2021. január 22., péntek

Miért van szükség választásokra?

Kenyeret, cirkuszt és választásokat! – hangzik a szerb szentháromság. Városaink terein táncolgatunk, saját pénzünkből fizetve a drága esztrádművészeket, a kenyérért egyre többen a népkonyhára járnak, a politikusok pedig lassan Olaszországgá változtatják Szerbiát, de csak olyan értelemben, hogy egy-két évente választásokat tartunk.

Mi kényszeríti Vučićot arra, hogy kétharmados támogatottsággal a parlamentben és ötvenszázalékos népszerűségi mutatóval bejelentse a köztársasági választások kiírásának lehetőségét a jövő évre, a helyhatósági és a tartományi választásokkal együtt, amelyeknek egyébként ideje van?

Nyilván Pajtić és Ugljanin ihlették meg, akik azért emlegetik a választásokat, hogy egyáltalán mondjanak valamit, tudatában lévén annak, hogy a választásokon nincs mit keresniük, a kegyes kormányfő pedig úgy látszik a kedvükben szeretne járni! Vagy pedig Vučić a szavazóurnákon keresztül is le szeretné ellenőrizni kormánya reformkurzusának érvényességét.

Az az igazság, hogy nincs komolyabb ok az előrehozott választások megtartására, a szavazópolgárok véleményének rendkívüli leellenőrzésében Vučić politikai pragmatizmusa rejlik, valószínűleg értékesíteni szeretné kétéves teljesítményét és kihasználni politikai hatalmának és kapacitásának tetőfokát, tisztában lévén azzal, hogy a hegy csúcsáig gördítette a követ, nincs már feljebb, és nem szeretne majd az ereszkedőn választási kalandba bocsátkozni.

Kormányfői megbízatása permanens választási kampány, s nyilván úgy ítélte meg, hogy ez lehet a megfelelő időzítés arra, hogy megerősítse hatalmát. Rejlik ebben valami abból a „tadići szindrómából” is, hogy Vučić szeretné, hogy orbitális népszerűségét országos szinten az alsóbb szintekre is kiterjessze, és végre Vajdaságban és abban a néhány helyi önkormányzatban is átvegye a hatalmat, ahol jelenleg nem a haladók vannak többségben. Mindennek tudatában ennek a parlamenti választásoknak – ha sor kerül rájuk, és nyilván sor kerül, ha már beszélni kezdtek róla – az eredménye nem lesz meglepetés, és választások után minden marad a régiben, legalábbis, ami Vučićot és az övéit illeti.

Még jobban a politikai margóra taszítják majd a most is jelentéktelen, mondjuk: ellenzéki pártokat, amelyek még itt-ott jelen vannak a parlamentben és a helyi önkormányzatokban, úgyhogy néhány hónap múlva már egyre kevésbé fogunk emlékezni arra, hogy ki is az a Tadić, Drašković, Jovanović, Rašković, Ivić, Živković... A Demokrata Párt pedig minden szinten ellenzék lesz! (Blic)