Végleg leírják a tejtermelőket?

Újfent gondok merültek fel térségünkben a nyers tej felvásárlása terén. A napokban a belgárdi Imlek Rt. tejgyár szabadkai üzemének illetékesei egyoldalú döntése értelmében a Tisza mentén és Topolya község bizonyos felvásárlóhelyein egyik napról a másikra 6-tól 15 napig terjedő időszakra beszüntette a nyers tej felvásárlását a kistermelőktől. Az ügyben felkerestük a tejátvevő állomások tulajdonosát, a termelésszervezőt, a kistermelőt, a tejtermelőket tömőrítő egyesület, valamint a politikum képviselőjét, és nem utolsósorban az Imlek tejgyár sajtószolgálatát is. Míg az egyik fél a tej kiváló minőségét hangsúlyozza, a másik épp ennek az ellenkezőjére hivatkozva szünetelteti a felvásárlást.

Amíg elszórtan zárták be a tejátvevőket, addig a termelők rendszerint találtak megoldást arra, hogy nagy kárt ne szenvedjenek, mostanában viszont tömegesek a bezárások, s a helyzet egyre kilátástalanabb.

A zentai Gere Kft. 32 átvevőállomást üzemeltet a Tisza mentén, Zenta, Ada, Csóka, Magyarkanizsa és Törökkanizsa községben, egészen Topolyáig. Csütörtökön 20 átvevő volt bezárva, vagyis mintegy 20 ezer liter tej maradt a termelők nyakán.

Mit tudnak kezdeni ilyen hatalmas mennyiséggel? – kérdeztük Gere Bélát, a cég tulajdonosát.

– Most már nagy a gond, lassan átcsapnak a hullámok a termelők feje fölött, de nekünk sem könnyű. A tejtermelők eddig készítettek belőle tejterméket, elajándékozták a rokonságnak, megitatták a hízóborjakkal, és ha még mindig marad, azt kiöntötték. Ez a helyzet azonban nem lehet tartós, hiszen a kisgazdaságoknak a tej jelenti a bevételt a napi szükségletekre.

Állítom, hogy a mostani tej sokkal jobb minőségű, mint tavaly ilyenkor volt: kiképeztük a termelőket, elláttuk őket alapvető felszereléssel, hogy ha nem is preciz műszerrel, de alkoholpróbával maguk is nagyjából meg tudják állapítani, ha sok baktérium van a tejben. Ennél többet már nem nagyon tudunk tenni. Növeli a gondokat, hogy nyáron, nagy melegben egyértelmű, hogy ezek a problémák még inkább előjönnek, akár az összes átvevőhelyet is bezárhatják.

Létezik megoldás?

– A külföldi tulajdonost csak a profit érdekli, nem foglalkoztatja, hogy Józsi bácsi tönkremegy. Május 1-jétől errefelé már 4 dinárral csökkentették a fölvásárlási árat is. Információhoz sem jutunk, legalább megmondanák, hogy mit akarnak, hogy nem kell a tej, adják el az emberek a teheneket, mert hónapok múlva tönkremennek. Máris tapasztaljuk, hogy viszik a teheneket a vágóhídra. Ezek a föltételek előbb-utóbb megsemmisítik az állományt. Pedig biztattuk őket, hogy törzskönyvezett, jó minőségű állományt tartsanak. Csak abban látok esélyt, ha a politika, az állam tesz lépéseket annak érdekében, hogy megmentse a tejtermelést és a termelőket. Mert eddig nem tudtak, nem mertek vagy nem akartak nyomást gyakorolni a tejgyár tulajdonosára – hallottuk Gere Bélától.

TÖNKREMENNEK A KISTERMELŐK

Hónapokkal ezelőtt a felsőhegyi eset kapcsán vetettük föl első alkalommal lapunkban a tejátvétellel kapcsolatos gondokat. A Napredak Földműves-szövetkezet tejháza jelenleg is zárva van. Sándor József igazgató elmondta, hogy ötödik alkalommal rendelte el a gyár a bezárást. Mielőtt azonban a pillanatnyi helyzetről és az esélyekről kérdezném, összefoglalja a gondok eredetét:

– Annak idején egy külföldi csoport megvette a belgrádi Imlek tejgyárat, valamint az újvidékit és a szabadkait, két évvel ezelőtt bezárta az újvidékit, raktár lett belőle, a környékbeli termelők pedig tönkrementek. Az idén január 1-jével megszüntette a szabadkai üzem jogi státusát, majd február 1-jével a Soros György-féle alapítványhoz kötődő befektetői csoport vette meg az egész Imleket, és elindult a folyamat, amitől féltünk. Eközben az Oroszország elleni blokád miatt az unióban rengeteg tejpor fölhalmozódott, özönlött be Szerbiába, itt pedig elkezdték szigorítani a tejátvétel mércéit. És hogy ezen belül is milyen trükköket alkalmaztak: 22-én hozta a sofőr a borítékot, hogy bezárják az átvevőhelyet, miközben a baktériumok és a hámsejtek száma nem lépte túl a megengedett határt. Csak éppen a másik levél arról tájékoztatott, hogy már 17-én szigorítottak a mércéken. Valóban lehet gond a minőséggel, de baj van a viszonyulással is, ami egyértelműen utal arra, hogy nem kell a tej. Amíg ugyanis önálló volt a szabadkai tejgyár, reggel és este is vettünk mintát mindenkitől, s ha a mi ellenőrzésünk azt mutatta, hogy nincs baj a minőséggel, átadhatták. Ha a gyári mérés alkalmával valakinél rosszabb minőséget állapítottak meg, szóltak, hogy hányas számú minta a rossz, és mivel mi tudtuk, hogy kié, intézkedtünk. Február 1-je óta a medencéből veszik a mintát, meg küldik az értesítést a bezárásról, tehát nincs is szándékukban keresni a megoldást.

El kell fogadni, hogy leépítik a kisgazdaságokat?

– Csak az állam tudna lépni ez ellen. A miniszter asszony ugyan bejelentette a közelmúltban a tejpor fölvásárlását, csak éppen abban a dokumentumban nem szerepel, hogy a gyár köteles fölvásárolni a tejet. Kin segítettek? A tulajdonoson, mert megszabadította a raktárkészletétől. Nincs az államnak stratégiája, miközben a termelők tönkremennek.

És megoldás sincs?

– Ilyen kritikus esetben lehetne kérni az uniótól a behozatal korlátozását, például arra a szintre, amennyi az Oroszország elleni embargó előtt volt. Arról ne is beszéljünk, hogy Boszniából hozunk be tejet, hogy segítsük az ottani termelőket. Esetleg azzal is lehetne mérsékelni a gondokat, hogy a mezőgazdasági, a kereskedelmi és a szociális ügyekkel foglalkozó minisztérium ellátná tejjel az oktatási intézményeket, kórházakat, szociális intézményeket. Magyarországon például árusítható tejcsarnokokban a tej, meghatározott föltételek mellett. Úgy tűnik, jelenleg arra kényszerítik a termelőket, hogy maguk hagyjanak föl a termeléssel, és majd nem felel érte senki. Ez is lesz a vége. A kormánynak az volna a dolga, hogy megoldást találjon, mert a kistermelők szociális esetté válnak. Arra nem számíthatunk, hogy ez az ország akkora támogatást tudjon adni, mint a nyugatiak, valami más megoldást kell keresni. Ugyanide jutunk a disznótenyésztéssel is, amikor a német cég milliós nagyságrendben tervez sertést tenyészteni. Ugyan ki veszi majd meg a tanyasi-falusi tenyésztőtől? Persze a malomiparban is hatalmasak a gondok. Emlékezhetünk arra, hogy Magyarországon is végigvonult a tejbotrány. Most, amikor jók a viszonyok, Vučić „mindent lekoppint”, és mégis ugyanabba mentünk bele. Kiraboltatjuk magunkat – tekintette át a helyzetet Sándor József.

HIÁNYZIK A TEJGYÁRAK ÉS A TEJTERMELŐK KÖZÖTTI PÁRBESZÉD

A Tisza mentén és Topolya környékén kialakult tejfelvásárlási gondokkal kapcsolatban felkerestük Fremond Árpádot, a VMSZ parlamenti képviselőjét is, aki elmondta, hogy a hét folyamán már kérdést szegezett Snežana Bogosavljević Bošković mezőgadasági miniszter asszonynak annak kapcsán, hogy mit tett és mi mindent tehetne még a kormány és az agrártárca a kistermelőkért a tejtermelés területén.

– Arra is kértem a miniszter asszonyt, hogy vizsgálja ki, visszaél-e a helyzetével, vagyis élvez-e monopolhelyzetet az Imlek tejgyár a hazai tejpiacon, továbbá hogy kezdeményezzen tárgyalásokat a tejgyárakkal annak érdekében, hogy az Imlek a hazai tejpiacon kialakult nehézségek terhét ne hárítsa teljes egészében a mezőgazdasági termelőkre, és kérjük, hogy a kormány és a minisztérium találjon lehetőséget a tejtermelők gondjainak orvoslására. Eddig a kormány és a minisztérium az ügyben annyit tett, hogy a köztársasági árutartalékok révén 500 millió dinár értékében tejport vásárolt fel, de ezek az intézkedések nem éreztetik hatásukat a terepen. Minden esetben azt látjuk, hogy a tejpor felvásárlása nem elegendő ahhoz, hogy a hazai tejpiacon változás álljon be, miután ugyanis a kormány meghozta ezt az intézkedést, a tejgyárak 1–3 dinárral csökkentették a nyers tej felvásárlási árát.

A tejfelvásárlás körül kialakult gondok gyökere néhány évre nyúlik vissza, vagyis Szerbia és az Európai Unió közötti Stabilizációs és Társulási Megállapodás aláírásának időszakára, amikor a szerb kormány egyoldalú kötelezettséget vállalt, hogy fokozatosan eltörli az uniós behozatali termékek vámilletékeit. Ennek eredményekén az idén januártól teljes vámmentesség vonatkozik az uniós országokból érkező tej- és tejtermékekre.

– Sajnos Szerbia az egyetlen ország, amely még az előtt liberalizálta a piacát, hogy bekerült volna az EU-ba, és tette ezt annak ellenére, hogy az uniós alapokból nem tudott pénzt lekérni a termelők támogatására. Kihatással van a kialakult helyzetre az is, hogy az Imlek tejgyár átszervezés alá került, amelybe a Szabadkai Tejgyár is beolvadt. Ennek folytán a tej felvásárlásában, feldolgozásában is változások álltak be. Abban is biztos vagyok, hogy vannak bizonyos felvásárlási helyek, ahol van baj a minőséggel, de az képtelenség, hogy az ellenőrzés egyoldalú legyen, és kizárólag a tejgyár mondja meg, egy-egy átvevőhelyen milyen a tej minősége.

Több oka lehet tehát annak, hogy most ilyen a helyzet, de nekünk hosszú távú megoldásokban kell gondolkodnunk a jövőben. Erre kértük a mezőgazdasági minisztériumot és a kormányt is.

A Stabilizációs és Társulási Megállapodás ellenére is megvédhette volna az állam a saját tejtermelőit, de nem tette.

– Azt tapasztaljuk, hogy a tejgyárak és a tejtermelők között nincs párbeszéd, de hiányzik egy olyan minisztériumi hatáskörbe tartozó koordinációs testület is, amely útját állná annak, hogy egy magáncég, amely rengeteg termelővel dolgozik együtt, egyoldalúan és minden bejelentés nélkül módosítson a játékszabályokon. Ráadásul olyan értesüléseink is vannak, hogy a korábbi szerződéseket – amelyeket még a Szabadkai Tejgyár kötött a tejtermelőkkel – a gyár átszervezése óta nem újították fel. Ez is az ágazatban uralkodó viszonyok rendezetlenségét mutatja.

Miben látja a megoldást?

– Meglátásom szerint lenne lehetőség arra, hogy a tejgyárak is osztozzanak a termelés nehézségeiben, és ha gond van a mennyiséggel, sokkal többet érne, ha a hazai termelőktől vásárolnák fel a tejet, a behozatal rovására. Másrészt ez a kérdés egyoldalúan nem szabályozható, mert Szerbiának is alkalmazkodnia kell az unióval megkötött megállapodásokhoz. Az uniós csatlakozásig azonban még sok év van hátra, és ez alatt az idő alatt a minisztérium módot taláhatna a módosításokra. Erre meg kellene hogy legyen a politikai akarat.

Hosszú távon elengedhetetlen a termelők összefogásával kisebb tejüzemek, feldolgozólétesítmények felépítése, de azt is meg kell említeni, hogy olyan őstermelői státus kidolgozásán fáradozunk, amely segítené a kistermelők piacra jutását, a termék értékesítésében nyújtana különféle lehetőséget. A kistermelőknek lehetőségük nyílna arra, hogy kisebb régión belül értékesítsék portékájukat.

TOPOLYÁN NAPI HÁROMEZER LITER TEJFELESLEG

Topolyán az előzetes bejelentések szerint május tizenötödikétől két héten át a szabadkai gyár nem veszi át a tejet, s ez három átvevőhelyen körülbelül napi háromezer liter felesleget jelent. A tejgyár ezt a lépését nem indokolta meg, sőt a bezárás előtt végzett laboratóriumi vizsgálat kiváló tejminőséget mutatott ki a topolyaiaknál. Ez a szüneteltetés nemcsak a várost érinti, hanem a községben levő több település gazdáit is.

A Bellányi Jánossal, a topolyai Szarvasmarha-tenyésztők, Tejtermelők és Állattenyésztők Egyesületének elnökével és Mikuska Csaba egyesületi taggal folytatott beszélgetésből megtudtuk, hogy a községben naponta körülbelül 20 000 litert termelnek, s ennek megközelítőleg a felét az 1–20 tehénnel rendelkező gazdaságok adják. A szervezet becslése szerint 140 ilyen kisgazdaság létezik a községben, az intézkedés tehát ilyen vagy olyan formában mintegy 500 embert érint. Topolyán két tejgyár, a zombori Somboled és a szabadkai Imlek működtet átvevőt, és az a szerencse, hogy jelenleg a zombori tejgyár átveszi a korábban az Imlek céghez tartozó gazdaságok által megtermelt tej jelentős részét, de a kapacitásuk nem teszi lehetővé, hogy mindet felvásárolják. A kamionok csak minden másnap jönnek ki, a saját medencével nem rendelkező kistermelők viszont nem tudják megfelelően tárolni a tejet, és az is megtörténik, hogy két nap után nem veszik át tőlük, mivel ekkor már megindul a baktériumok szaporodása.

DÉLELŐTT KÖZLIK, HOGY DÉLUTÁNTÓL NEM KELL A TEJ

A közép-bácskai Brazília mellett egy tanyán gazdálkodik Zombori Gyula és élettársa, Pétervári Zsuzsanna. Zomboriék körülbelül tizenöt hektárt művelnek, ami szinte teljes egészében a saját tulajdonuk. A termény legnagyobb részét az állatok takarmányozására használják el, de bizonyos mennyiségű kukoricát, szóját, napraforgót és búzát értékesítenek. Négy tehenük van, ez napi szinten körülbelül nyolcvan liter tejet jelent. Emellett üszőket és bikákat nevelnek. Pillanatnyilag összesen tízet. A megtermelt tejet a tejgyáraknak, a vágómarhát a topolyai vágóhídnak adják el. A tejet április harmincadikáig az Imlek cég mileševói (kutaspusztai) tejcsarnokában adták el. Ez Óbecse községhez tartozik ugyan, de a két települést csupán néhány kilométer választja el egymástól. A tejcsarnokban azután április harmincadikán délelőtt tíz órakor közölték, hogy már aznap estétől kezdve egy hétig nem veszik át tőlük a tejet. Nemcsak ők jártak így, hanem rajtuk kívül még hét termelő. Közülük hárman, köztük Zomboriék is, úgy döntöttek, hogy megpróbálkoznak a másik, a brazíliai tejátvevőnél, amelyet a zombori tejgyár működtet, és azóta oda szállítanak. Az átvétel szüneteltetésének oka állítólag a tej nem megfelelő tisztasága volt, amire már korábban is figyelmeztették a termelőket, akik éppen ezért a helyszínen még egyszer átszűrték terméküket. A dolog érdekessége, hogy egyik termelőnél nem volt kiesés, tehát az őáltala megtermelt tejet május elseje után is átvették.

A FELVÁSÁRLÁS SZÜNETELTETÉSÉT KIZÁRÓLAG A MINŐSÉGI MUTATÓK INDOKOLJÁK

A felvásárlási gondok kapcsán sikerült szót váltani a belgrádi Imlek Rt. tejgyár sajtószolgálatával is. Kérdésünke közleményben úgy fogalmaztak, hogy függetlenül a kialakult piaci tejfeleslegtől, az idén még egyetlen felvásárlási szerződést sem bontottak fel. A felvásárlás szüneteltetésére kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha a beszállított tej minősége nem felel meg a nyers tej minőségi szabályzatában előírtaknak, amelyek egyébként egységesek valamennyi szerbiai tejtermelő esetében. Ugyanennek a szabályzatnak az értelmében az Imlek tejgyár a tej minőségére hivatkozva ideiglenesen, 6-tól 15 napig terjedő időszakra beszüntetheti a nyers tej felvásárlását, de ezt az eljárást figyelmeztetés előzi meg. A tej minőségi mutatóinak helyreállítását követően, mint az eddigi gyakorlat is mutatja, visszaáll a folyamatos tejfelvásárlás – áll az Imlek szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében.