A Szerbiában termelt évi 1,5 milliárd liter tejnek csaknem a fele a szürke zónában végzi, vagyis a megfelelő biztonsági ellenőrzések megejtése nélkül cserél gazdát, a kötelező vámok kifizetése nélkül – írja az újvidéki 021-es hírportál.
A szomszédtól történő tejvásárlás és a piacon beszerezhető házi tejtermékek beszerzése mellett az utóbbi időben az sem számít újdonságnak, ha a kisebb boltokban előzőleg kiürített, műanyag szörpös flakonokban árulják a tejet.
Az ilyen jelenségek pedig nagy gondot okoznak a tejgyáraknak és a farmereknek is egyaránt, akik szerint egy igen összetett problémával állnak szemben.
– Elsősorban az a probléma, hogy a felügyelőségek nem ellenőrzik elég tüzetesen a piacokat és a kiskereskedéseket, illetve a kisebb tejgyárakat. Ez utóbbiaknak egyszerűen nincs pénzük a nyersanyag teljes feldolgozására, a megfelelő berendezések beszerzésére, ezért feketén próbálnak fennmaradni – magyarázta az újságíróknak egy nagyobb tejgyár munkatársa.
Ilyen esetekben a tej tárolása és szállítása nem a legszigorúbb biztonsági előírások szerint történik, adó és más illetékek kifizetése nélkül, így a kisebb gyárak olcsóbban értékesíthetik a tejet a nagy gyártókkal szemben.
– Ilyen megoldásokkal azok élnek, akik kicsiben termelnek, habár ez messzemenően nem biztonságos és megbízható. Ezek a gyártók általában addig aktívak, ameddig az ellenőrök el nem csípik őket – fejtette ki a gondolatait egy másid gazda.
– Állami úton kell orvosolni a problémát. Az EU-ban az összes kistermelő a gyáraknak adja el a tejet, saját használatra pedig a boltban vásárolja meg azt. Ha a jelenlegi helyzet elharapódzik, súlyos egészségügyi problémák is felüthetik a fejüket, hiszen hiányzik a termékek alapvető biztonsági ellenőrzése. Továbbá azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az érintettek az illetékeket nem fizetik ki, aminek az államkassza látja kárát – húzta alá Dulić.
Đorđe Bugarin, a Vajdasági Gazdasági Kamara Mezőgazdasági Egyesületének titkára ezzel szemben úgy gondolja, a tejgyárak is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a tej a feketepiacra kerüljön.
– A gyárak mára már alig tartják számon az egy-két tehenet fejő kistermelőket, akik átlagban 30 litert adhatnak át alkalmanként. A tejgyárak mindig azzal hozakodtak elő, hogy az általuk termelt tej nem elég jó minőségű. Így fordultak a nagyobb farmok felé, amelyek naponta több száz litert, és ennél is többet képesek leadni – mutatott rá a titkár, majd hozzátette:
– Ilyen körülmények között néhány gazda úgy döntött, hogy eladja a teheneket, vagy pedig feketén árulja a tejet a szomszédságnak, illetve a közeli piacokon. Az semmiféleképpen sem jó, hogy a kistermelők a saját kezükbe vették az ügyet, viszont a gyárakon és az államon múlik, hogy újból kialakítsanak egy olyan rendszert, amelyben a kisgazdák is részei a termelésnek – fejezte be Bugarin.
