A köztársasági parlament csütörtökön elfogadta a rendőrségről szóló törvény módosítását. A jelenlevő 184 képviselő közül csak egy szavazott nemmel, a többiek mind támogatták a beterjesztést. A javaslatba beépítették azt a törvényjavaslatot, amely korábban „Tijana-törvény”-ként vált ismertté. Utóbbi elfogadását a tavaly elrabolt és meggyilkolt tizenöt éves, szabadkai Tijana Jurić édesapja kezdeményezte.
Az új rendelkezések mentén a rendőrség a bejelentéseket követően minden rendelkezésre álló erőforrását bevetve halaszthatatlanul elkezdi keresni az eltűntnek vélt személyeket. Az eddig hatályban lévő rendelkezések értelmében a rendőrség az eltűnés bejelentésének időpontjától számított 48 óra letelte után kezdett el intézkedni.
A módosítás a rendőrség szervezési kérdéseire is kitér. A Terroristaelhárító Egységet (PTJ) és a Különleges Terroristaelhárító Alakulatot (SAJ) egy rendőrségi egységgé olvasztják össze. Az egység a Különleges Terroristaelhárító Alakulat (SAJ) elnevezést fogja viselni. Az alakulat jövőbeni tagjainak felkészültségét és alkalmasságát ezentúl szigorú pszichofizikai alkalmassági vizsgákkal kívánják mérni. A korábbi ígéretek értelmében a SAJ tagjai csakis a legjobb rendőrök közül kerülhetnek ki.
A módosítás ezenfelül előirányozza az emberi erőforrások és a stratégiai tervezés, valamint a nemzetközi együttműködés és európai integráció rendőrségi részlegek megalapítását. Erre az Európai Unió és a Szerbia közötti csatlakozási tárgyalások 24-es fejezete miatt volt szükség.
A törvény hatályba lépését követően a Belügyminisztérium különösen nehéz munkafeladatokkal megbízott munkatársainak egy része idő előtt nyugdíjaztathatja magát. A feltétel, hogy legalább 52 évesek legyenek és 30 munkaév álljon mögöttük.
EGY ÉVVEL KORÁBBAN
Tijana Jurić egy évvel ezelőtt, július 26-án tűnt el. A szabadkai kislány Bajmokon, a nagyszüleinél töltötte a nyári szünidő egy részét. Eltűnésének estéjén barátaival egy focimérkőzésen múlatták az időt, azt követően beszélgettek, sétáltak. Tijana valamivel éjfél előtt búcsúzott el tőlük azzal, hogy visszamegy a Sportközpontba, mivel szeretett volna visszavinni egy kölcsönkért pulóvert. Ekkor veszett nyoma.
Szinte soha nem látott méretű és kiterjedésű nyomozás vette kezdetét. A Belügyminisztérium több mint száz munkatársa foglalkozott naponta az ügy felgöngyölítésével. A magyar országhatár közelségére való tekintettel a magyar rendőrség is bekapcsolódott a nyomozásba, nem sokkal később pedig az Interpol és az Europol is.
A médiának köszönhetően a kislány eltűnéséről szóló hírek és a gyermek fényképe a szerb országhatárokon túlra is eljutottak, így az is megtörtént, hogy Magyarországról érkezett bejelentés. Például egy kecskeméti hölgy a Magyar Szóhoz fordult segítségért, mivel úgy vélte, a helyi vasútállomáson Tijanát látta egy fiatalember társaságában. Később kiderült, hogy egyik hasonló bejelentés sem volt pontos. Tijanát még eltűnésének éjszakáján meggyilkolták.
Dragan Đurićot, egy surčini hentest, augusztus 6-án tartóztatták le a gyilkosság elkövetésének gyanújával. A férfi elismerte a bűntény elkövetését és megmutatta, hogy hol ásta el a kislány holtestét. Kiderült, hogy Đurić a bűntény elkövetésének napján Bajmokon tartózkodott. A labdarúgó-mérkőzésen tetszett meg neki Tijana. Amikor a lány késő este egymaga bandukolt, elütötte, majd kiszállt az autóból, és amikor Tijana segítségért kiáltott, fojtogatni és ütlegelni kezdte, becibálta az autóba, a szántóföldekre vitte, ahol megpróbálta megerőszakolni, majd amikor ez nem sikerült, megfojtotta.
