Hogyan viseli a kánikulát?
Fel van szólítva a nép, hogy óvakodjon a Naptól, mert itt a kánikulacsúcs, ami nagy bajjal jár. Tüzeket okozhat, embereket grillezhet, utasokat gerjeszthet hirtelen harapra, szíveket rongálhat, idegeket tépázhat, vízbe fojthat, rekordokat dönthet, (mező)gazdaságokat nyomorgathat, locsolási tilalmat hozhat, és még a korrupció melegágyát is utántöltheti.
(Molnár Edvárd fotója)
A nép veszi is, meg nem is az adást, bár a meteorológusok nevét már jobban ismeri, mint a pápáét, aki szintén megszólalt a pokoli hőségben. Megdicsérte a híveket, akik a minap a római Szent Péter téren délben hallgatták végig az Angelust (Úrangyala-imádságot).
Mások tanácsokkal igyekeznek felvértezni a kutya melegtől alig pihegőket, akik közül sok egyed már alig navigál a lábán, jó néhány társukba pedig már csak hűlni jár a lélek.
Kánikula-szakértők hada mondja a magáét, új szempontokat követve. Elvégre a modern embertől nem várható el, hogy hű legyen az olyan régi bölcsességekhez, melyek szerint melegben hűvös helyre kell húzódni (ha lehet), az ételt csak módjával tanácsos csipegetni, a szomjúságot pincehideg görögdinnye majszolásával vagy bögrényi (kút)víz felhörpintésével lehet oltani.
A mai világ emberét tehát fel kell készíteni kánikulából, amiről természetesen – sok-sok lájk reményében – naponta kötelező kifészbukolni legalább tucatnyi képet. Hadd üsse meg a hű(ha)guta maradi irigyeit, akik nem képesek felfogni, hogy újabban mindenki jobban teszi, ha hőmérővel, lázmérővel, vérnyomásmérővel és újdonsült okoskütyüvel jár a Nap alatt. No, meg immár a nyári népviselet részét képező, dekoratív műanyag palackkal, amiben általában folyadékféle lötyög.
A rekkenő hőség új és megannyi aspektusára nem győzi felhívni a figyelmet a szimpla medicina és az orvosmeteorológia doktora, az izzadásgátlók és párolgások tudora, a légmozgások, vészriasztások és katasztrófák fajtáinak professzora, az árnyékszakértő, valamint a légkondizásért, folyadékbevitelért, lubickolásért, fagylaltozásért és szalmonella elhárításért felelős hivatalnok.
A pékek valahogy mindig kimaradnak a jótanács-osztogatók közül. Pedig ők aztán tudják, mit kell tenni, amikor azzal riogatnak, hogy (majdnem) olyan meleg van/lesz, mint a kemencében.
A megkérdezettek útmutatásai, tanácsai mindenesetre hasznosak, csakhogy amit melegen ajánlanak mindenkinek, sok embert hidegen hagy.
Hiába üzeni ugyanis a bőrgyógyász, hogy ilyenkor kerülni kell a napozást, a strandokon és vízpartokon mégis rengeteg furcsa szerzet tűnik fel mostanában. Ők azok, akik parányi jelmezben szenesítik magukat órákon át a barnulás reményében, abban a tévhitben, hogy naptejjel pácolt bőrük megvédi őket a káros sugaraktól.
A fürge gondolkodással nehezen vádolhatók közösségében azért akadnak olyanok is, akik még a saját, de nem éppen testhezálló (olykor tetovált) szalonnájukat is lusták süttetni. Ezért inkább – az árnyékban – valamelyik közkeletű hórihorgas baromságból táplálkozó szenvedélyüknek hódolnak. E hiperhülyeségek egyike szerint az üdítőitalt legalább maréknyi jéggel az igazi magunkba zuttyintani. A népnyelvben csak szokknak becézett, de inkább talán a pancsolt pelenkapárlatok kategóriájába sorolható italok (lájtos változataikkal együtt) nyilván sok mindenre jók, de egyvalamire biztosan nem: a szomjúság oltására.
Erre a tiszta víz való. Hát az meg mi, és főleg hol kapható? Egyre kevesebb helyen, mert a nép jóvoltából „elpárolgott”, az ózon lukán át. (Lásd még: súlyos környezetszennyezések és pusztítások, üvegházhatás, globális felmelegedés…).
Egy jónak gondolt ellenszere azért akad a rekkenő hőségnek: a klíma. Az a zúgó-recsegő berendezés, amely kívülről elcsúfítja a műemléképületeket, meg a többit is, belülről pedig hideget (máskor meleget) fúj. (Járművekben is.). Meg még – jó sok energia felhasználása árán – okádja magából a por(atkáka)t, a rengeteg kórokozót és hasonlókat.
Nem izzaszt ugyan, de most hűt, rettenetesen is. Ez egyeseknek (állítólag) jó, másoknak nem, mert nyavalyákat kapnak tőle.
Az emelkedett idiotizmus halálbiztos szerkentyűje. Különös ismertető jel, amely az élhetetlen településeken és minden más helyen megtalálható, ahol fogyóban a zöldterület, a tiszta víz, a normális levegő, de főképp a józanság.
Igen, a paraszti ész, amely évezredekig főnévnek számított, s tiszteletre méltóan működött, kultúrát és civilizációt teremtett, működtetett sikerrel. Falvakkal és virágzó (néhol milliós lakosságú!) városokkal együtt. Még szaharai forróságok idején is.
Brutális hőhullámokból ugyanis volt bőven régen is. De ezen nem kell csodálkozni, elég a jelenlegi állapoton hüledezni. Legfeljebb irigykedhetünk kicsit a múltra, amikor még fenntartható volt a biokánikula.
Bezzeg nekünk már csak a mindenhonnan özönlő, globális-klímaváltozós, pusztítósugaras, mérgezővegyszeres, háttérhatalmak és nemzetközi összeesküvők által manipulált abnormális, sőt már-már minden molekulájában természetellenes melegből jut dögivel. Csoda-e, ha ettől mindenféle kínok gyötörnek bennünket, és sokan már nem is az esőtől, hanem a hideggyógyintézettől remélik a megnyugvást, felfrissülést?
