A maradéki szülők és hozzátartozók azt mondták, hogy a gyerekek értenek magyarul, csak fel kell bennük eleveníteni a tudást. A martonosi Losonc Szintia lesz az összevont magyar osztály tanítónője. A lelkes tanítónőt az előtte álló feladatokról és kihívásokról kérdeztük.
Mesélj egy kicsit magadról.
– Martonosi vagyok, de gyermekkoromban Szanádon laktam, mert az édesanyám odavalósi. Szanád nagyon hasonló falu, mint Maradék, amely többnyire szerbek lakta, és a lakosságnak körülbelül az egynegyede magyar. Abban a bánáti faluban sem volt magyar nyelvű oktatás, így szerb nyelven kezdtem el az óvodát és harmadikos koromig odajártam általános iskolába. Édesapám martonosi származású, és odaköltöztünk a nagymamához. Ebben a faluban ellentétes az arány, itt a lakosok 75 százaléka magyar, 25 százaléka szerb. A legközelebbi település, ahol szerb nyelvű oktatás van, az Magyarkanizsa. A szüleim nem szerették volna, ha utazok, ezért Martonoson magyar nyelven folytattam a tanulmányaimat. Ez a tapasztalat segít átérezni azokat a nehézséget, amelyekkel a tannyelvet váltó diákok szembesülnek. Természetesen nem voltam olyan helyzetben, mint a maradéki gyerekek, akik még nem nagyon tudnak magyarul. Középiskolás koromban kikristályosodott, hogy mit szeretnék tanulni, és mivel szeretnék foglalkozni. A gyerekeket mindig nagyon szerettem, és ez befolyásolta a pályaválasztásomat. A szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon végeztem az alapképzést, és most júniusban a mesterképzést.
Hogyan került a látókörödben a maradéki munka?
– Amikor a maradékiak kezdeményezték a magyar osztály megnyitását, a tartományi oktatási titkárság megadta a jóváhagyást, a Magyar Nemzeti Tanács támogatta, hogy 37 év után ismét legyen magyar oktatás ebben a szerémségi faluban, még nem tudták, hogy ki legyen a tanítónő. Felhívták az egyetemi kart, hogy ajánlást kérjenek. Többen is engem ajánlottak, aminek nagyon örülök, és megtiszteltetésnek veszem.
Hány diákod lesz?
– Eddig 5 tanuló iratkozott be, és 3 diák szülei még gondolkodnak, hogy hova írassák be a gyermekeiket. Az öt tanuló között hárman vannak, akik kicsit jobban beszélnek magyarul.
Milyen a diákoknak a magyar nyelvhez való viszonya?
– A maradéki szülők és hozzátartozók azt mondták, hogy a gyerekek értenek magyarul, csak fel kell bennük eleveníteni a tudást. Kezdetben el kell nyernem a bizalmukat, nem szabad megengedni, hogy egy távolságtartó tanár-diák viszony alakuljon ki. A gyermekeknek önbizalmat kell szerezniük, és nem baj, ha az elején hibásan beszélik a magyar nyelvet. A lényeg, hogy beszéljenek magyarul. Ha az elején jó alapokat fektetünk le, akkor a későbbiekben is szépen haladunk majd.
A tanulók elsőtől negyedikig együtt tanulnak majd, ezt hogyan oldod meg?
– A tanterv spirálisan épül fel, és így nagy segítségemre lesz. Az egységek viszonylag egyformák, és minden egyes felsőbb osztályban bővül a tananyag. Például matematikában a mértékegységeknél az elsős a métert és a kilométert, a másodikos a decimétert, a harmadikos pedig a millimétert tanulja. Különböző szintű feladatlapokat tudok készíteni, és így meg tudom oldani a problémákat.
Odaköltözöl a faluba, tervezel részt vállalni a falu művelődési életének szervezésében is?
– Azzal, hogy Maradékra költözöm, részese leszek az ottani közösségnek, így természetesen azon leszek, hogy meginduljon valamilyen fejlődés. Megismerkedtem az ottani református lelkésszel, aki ápolja a magyar szellemiséget a faluban, és ebben az igyekezetében én is segítségére leszek.
