanul kivégzett magyaroknak, majd 2006-ban itt, a kivégzés helyszínén is elkészíttette az önkormányzat az emléksírhelyet, a Vajdasági Magyar Szövetség kezdeményezésére, Recskó Béla kopjafa-kompozíciójából.
A falak ledőlnek, a színek megfakulnak, a füst elszáll, és a gyertyák is ellobbannak, de hiszem, hogy a közösségi emlékezet örök. Idézem Juhász Gyulát:
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
A bűnöket megbocsátjuk, a történészek elszámolnak és zárszámadást csinálnak, megtörtént a politikai bocsánatkérés. A mi feladatunk a megtartó emlékezés. Imáinkba foglaljuk őket. Nyugodjanak békében!”
