– Olvasom a sajtószabadsággal kapcsolatos írásokat, köztük a húsz közéleti személyiség nyilatkozatát és újságírók véleményét is. Azt hiszem, van oka és értelme a vitának. Nehezen tudunk magunk számára – mint kisebbségi közösség számára – egy szélesebb környezetben szabadságot teremteni, ha ezt a szabadságot magunk között sem tudjuk fenntartani. Hiszem azt is, hogy helyes és egészséges, hogy ez a vita a Magyar Szó hasábjain is folytatódik. Sehol sem serkent célravezető gondolkodást a polarizáció. (Magyarországon sem.) Különösen önpusztító lenne azonban az egyoldalú gondolkodás egy olyan helyzetben, amikor csak egy nyomtatott napilapunk van – és a számarányok tükrében nincs is igazán esély arra, hogy egynél több nyomtatott napilapunk legyen.
Dr. Várady Tibor (Fotó: Molnár Edvárd)
Ha kevesen is maradtunk, maradtak közöttünk különböző vélemények önmagunkról is, intézményeinkről is. Vannak bíráló vélemények is, de ezek is hozzánk tartoznak. Alaptalan bírálatokat is csak akkor lehet kiszűrni, ha ott vannak előttünk más érvek között, ha láthatóak – és így láthatóvá válnak a hiányosságaik is. Vélemények kirekesztése egyszersmind emberek kirekesztése is – és ezt nem engedhetjük meg magunknak. A legutóbbi nemzeti tanács választáskor 27 százalékkal kevesebb magyar ment el szavazni, mint a korábbi választáskor. Ennek lehetnek különböző okai, de mindenképpen aggodalomra és gondolkodásra ad okot. És arra is, hogy ne a morzsolódásra koncentráljunk, akkor sem, ha ez útközben valamelyik fél győzelmét is jelentené. Ne rekesszünk ki senkit.
Ez a vita, mint sok más vita, veszély is és esély is. A sajtószabadság esély arra is, hogy jobban odamondjunk egymásnak, és jobban összevesszünk. Különböző véleményekkel együtt maradni nem egyszerű – de lehetséges. A mi esetünkben a fennmaradásunknak nincsen más útja és módja. E fennmaradást szolgálja a különböző véleményeknek – és közösségünkhöz tartozó különböző embereknek – helyet biztosító sajtószabadság is – áll dr. Várady Tibor akadémikus szerkesztőségünkbe eljuttatott levelében.
