Az állami költségvetésből évente megközelítőleg 700 millió eurót különítenek el állami támogatás címén. Az állami támogatás mindenek előtt a foglalkoztatás növelését, a regionális fejlettségi szintbeli különbség csökkentését kell, hogy elősegítsék. Mivel elsősorban céleszközről van szó, így annak célirányultsága lényeges a gazdasági mutatók javítása kapcsán, mégis sok esetben a vállalatok ezt a támogatást nem céleszközként kezelik, nem a termelésre, vagy a működésre, nem új munkahelyek létrehozására fordítják, hanem az elmaradt fizetések, járulékok kifizetésére, de sok más adósság csökkentésére is egy vállalatban – hangzott el a Transparentnost Srbija civil szervezet sajtótájékoztatóján, ahol a Nyitott Társadalomért Alapítvány támogatásával végzett kutatásuk eredményeit mutatták be.
Nemanja Nenadić, a Transparentnost Srbija szervezet képviseletében kiemelte, mintegy öt éve annak, hogy hatályba lépett az állami támogatások ellenőrzéséről szóló törvény és megalakult az a bizottság, amely ezt az ellenőrzést végzi, mégsem javult semmit a helyzet azóta sem, ami az állami támogatások átláthatóságát illeti.
– Ez a törvény jó példája annak, hogy mivel jár, ha egy törvényt csak azért hozunk meg, mert azt az Európai Unió elvárja tőlünk és nem azért, hogy azt alkalmazzuk is. Sajnos az állami támogatások ellenőrzésével foglalkozó bizottság nem tud a munkájához szükséges adatokhoz jutni időben, és ami ennél még súlyosabb, hogy az előírások megszegése nem von maga után semmilyen szankciót. Azt meg végkép nem tudjuk követni, hogy azok a „célok”, amikre az állam támogatást adott, meghozták-e a kívánt eredményeket – mutatott rá Nenadić. Elmagyarázta, hogy az ellenőrzést végző bizottság feladata nem a pénz útjának ellenőrzése, csupán azt vizsgálják, hogy annak felhasználásával fenn maradt-e a versenyhelyzet.
Magáról a kutatásról Zlatko Minić, a szervezet tagja beszélt. Kiemelte, minden állami szervnek, amely állami támogatást adott, vagy kapott, nyilvánossá kell tennie ezeket az adatokat. Ezt viszont szankció hiányában nem teszik meg. Jelentést nem készítenek az átutalt összegekről, így az sem derül ki, hogy az állami támogatást célirányosan költötték-e, így annak visszafizetésére sem tudják őket kötelezni. Az elmúlt öt év alatt a bizottság nem hozott egyetlen döntést sem az állami támogatás visszafizetéséről.
Minić rámutatott, az egyik külön formája az állami támogatásoknak a közvállalatok hiteligénylése esetében az állami garancia. Ezek a hitelek legtöbbször közadóssággá váltak, az állami garanciát pedig soha nem tüntették fel állami támogatásként.
– Érdekes helyzet állt elő például a smederevói Acélművek esetében, az eladás körüli nyilatkozatoknál, valamint az új menedzsment felállításánál is többször említették, hogy az állam éveken át nyújtott állami támogatást a vállalatnak, mi azonban egyetlen feljegyzést nem találtunk arról, hogy az ellenőrzést végző bizottság bármikor is figyelemmel kísérte volna ezeket az összegeket – emelte ki Minić. Az Acélművek esetében a hitel közadóssággá vált, amit az állam fizet vissza. Hozzátette: – Az állami támogatás alapvető célja, hogy fejlessze, javítsa, növelje a termelést. Így az általunk megvizsgált 26 vállalat esetében a célirányultságra figyeltünk többek között. Egyes jelentések éppen azt domborítják ki, hogy hány munkás vett részt a projektumban, de ez számunkra nem sokat jelent, mert nem tudat semmit a vállalat helyzetének javításáról. A kutatás során kiderült, ugyan a vállalatok a fejlesztésre kaptak állami támogatást, az átutalt pénzt mégis leggyakrabban a felhalmozott adósságok törlesztésére fordították – mondta. Mint rámutatott, sokszor a pénzt mobiltelefon-számlák és éttermi számlák kiegyenlítésére, közlekedési büntetések törlesztésére költötték, és megtörtént az is, hogy egymillió dinárt egy hentesüzletnek utaltak át.
