Huszonöt évvel a német egység helyreállítása után még mindig jelentős különbségek mutatkoznak az egykori NDK területe és a nyugati tartományok között az élet szinte minden területén – mutatta ki egy friss felmérés, amelynek a készítői szerint az egység helyreállítása sikeres, de legalább egy emberöltőig eltart még.
A német egységfolyamat sikertörténet, hiszen a volt NDK területe az összes többi kelet-közép-európai rendszerváltó országnál fejlettebb, de a fogyasztási szokásoktól a gazdaság termelékenységéig, vagy éppen a labdarúgástól a bevándorlókhoz fűződő viszonyig markáns különbségek vannak az egykori német–német határ keleti és nyugati oldala között – emelte ki a Berlin Institut, elsősorban népességtudománnyal foglalkozó agytröszt vezetője, Reiner Klingholz az Így megy az egység című tanulmány szerdai bemutatóján.
A keleti tartományokban például a Škoda a legnépszerűbb autómárka, nyugaton pedig a BMW, a Bundesligában pedig már csak nyugati csapatok szerepelnek, miután az utolsó keleti együttes, az Energie Cottbus a 2008-2009-es idényben kiesett. A frankfurti tőzsde vezető indexében, a legnagyobb részvénytársaságok DAX–30 mutatójában is csak nyugati vállalatok vannak, ami annak tulajdonítható, hogy az államszocializmus után keleten többnyire kis- vagy közepes méretű vállalatok fejlődtek ki. Ez a szerkezet alacsonyabb termelékenységet eredményezett, aminek hatására az átlagjövedelem az egyesülés után 25 évvel még mindig csak a nyugati szint háromnegyedét éri el, pedig a keleti tartományokban többet dolgoznak.
Az NDK-ban felnőtt Angela Merkel 2005-ös kancellárrá választásával, vagy a szintén keleti Joachim Gauck 2012-es államfővé választásával úgy tűnhetett, befejeződött az egységfolyamat, ez azonban a tartományok szintjét és az államigazgatást tekintve nem mondható el. Mindkét területen meghatározó a nyugati tartományokból érkezett politikusok és szakemberek aránya. A „láthatatlan határ” a nagypolitikától egészen a közlekedésig kitapintható.
Nem minden területen a nyugati tartományok a fejlettebbek. A kisgyermeket nevelő nők foglalkoztatottsága például – főleg az NDK idején kialakult bölcsődei, óvodai ellátórendszer révén – az ország keleti részén magasabb, a mezőgazdaság pedig termelékenyebb, ami az egykori termelőszövetkezetek alapjaira épült nagyüzemek dominanciájának tulajdonítható.
A demográfiai mutatókban is jelentős eltérések mutatkoznak. A keleti tartományok többségében az elvándorlás, a gyerekvállalási hajlandóság csökkenése és a várható élettartam emelkedése miatt a lakosság gyorsan öregszik, és csökken a népesség, a nyugati tartományokban vsizont egyre többen élnek. Ezeket a különbségeket azonban mindinkább „felülírják” az ország egészére jellemző trendek, elsősorban a gazdaságban dinamikusan fejlődő nagyvárosok lakosságának emelkedése és a félreeső vidéki régiók elnéptelenedése.
A keleti és nyugati országrészben lakó németek egymásról alkotott képében viszont 25 év alatt nem történt lényeges változás, nyugaton továbbra is él a „panaszkodó Ossi”, és keleten a „rátarti Wessi” képe. Ez is azt mutatja, hogy az egység megteremtése nem egyszeri politikai aktus, hanem hosszú folyamat, amelyhez legalább még egy teljes nemzedéknyi idő kell.
