Egy átlagos vajdasági háztartás havonta 55 283 dinárral rendelkezik, és mégis majdnem a legszegényebbek közé tartozik az országban – olvasható az Köztársasági Statisztikai Hivatal jelentésében, amely az ország különböző régióiban lévő háztartások pénzköltési szokásait vetette górcső alá.
A hivatal az első negyedévben követte a családok pénzköltési trendjeit, amelyből kiderült, hogy a szerbiai háztartások átlagosan 58 800 dinárt költenek. A családi költségvetés Belgrádban a legmagasabb, átlagosan 70 713 dinár.
A vajdaságiaktól csak a šumadijaiak és az ország nyugati részén élők költenek kevesebbet, 52 243 dinárt. Szerbia déli és keleti részén 54 348 dinárból tengődik a lakosság. Ez az üsszeg pedig csak kicsivel több a tavalyi országos átlagnál, amely 54 593 dinárt tett ki.
A vizsgált időszakban egyébként a pénzbeli bevétel volt az első számú forrás, átlagosan 56 168 dinár. Belgrád e téren is tarolt, ott ugyanis ez az érték 70 220 dinárt tett ki. Vajdaságban ez a pénzmennyiség számottevően kevesebb, 53 358 dinár. A rendszeres munkaviszonyból eredő bevétel a tartományban átlagosan 27 508 dinár, a nyugdíjakból származó bevételek pedig, a statisztika szerint, 15 235 dinárt tettek ki.
Az „egyéb bevételek” kategóriáját vizsgálva a tartomány háztartásainak bevétele igen szerény volt, mindössze 1,928 dinárt tett ki, az ország déli és keleti részein pedig elérte a 4037 dinárt. A statisztikai intézet kitér arra is, hogy az egyéb bevételek közé sorolja például a biztosítások megfizettetését és a hasonló bevételeket.
A statisztikai hivatal egy másik jelentése pedig arra mutat rá, hogy hatalmas különbségek vannak az alkalmazotti és az igazgatói fizetések között. Egyes vállalatok első emberének bére akár 6,5-szerese a cég átlagfizetésének, holott a nyugat-európai országokban ez az arány nem haladja meg a 4-et. A hazai gazdasági szférában arra is van példa, hogy egy igazgatói átlagos havi bérért a munkások akár fél évig is gürcölhetnek. Sőt, egyes államszolgálati vezetőknek egy havi fizetéséért másoknak kerek nyolc hónapot kell dolgozniuk. A magánszektorban kissé összetettebb a helyzet, hiszen a vállalkozók nem szívesen jelentik be bevételeiket és keresetüket, a bankárok és biztosítók fizetésátlagát pedig jobbára titok övezi.
A közszférában az Állami Számvevőszék viszi a pálmát, vagyis a vállalat tanácselnökének havi fizetése 260 ezer dinár, a legkevésbé fizetett szakreferens azonban csak 32 338 dinárt kap kézhez. Hasonló eltérések vannak a gazdasági állami cégekben is. Például a Galenika gyógyszergyár igazgatója havonta 272 512 dinárt keres. Mondani sem kell, hogy az egyszerű alkalmazottak bére meg sem közelíti ezt a hatalmas összeget.
A magánszektor pénzügyi területein sem lehet panaszkodni a bérekre. Egyes vezetők havonta akár 15 ezer eurót is kereshetnek, az alkalmazottaik bére viszont ötvenszer kevesebb.
Goran Milić, a Vajdasági Önálló Szakszervezetek Szövetségének elnöke úgy véli, hogy a magas menedzseri fizetések nem kéne hogy gondot jelentsenek, hiszen olyan funkciókról van szó, amelyek nélkül szinte lehetetlen nyereségesen és hatékonyan tevékenykednie egy jogi személynek, vállalatnak.
– Ha sikeresen megvalósul egy vállalati terv, ezek az emberek hatalmas pénzjutalmakat kapnak. A legnagyobb gond azonban, hogy az alkalmazottak megjutalmazására senki sem fordít figyelmet, enélkül viszont siker sincs – magyarázta a szakszervezeti képviselő.
