Átfogó jelentést adott közzé az Amerikai Egyesült Államok (USA) külügyminisztériuma az emberkereskedelem 2014-es helyzetéről, külön részt szentelve minden államnak, így Szerbiának is. A washingtoni külügyi jelentés 15. alkalommal jelenik meg és aszerint sorolja be a világ 188 országát, hogy azok milyen mértékben tartják be az emberkereskedelem áldozatainak védelmét szolgáló, 2000-ben elfogadott amerikai törvény minimális követelményeit. A törvény értelmében az amerikai külügyminisztérium köteles évente jelentést készíteni az amerikai kongresszus számára arról, hogy a külföldi kormányok milyen erőfeszítéseket tesznek az emberkereskedelem súlyos formáinak felszámolása érdekében. A jelentés célja, hogy világszerte felkeltse a figyelmet a probléma iránt, rámutasson a nemzetközi közösség erőfeszítéseire, továbbá arra ösztönözze más országok kormányait, hogy tegyenek hatékony intézkedéseket az emberkereskedelem valamennyi formájának visszaszorítása érdekében.
Az első csoportba tartozó 31 ország a jelentés szerint betartja a követelményeket. Ebbe a csoportba tartozik például az USA, a nyugat-európai országok, valamint Ausztrália, Izrael, Tajvan, Örményország és Macedónia is. A második csoportba tartozó 89 ország nem felel meg a követelményeknek, de jelentős erőfeszítéseket tesz. Ez utóbbiba tartozik Szerbia, valamint az EU 9 országa, többek között Magyarország és Horvátország is. Külön kategória a második csoport megfigyelőlistáján található további 44 ország, amelyekben az emberkereskedelem elleni kormányzati erőfeszítések bizonyíthatóan nem növekedtek vagy éppen csökkentek, vagy ahol jelentősen megnőtt a modern rabszolgaság áldozatainak száma. A régió országai között ebbe a kategóriába tartozik Bulgária. A harmadik csoportba tartozó 23 ország nem tartja be a minimális követelményeket, és erőfeszítést sem tesz azok érdekében. Ebbe a csoportba tartozik Oroszország, Líbia, Észak-Korea, Szíria és Jemen. Szomáliát – a világon egyedüliként – különleges esetként kezeli az amerikai diplomáciai tárca. A jelentés becslése szerint megközelítőleg 20 millió ember esett tavaly az emberkereskedők áldozatául. Hozzáteszik, az emberkereskedelemből származó kereset évente eléri a 150 milliárd dollárt, amelyből 99 millió dollár csak a prostitúcióból származik.
A jelentés szerint Szerbia egyszerre forrása, tranzit- és célországa is a férfiakat, nőket és gyerekeket kényszermunkára és szexrabszolgaságra kárhozató emberkereskedelemnek, miközben a szerb kormány erőfeszítéseket tesz az emberkereskedelem felszámolása érdekében. Az amerikai külügyi tárca szerint az embercsempészek a szerbiai férfiakat leggyakrabban építkezéseken történő munkára kényszerítik több európai országban – például Szlovéniában, valamint Oroszországban –, de az Egyesült Arab Emírségekben is. A gyermekeket, különösen a romákat Szerbiában szexrabszolgaságra, koldulásra, munkavégzésre és kisebb súlyú bűncselekmények elkövetésére kényszerítik, méghozzá a legtöbb esetben a saját családtagjai. Szerbiában legtöbbször a szomszédos országokból, Montenegróból, Bosznia-Hercegovinából, Bulgáriából, Romániából, valamint Moldáviából kerülnek áldozatok. A jelentés szerint a szerb kormány nem tartja be teljes egészében az amerikai törvény szerint meghatározott minimális követelményeket, de jelentős erőfeszítéseket tesz ez irányban. Hozzáteszik, hogy az előző évhez képest érezhetően jobb lett az áldozatok beazonosítása, kiváltképp a kényszermunka esetében, azonban hiányoznak azok az eljárások, amelyek lehetővé tennék, hogy az áldozatok ellátását és segítését civil szervezetek is magukra vállalhassák, valamint nem elégséges a szociális munkások ilyen irányú képzése sem. A jelentés szerint csökkent az embercsempészés vádjával elítéltek száma, az elítéltek pedig enyhe büntetést kaptak, míg a büntetőeljárás alatt a szerb kormány nem biztosított az áldozatok számára megfelelő jogvédelmet, amely miatt az áldozatok további megfélemlítésnek és megrázkódtatásnak voltak kitéve.
Az amerikai külügyi tárca a szerb kormánynak az emberkereskedők elleni szigorúbb hatósági fellépést, elrettentő büntetések bevezetését, valamint a bírák, ügyészek és nyomozók az irányú képzésének bevezetését ajánlja, hogy miként kezeljék az ilyen ügyeket úgy, hogy az áldozatokat a tanúskodás alatt ne érje további megfélemlítés és megrázkódtatás. Ezen kívül azt ajánlják, hogy a szerb kormány olyan rendelkezést vezessen be, amely megtiltja az áldozatok rabszolgasorsban elkövetett tetteinek büntetését, hogy fokozza az emberkereskedelem áldozataival foglalkozó civil szervezetekkel való együttműködést, és alkossa meg az emberkereskedelem elleni nemzeti stratégiát.
