Egyetért-e a felügyelőségi ellenőrzések szigorításával?
Szavazatok száma: 217
Lassan vége a nyárnak, bár a rekkenő hőségben keveseknek jutna eszébe, hogy három hét múlva becsöngetnek az iskolákba. A kánikulában megszokottnál több üdítőital, fagylalt, gyümölcs stb. fogy a boltokban, vendéglőkben, cukrászdákban, a strandok mellett álló büfékben. Tudják ezt a piaci és pénzügyi felügyelők is, ezért a hőségriadóra fittyet hányva, fokozott aktivitással vetik bele magukat a munkába, hetek óta tart a razzia. Jó lesz, ha vigyáznak a boltok, pékségek, vegyeskereskedések, magánvállalkozók tulajdonosai, mert a legváratlanabb pillanatban toppanhatnak be a felügyelők. Ha ne adj isten a boltos kisasszony a melegtől elbágyadva elfelejt a kuncsaftnak számlát adni, a törvény keze azonnal lecsap, és következnek a rigorózus szankciók, pénzbüntetés, üzletbezárás, feljelentés.
A szabadkai piacon megkérdezte a riporter az egyik vásárlót, mi a véleménye a felügyelőségek fokozott ténykedéséről (hivatalosan 16,5 százalékkal növelték az ellenőrzések számát). A bevásárló szatyrával hazafelé igyekvő úriember rezignáltan csak annyit mondott, hogy láttunk már ilyet, nem egyéb ez, mint az állam újabb pénzszerzési hadjárata.
Más vélemény szerint, az állam nem tud munkát adni, és az állandó hiánnyal küszködő államkasszát kampányszerű pénzbehajtással próbálják meg legalább részben feltölteni. Utána néhány hónapig hagyják dolgozni a maszekokat, majd újra szétcsapnak a piaci árusok, magánboltok, vállalkozók között. Mindeközben az állami vállalatok jelentős része óriási, esetenként több száz millió dináros adóhátralékkal tartozik a büdzsének. Évekre visszamenőleg nem rendezik az adósságukat, ha ezt tennék, sok vállalat azonnal becsukhatná kapuit. A gazdaság helyzete évek óta katasztrofális, az állam a közfogyasztást próbálja visszafogni, lefaragja a közalkalmazottak és a nyugdíjasok járandóságait.
Szerencsésnek mondhatja magát, akinek van valamilyen állandó munkája, rendszeres havi bevétele. Sokan hajlandók feketén is munkát vállalni, ha másként nem tudnak keresethez jutni, és mindig vannak olyanok, akik kihasználják a munkaerő túlkínálatot, és néhány hónapra, a nyári szezonban nem jelentik be az alkalmazottak egy részét. Ezekre is vadásznak a felügyelők.
A munkanélküliek hada próbál ügyeskedni, piacoznak a külföldről behozott áruval, rájuk is előszeretettel csapnak le a fináncok. Olyan nincs, hogy egy minden hájjal megkent kereskedelmi vagy pénzügyi felügyelő ne találna valami rendellenességet. A zárható piaci pultok legmélyebb zugába is bebújnak, hátha találnak még valamilyen elrejtett árut. A zentai piacon – az árusok állítása szerint – sokkal sűrűbbek az ellenőrzések, mint például a szabadkai „nejlonpiacon”. Három hónapja kisöpörték az árupiacot, a felügyelők annyi árut, kozmetikai cikket stb. zsákmányoltak, hogy alig tudták bepakolni az autójukba. Mi lesz az elkobzott áru sorsa, elárverezik? Erről keveset lehet hallani.
Napilapunk online kiadása is feltette a kérdést: Egyetért-e a felügyelőségi ellenőrzések szigorításával?
A több mint kétszáz válaszadó fele igennel válaszolt, tehát egyetért a fokozott ellenőrzéssel, ők bizonyára nem a piacról élnek, és nem is magánvállalkozók. A válaszadók negyede ellenzi, nem tartja indokoltnak a felügyelők túlbuzgóságát. A maradék egynegyed nem érdeklődik a téma iránt.
Augusztus elején az adóhivatal felügyelője egy hétre bezáratta a zentai Tisza-parti strandon üzemelő büfét. A pénztárgépben az előző napi elkönyvelt bevételhez képest hiányzott 230 dinár készpénz! Észbontó, hogy egyes privátok mennyire nem tisztelik a pénzügyi fegyelmet.
A strandra látogatók körében sebtében végzett véleménykutatás eredménye: 99 százalék felháborodva vette tudomásul a vakbuzgó felügyelőnő rigorózus döntését. Szerintük elegendő lett volna figyelmeztetni a tulajt: pajtás dobjál néhány garast a gépbe, ne legyen ez a kis hiány. Nem. Ő nagysága élt a törvény adta meghatalmazásával, és a szezon kellős közepén lakatra verette a strandbüfét. Úgy kell neki, majd máskor odafigyel az apróra!
Normális az ilyen? – tették fel sokan a kérdést a történtek kapcsán. A józan paraszti logika azt mondja, ha valaki valamilyen mulasztást, pénzügyi fegyelmetlenséget – esetünkben legfeljebb figyelmetlenségről beszélhetünk – követ el, meg kell érte róni, ha súlyosabb a vétség, indokolt a pénzbüntetés is. Na de néhány száz dinárért bezárni a boltot. Kinek jó a bezárás? Milyen logikával dolgoznak a felügyelők?
Az állam érdekeit képviseli a pénzügyi felügyelő. Esetünkben miért volt érdeke az államnak az egyhetes kényszerpihenő? Egy hétig nem dolgozott a tulaj és az alkalmazottai, kevesebb fizetést fognak kapni, kevesebb járulék folyik be az államkasszába. Nem volt áruforgalom, ami után a forgalmi adó megint csak az állami bevételeket gyarapíthatta volna. De nem gyarapította, az államnak ebből a bezárásból nyilvánvalóan kára származik, és nem két-háromszáz dinár, hanem sokkal több.
Vajon a felügyelő asszonyság főnöke ezek után megdicsérte a beosztottját, hogy jól csináltad lányom, úgy kellett, megmutattuk neki, hogy a hatósággal nem lehet packázni, a törvény az törvény, a szabály az szabály, ha egy dinár, akkor egy dinár, nincs kecmec, becsukni az ilyeneket! Hadd tudja meg, ki az úr a házban! Kerül, amibe kerül, nem számít, a hatalom emberével nem lehet kukoricázni. Elvégre Szerbia jogállam, vagy mi a fene!
