2024. április 26., péntek

„Ég a napmelegtől a kopár szík sarja”

Az idő előrehaladtával egyre jobban megértem azokat, akik a tavasz végét és az ősz elejét szeretik legjobban az időjárás alakulása szempontjából. Ekkor ugyanis jobbára friss a levegő, kellemesen süt a nap, ha kicsit melegebb is van, egy kis szélmozgás szinte pillanatok alatt helyrehozhatja a hőség okozta, esetleges kellemetlen érzéseket.

Ez a nyár (és visszamenőleg még néhány) gyakorlatilag arról szólt, hogy ha nem az eső esett megállíthatatlanul, akkor az emberek tolongtak egy pár centiméternyi hűvösért. Persze, lehet, hogy túl egyszerűen festem le a dolgokat, viszont abban szerintem kétségtelenül egyetért velem a kedves Olvasó: mostanában kutya meleg van!

Azt pedig mindenki tudja, hogy az elhúzódó kánikula több nem kívánatos problémát is okoz, legyen szó az élet bármely területéről. Az állandó izzadással és kellemetlen testszaggal a legtöbben még könnyen fel is veszik a harcot, viszont ezek éppenséggel a legkisebb problémák közé tartoznak.

(Fotó: Molnár Edvárd)

(Fotó: Molnár Edvárd)

A magyarországi Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) egyik közleményében például arra figyelmeztette a lakosságot, hogy a nagy melegekben akár 25 százalékkal is emelkedhet a halálozások száma, súlyosbodhat a krónikus megbetegedésben szenvedők állapota is, a magas UV-sugárzás miatt pedig nő a bőrfelületi megbetegedések kockázata. Ez azonban sajnos nem minden. Még azokat is érheti kellemetlen meglepetés, akik jobbára vigyáznak a napon, és a krónikus betegségektől is mentesek.

Az egészségügyi internetes oldalakat böngészve, az ember több forróság okozta egészségügyi rendellenességre is ráakadhat. Ilyen például a hőkollapszus (a meleg miatti ájulás), a napszúrás, a kiszáradás, vagy éppen annak ellenkezője, a vízmérgezés (ha túl sok folyadékot fogyaszt az egyén, a konyhasó pótlása nélkül), de megemlíthető még a hőguta, hőpangás vagy a hőkimerülés is.

A fentebb említett veszélyek általában akkor fordulnak elő, amikor az ember túl sok időt tölt a napon, megerőltető fizikai munkát végez, és nem figyel oda azokra a jelekre, amelyekkel teste próbálja figyelmeztetni, hogy ideje pihenni.

A légkondicionálókat is meg lehet említeni ezen a ponton, hiszen sokak szervezetére gyakorol kellemetlen hatást a lakásban való működésük, egyesek pedig rögtön azután kezdenek rájuk panaszkodni, hogy a lehűtött szobából kilépnek a forróságba.

Van viszont a kánikulának egy igazán undok szokása is, mégpedig az, hogy az ember agyát is „kikezdi”. A tikkasztó időben az emberi test vízleadással igyekszik javítani a helyzeten, amely (a megfelelő folyadékpótlás híján) olyan szervezeti reakciókat és folyamatokat okozhat, amelyektől egyszerűen lelassul a kommunikáció a test és az agy között, arról nem is beszélve, hogy az utóbbi is „tompul”, a víz és megfelelő anyagok hiányában. Mondani sem kell, az ilyesmi pedig eléggé kellemetlen dolog tud lenni, pláne akkor, amikor az ember szellemi munkát végez, de az is elmondható, hogy bármely más szakmában is sok keresetlen fennakadást képes okozni a meghosszabbodott reakcióidő, a lomha mozdulatsorok.

A nagy hőségben a tömegközlekedés is kész rémálommá fajulhat. Pláne Szerbiában, ahol a működésben lévő vonatok legalább néhány évvel idősebbek az utasoknál, de a foglalkoztatottaknál is. Ha ehhez még hozzáadjuk a sínek és a szerelvények állapotát, a könnyen zsarolható jegykezelőket (akik nevetséges összegek ellenében szemet hunynak a pénztelen bliccelők tette felett), akkor a következő nyári képet kapjuk: a csupán két vagont húzó, személyszállító belföldi járaton, a szardíniaként betuszkolt polgárok sorra ájulnak el a vizeletszagú folyosókon, mivel klíma nincs, a lehúzott ablakok pedig nem sokat segítenek, mivel a vonat éppen a semmi közepén vesztegel.

Ha valami „jó” oldala van a kánikulának, azt elsősorban az üzletek és szolgáltatók érezhetik meg, elsősorban a zsebükön. Ilyenkor ugyanis többet költenek a polgárok üdítőkre, sörre, naptejre és egyéb olyan termékekre, amellyel ideig-óráig enyhíthetik a körülményeket. Ezenkívül többen döntenek ilyenkor a klímaberendezések felszerelése mellett is, mint – mondjuk – télen.

A hőség tehát kegyetlen is tud lenni, nemcsak a termést teszi tönkre, de az emberi szervezetre is több veszélyt jelenthet, valamint pluszkiadásokat is hozhat, hogy az ember valahogy mérsékelje a tikkadt idő okozta kellemetlenségeket.

Elmondható, hogy tehetünk bármit, a legokosabb, amit az egyén léphet, hogy óvakodik minden olyasmitől, ami veszélybe sodorhatja egészségét a nagy melegben. Közben pedig vár. A kellemesebb időjárási viszonyok beálltára.