Tijana holtestét egy, Bajmoktól megközelítőleg 10 kilométerre eső területen ásta el.
A férfit a szabadkai Felső Bíróság a közelmúltban első fokon 40 év szabadságvesztésre ítélte. Sajtóértesülések szerint Đurić védőügyvédje fellebbezést nyújtott be az újvidéki Fellebbviteli Bíróságnak.
ERKÖLCSI PÁNIK
Egy, a Nebojša Stefanović belügyminiszter Đurić letartóztatását követő sajtótájékoztatóján elhangzó kijelentés miatt heves közvita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy bizonyos bűncselekmények esetében indokolt lenne-e a halálbüntetés, amelyet Szerbiában 2002-ben töröltek el törvényileg.
– Az ilyen esetek miatt sajnálom, hogy Szerbiában eltörölték a halálbüntetést – mondta akkor Stefanović.
|
Azt mindenki elismerte, hogy Tijana Jurić meggyilkolása felfoghatatlan bűncselekmény, amelyet a szülők biztosan soha nem tudnak teljes mértékben feldolgozni, Tijana törvényével kapcsolatban azonban megoszlottak a vélemények. Több jogász, ügyvéd és rendőr is elmondta, hogy a tapasztalatok szerint a tinédzserek, fiatalok elsősorban lázadásból hagyják el magyarázat nélkül otthonukat. Általában néhány nap, vagy hét múlva önként hazamennek, hangzott el, mint ahogyan az is, hogy az azonnali keresés hatalmas és olykor indokolatlan megterhelést jelenthet majd a rendőrségnek. |
A belügyminiszter kijelentését követően a sajtóban és az interneten is kampányhoz hasonlítható események vették kezdetüket. Több Facebook-csoport is alakult, amelyek több százezer támogatója a halálbüntetés ismételt bevezetését szorgalmazta. A sajtó szinte napi rendszerességgel szólaltatott meg olyan személyeket, akik a halálbüntetés igazoltságát ecsetelték. A médiatartalmak legtöbbjéből kimaradt a tény, hogy mivel Szerbia az Európa Tanács tagállama, ezért a törvényhozásnak nem áll módjában a szerbiai büntetőpolitikába ismét bevezetni a halálbüntetést.
Lapunknak akkor Ivan Janković nyilatkozott, aki az 1980-as évek elején alapító tagja volt a Halálbüntetés Elleni Társaságnak, amely fontos szerepet játszott abban, hogy a valamikori Jugoszláviában kezdetét vette a szóban forgó büntetés megszüntetésével kapcsolatos gondolkodás.
A halálbüntetés szemben áll az élethez való joggal, embertelen és megalázó, értékelte Janković, aki szerint a halálbüntetés dehumanizálja, tárggyá alacsonyítja az elítéltet. Eldurvítja az emberi természetet és szörnyeteggé változtatja a közvéleményt. A bíróság akaratlan, vagy akaratlagos hibájából kifolyólag ártatlan embert is halálra ítélhetnek, a kivégzést pedig nem lehet visszacsinálni.
Janković megcáfolta azokat az állításokat, hogy a bűncselekmények szempontjából a halálbüntetésnek megelőző ereje lenne, mondván, hogy a bűncselekmények előfordulásának aránya ugyanolyan azokban az országokban, ahol nincs és ahol van halálbüntetés.
– Tijana Jurić meggyilkolását követően erkölcsi pánik kezdett terjedni a szerbiai társadalomban. Az ehhez hasonló erkölcsi pánik időről időre megismétlődik, különösen olyan bűncselekményeket követően, amelyek nagy közérdeklődést élveznek. Ez különösen akkor jellemző, ha az áldozatok gyermekek. Ez az erkölcsi pánik általában két-három évente jelentkezik, ugyanakkor az eddigi tapasztalatok szerint soha nem tart túlzottan sokáig – magyarázta Janković.
