A Topolya Napok elnevezésű rendezvénysorozat keretein belül tegnap átadták az ez évi Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díjat. Az idei díjazott Mezei Erzsébet székelykevei születésű, jelenleg Zentán élő alkotó, aki többek között grafikákat, akvarelleket, monotípiákat készít, de kerámiával is foglalkozik.
A tegnapi kiállításmegnyitóval egybekötött díjátadó Mezei Kinga produkciójával kezdődött, aki egy moldvai népdalt adott elő. Ezt követően a zsűri három tagja, Náray Éva, a Juhász Erzsébet Könyvtár igazgatója, Ninkov Kovačev Olga művészettörténész, valamint Csernik Attila képzőművész szólt az egybegyűltekhez. Náray Éva emlékeztetett a díj történetére, mondván az 1973-ban a Képes Ifjúság és Topolya község által közösen alapított elismerést mindvégig olyan alkotók kapták, akik valamilyen módon nyomot hagytak vidékünk képzőművészetében, többek között a tegnapi nap folyamán Pro Urbe díjjal kitüntetett Németh Anna, aki 1987-ben vehette át a topolyai festőről, Nagyapáti Kukac Péterről elnevezett díjat, amely talán az egyetlen községi alapítású díj a környezetünkben. Náray beszédét egy Weöres-idézettel zárta, amelyet Mezei kiállított képei juttattak eszébe: ,,Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”
(Ótos András felvétele)
Ninkov Kovačev Olga a díjazott és a díj névadója közötti közös vonásokat hangsúlyozta, hiszen mindketten a saját elképzelései szerint dolgoztak (illetve dolgoznak), nem hódoltak be a trendeknek, divatoknak, és nem törődtek az őket ért esetleges kritikákkal. Teszik azt, amire valahonnan fentről tehetséget kaptak. És ez a legtöbb. Utat nyitni az anyagi és a szellemi világ között. Emlékeztetett arra is, hogy Mezei Erzsébet első önálló kiállítása 1991-ben volt Újvidéken, és már ugyanebben az évben díjjal jutalmazták néhány grafikáját. A topolyai a művésznő idei harmadik kiállítása, és egyfajta visszapillantásnak is tekinthető, ugyanis a kiállított művek közül a legrégebbiek 1993-ból származnak, abból az időből, amikor a művészek befelé fordultak, és Mezei is ezt tette, viszont ebben a befelé fordulásban fedezte fel a székelykevei hagyományt, környezetet és alakokat. Ninkov felszólalásában azt is kihangsúlyozta, hogy képzőművészeti pályáját megelőzően Mezei pedagógiai munkásságát is többször díjazták, és erről személyes emlékei is vannak egy kerámiatábor kapcsán.
Ezt követően Csernik Attila szólt a közönséghez, majd Kislinder Gábor, Topolya polgármestere adta át a díjat. A megnyitót Mezei Szilárd hegedűjátéka zárta.
Az újságíróknak nyilatkozva Mezei Erzsébet kifejtette, hogy nagyon nagy örömmel fogadta a hírt, hogy ő kapta az idei díjat. Az alkotások témájáról szólva kifejtette, hogy valójában nem is témákról van szó, hanem inkább hangulatokról, érzésekről, pillanatnyi indíttatásról, amely azután nem áll meg, hanem folytatódik, és egész sorozatok születnek meg, ugyanis mindig igyekszik továbbgondolni azt ahonnan kiindult. Azt is elmondta, hogy ez az első kiállítása Topolyán, és az idén részt vett az itteni művésztelepen is. Az ott készült alkotások ugyan nem kerültek bele e kiállítás anyagába, de a tervek szerint novemberben ezek az alkotások is ki lesznek állítva.
