Mi szakad a fejünkre a belvárosban?

A legendás Asterix francia képregény-sorozat ókori hősei, a római hódítók által körbezárt gall falucska lakói egyetlen dologtól rettegtek csupán: attól, hogy fejükre szakad az ég. Azt is sejtették, hogy ezzel a veszedelemmel szemben nem nyújt valós védelmet a fejük fölé emelt pajzsuk sem. Manapság már divatját múlta a pajzs, nem tartozik a napi viselethez, noha Zombor belvárosában szükség mutatkozik rá, vagy legalábbis egyes helyeken nem ártana védősisakban közlekedni. Na, nem azért, mintha ránk szakadna az égbolt, hanem mert némely épületről hullik a vakolat, illetve a tetőszegély és a párkányok darabjai.

A közelmúltban a színház melletti épület több emeletnyi magasságából szakadt ki egy méretes darab a tetőszegélyből, szerencsére senkinek nem esett baja miatta, és a kőművesek a tűzoltóság emelőkosaras kocsijának segítségével egyetlen nap alatt kijavították a hibát. Sok másik épület is igen rossz állapotban van, de a javítás nem egyszerű. A belváros ugyanis megbonthatatlan urbanisztikai egységként védelmet élvez – azt most nem firtatjuk, hogyan kaphatott építési engedélyt az egykori Beograd Áruház betonmonstruma a Szent György téren, vagy jóval később a Párizsi utcában a kétemeletes, magánkézben lévő bevásárlóközpont. A védett övezetben álló házak esetében körülményes kijárni a fölújításhoz, karbantartáshoz szükséges engedélyeket, és olyan szakembereket találni, akik a díszes homlokzatokat az eredetinek megfelelő állapotba képesek hozni. Ráadásul, amikor a mesterek kiállítják a számlát, a tulajdonos a fogát csikorgatja.

Az ilyen helyeken áthidaló megoldáshoz fordulnak, védő alagutat építenek a ház elé a járdára, hogy ne essen vakolatdarab a járókelők fejére. Ilyen eset ugyan még nem fordult elő, de magam is nem egy alkalommal hallottam, hogy valaki vállát súrolta egy magasból aláhulló tégla, vagy egy-két lépéssel előtte vagy mögötte csapódott a földre a leszakadó homlokzatdarab, gipszdísz.

A gyalogos alagutak persze nem jelentenek megoldást, csupán elodázzák a probléma kiküszöbölését. Ugyanakkor biztonságosabbak a szabad utcánál, ahol másfelé is fönnáll az omlásveszély. A fából ácsolt tákolmányok ráadásul otrombák, csúfak, és idővel megroggyantnak tűnnek, mint amelyek már önmagukban is veszélyesek. Ilyen alagút éktelenkedik hosszú ideje a tanítóképző (Preparandia) épülete melletti ház előtt, a Kronits-palota bejárati oldalán, de még a közelmúltban fölújított sétálóutcán is.

Annak tehát, aki a belvárosba indul ügyeit intézni, vagy sétálni, és nem akar sisakot ölteni a fejére, érdemes alaposan szemrevételezni a házakat, amelyek mellett el kell haladnia.