Koszorúzással, gyászmisén és alkalmi műsorral emlékeztek pénteken Muzslyán az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 59. évfordulójára.
Andrékó Gábor, Magyarország szabadkai főkonzulátusának konzulja elhelyezi a kegyelet virágát (Kecskés István felvétele)
A forradalom leverése után mintegy félezer magyarországi menekült került az Écska közelében levő – a Muzslyától két kilométerre felállított táborba. A tábornak ugyan megvolt a házirendje, de a menekültek viszonylag szabadon mozogtak a környéken. Értelemszerűen azokra a településekre jártak, ahol magyarok is éltek – így Nagybecskerekre, Lukácsfalvára, Erzsébetlakra, Muzslyára. Volt rá példa, hogy némelyik menekült alkalmi munkát is vállalt.
A szőlősökön keresztül elsősorban az akkor 5500 lelket számláló magyar többségű Muzslyára jártak a legsűrűbben. A helybéliek pedig mindenüket megosztották a rászorulókkal, bár maguk is szegényesen éltek.
Egy év elteltével a menekültek Nyugatra vagy tengerentúlra emigráltak, de az itt született kapcsolatok még sokáig éltek. Ma is több száz féltve őrzött fénykép maradt a bálokról, futballmérkőzésekről, közös rendezvényről, amelyek életre szóló barátságokról, szerelmekről tanúskodnak.
Az egykori befogadótábor épülete most a katonaság tulajdonában van – oda nem lehetett emléktáblát helyezni. Ezért a muzslyaiak iránti köszönet jeléül az emléktábla a Mária szent neve plébániatemplom mellett emlékezteti az utókort azokra az időkre, amikor magyar segítette a magyart.
