Felavatták Stevan Raičković szobrát Zentán

Hhzs

2015. július 6., 14:14

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Tegnap délben a zentai Stevan Sremac parkban ünnepélyes keretek között felavatták Stevan Raičković neves szerb költő mellszobrát, Aleksandar Zarin szobrász alkotását. A költő születésnapján megrendezett ünnepségen elsőként Petar Terzić, a szoboravatás házigazdája köszöntötte az egybegyűlteket.

Elmondta, hogy először öt évvel ezelőtt merült fel annak az ötlete, hogy emléket emeljenek a szerb írónak, aki az iskolás éveit 1935 és 1940 között Zentán töltötte el, amikor is a szülei tanítóként szolgálták az itt élő szerb közösséget. Akkor azt találták ki, hogy az egykori szerb iskola épületében egy emlékszobát alakítanak ki a tiszteletére. Az épület időközben visszakerült a szerb pravoszláv egyház tulajdonába, ezért nem sikerült megvalósítani ezt az elképzelést. Az emlékszoba egyik adományozója Matija Bećković szerb irodalmár és akadémikus volt, s amikor ez a terv füstbe ment, beleegyezett abba, hogy az időközben összegyűjtött pénzből elkészítsék Raičković bronzból készült mellszobrát.

Stevan Raičković ugyan nem Zentán született, de mindig azt vallotta, hogy szellemileg itt született újjá, így Zenta lényegében poézisének a szülőföldje – emelte ki Terzić, aki után Dragan Stanić, a Matica Srpska elnöke, majd pedig Bordás Győző, az újvidéki Forum Könyvkiadó egykori igazgatója méltatta a neves költőt. A zentai önkormányzat nevében Ceglédi Rudolf, a község polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, a szobrot pedig Matija Bećković leplezte le. Az ünnepségen a lányával együtt jelen volt Miloš Raičković New Yorkban alkotó zeneszerző és háborúellenes aktivista, a költő fia is, aki lapunknak nyilatkozva elmesélte, hogy édesapja nagyon békés ember volt, s amennyiben még élne, valószínűleg egyfajta baráti gesztusként fogadná a hírét annak, hogy Zentán szobrot emeltek a tiszteletére.

Stevan Raičković 1935 és 1940 között, általános iskolás évei alatt tartózkodott Zentán. Az egykori szerb iskolába járt, amely közvetlenül a Szent Mihály arkangyal templom mögött épült 1881-ben. Élete során kiérdemelte a legjelentősebb költői díjakat, ezenkívül számos társadalmi kitüntetésben is részesült, többek között 1997-ben Zenta Község Plakettjével is kitüntették. Ugyanebben az évben Zentán bemutatták a Tiski cvet és az újvidéki Forum közös kiadásában megjelent Tisza című kötetét. A verseket – Tisza I. (1956), Tisza II. (1960), Tisza III. (1970) – magyar nyelvre Fehér Ferenc költőbarátja fordította. A kötetet az 1952-ben alapított Zentai Művésztelep kiemelkedő képzőművészeinek az alkotásaival illusztrálták.

Ebben a kötetben található az 1966-ban írt próza is Umesto četvrte Tise (Negyedik Tisza helyett) Ács Károly fordításában. Így ír benne: „Ez az egyazon víz – amelyre a »látszólag elvont« följegyzésemben is gondoltam – számomra kizárólag a Tisza vize volt… (Zentánál) …amihez legkoraibb gyermekkorom emlékei fűznek…” Egy évvel később a zentai Városi Múzeumban mutatták be Nulti ciklus című kötetét. Költészetében rendkívüli módon kötődik a városhoz, arról beszélt, hogy bár Zenta nem a szülővárosa, de poézisének a szülőföldje.

Stevan Raičković összegyűjtött műveit 1998-ban adták ki.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége