2024. március 19., kedd

Szerencsétlenség vagy közösség

Azt, hogy a Balkánon sok a rendezetlen probléma, tudja mindenki, aki itt él. A kumanovói összetűzések sajnos azt mutatják, hogy egyesek továbbra is erőszak útján kívánják rendezni ezeket a nyitott kérdéseket.

A kilencvenes évek megtaníttatták velünk, milyen könnyen bele lehet kerülni az erőszakspirálba. Könnyelmű harckiáltásokkal kezdődik, általában a kényelmes kabinetekből, majd általános szerencsétlenséggel végződik. Ezt a leckét drága áron – emberi életekkel – fizettük meg, és nagy butaság lenne, ha elfelejtenénk.

Ez a lecke, sajnos, még nem akadályoz meg bennünket abban, hogy kizárólag a balkáni nemzeti összetűzések keretében gondolkodjunk, holott a világ összehasonlíthatatlanul nagyobb.

Az, hogy a világ igazságtalan, a gyerekek számára is világos. A felnőtteket az adott tényre való reakciójuk különbözteti meg a gyerekektől. Nagyon sok balkáni azonban, sajnos, még mindig infantilis.

Az ezen az európai félszigeten élő nemzeteknek csak együttesen lesz erejük és hatalmuk ahhoz, hogy valami jót tegyenek önmagukért. Mindaddig, amíg a balkáni nemzeteket jobban foglalkoztatja az egymás közötti határvonalak rajzolása a közös cselekvésnél – gyengék maradnak.

Itt az ideje, hogy a balkáni nemzetek megtanulják, hogy a „hol sírjaink domborulnak, ott vannak a földjeink” eszme csak újabb sírokhoz vezet. Természetesen nem könnyű kilépni a nemzeti összetűzések kereteiből, lévén, hogy azok több nemzedék óta tartanak, de éppen az efféle történelem tanít bennünket arra, hogy a könnyelmű harciasságnak hosszú távú következményei vannak. Ezekkel a történelmekkel azoknak a nemzetvezetőknek is tisztában kell lenniük, akiknek most úgy tűnik, sikerül megvalósítaniuk területi célkitűzéseiket, mert törekvéseik az összetűzések folytatásához vezetnek, amelyekben ezek a célok egyre távolabbra kerülnek.

Sohasem marad fenn Nagy-Albánia, -Szerbia, -Bulgária, -Horvátország... Egyedül csak a nagy balkáni közösség lehetséges.

(Blic)