2024. április 26., péntek

Horgosi vödörkészítő mester

Kézzel készíti a bádogvödröket, ahogyan a felmenői

Szinte anakronisztikusnak hat a kép, ahogyan Pavlov Mirko ma is több órát tölt az udvarán üldögélve lemezek hajlításával, kalapálásával. Igaz, már csak megrendelésre készít vödröket, a megélhetéshez nem is volna elég az ebből származó bevétel, mégsem tud elszakadni a régi cigánymesterségtől, amelyet még a szüleitől tanult.

– Az édesapám foglalkozott ezzel, ők ebbe nőttek föl és ebbe is haltak bele. Tőle tanultam én is mindent, amit tudok. Ma már ezzel szinte senki sem foglalkozik, régebben voltak többen is, ma már csak egyet tudok még a faluból, aki vödröket csinál, de ő gépekkel csavarja meg a lemezt, én viszont mindent kézzel végzek. Kézi szerszámokat használok, üllőt, kalapácsot és bádogollót. Az apámnak például még saját ollója is volt, amelyet saját maga készített – meséli a vödörkészítő mester.

Egy vödör elkészítése körülbelül három órát vesz igénybe, ha pedig akad megrendelő, naponta akár három-négy vödröt is el tud készíteni. Értékesíteni 800–1000 dinárért tudja.

– Ezek 10–12 literes vödrök, régen a jószágok itatására szolgáltak, de használják még építkezésnél, meszelésnél is. Legutóbb is, amikor rendeltek tőlem, betonozáshoz kellett az illetőnek. Valamikor főleg a vásárokban keresték az emberek, ott lehetett eladni, apámat erről jegyezték meg a falubeliek, mert mindig a vállára felakasztott vödrökkel járta az utcákat. Ma már nem nagyon van erre a mesterségre kereslet, megélni legalábbis biztosan nem lehet belőle, mert nincs kinek csinálni, eladni. A családban nemcsak ezzel foglalkoztunk, régebben a vödrök mellett még lószerszámot is javítottam, körmöltem a lovakat – mutat az udvarban lévő kovácsüllőre is, amely még mindig megvan, és elmagyarázza, hogy az nem egyenlő a vödörkészítéshez használt rúd formájú üllővel.

Mirko állatokat is tart az udvarban, kecskéket, tyúkokat és egy lovat az istállóban. A ház udvarán túl a portájához tartozik egy nagy kert, tele zöldségfélékkel, amelyeket a családjával gondoz, emellett pedig gyümölcsösei is vannak, ahol sárgabarackot termeszt. A házban több generáció él együtt, gyerekek és unokák egy fedél alatt, a nagyszülők-dédszülők mestersége azonban a fiatalabb generációkat már hidegen hagyja, távolabb ülve szemlélik Mirkót, ahogyan a lemezeket hajlítgatja és kalapálja nagy gonddal.

– Hét testvérem van, de rajtam kívül nincs más, aki továbbvitte volna a családi mesterséget, az én fiamat sem érdekli már ez – lemondóan teszi hozzá –, még a kalapácsot sem tudja fogni rendesen.