Egyik szemünk sírt, a másik nevetett kedden este a szegedi megyeházán, ahol a Magyar Szó élőújságot tartott. Kultúrtörténeti eseménynek nevezték a szervezők az estet, mondván: újságunk még sohasem szerepelt Szegeden ilyen rendezvénnyel. Az örömre épp ez adott okot, hogy találkozhattunk a határ túloldalán élő olvasóinkkal, némi keserűséget pedig amiatt érezhettünk, mert ismét tapasztalhattuk: a kilencvenes évek háborús viharai elől menekülve nagyon sokan költöztek át. Ha már így hozta a sors, mégis jó érzés volt „összefutni” régi ismerősökkel, akik gyakran olvassák a Magyar Szót, nemcsak a honlapunkat, hanem a nyomtatott újságot is: hazautazáskor viszik magukkal, vagy a rokonoknak, barátoknak köszönhetően jut el hozzájuk.
Nagy volt az érdeklődés a Magyar Szó szegedi élőújsága iránt (Fotó: Ótos András)
A vendéglátó szervezet, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének szegedi tagozata is a háborúnak „köszönhetően” alakult meg huszonhárom évvel ezelőtt, amikor még egyetlen magyar párt létezett itthon. Mint ahogy Nagy Abonyi Attila, a VMDK felsőhegyi származású elnöke elmondta, akkoriban igyekeztek összefogni a mozgósítás elől menedéket kereső fiatalokat, gondolván, gyorsan visszatérhetnek. Mint tudjuk, a gyors visszatérésből semmi sem lett, sokak számára a hosszú távúból sem. A VMDK tagozata pedig máig is működik, tevékenysége azonban már régen megváltozott: egyesületként végzi munkáját, politikával nem foglalkozik, viszont évente huszonöt-harminc kulturális jellegű rendezvényt szervez a tagság, ezeknek egyike volt a keddi Magyar Szó-est.
A Király König Péter Zeneiskola növendékei – Tamási Rita és Köteles Csilla – fuvolazenével, a VMDK elnöke pedig szavakkal köszöntötte a résztvevőket, majd Kisimre Ferenc egykori Magyar Szó-s kollégánk az est házigazdájaként vette át a szót, köszöntve Kalmár Ferenc KDNP-s országgyűlési képviselőt is, magyarázatul hozzátéve: politikusok igen ritkán vesznek részt rendezvényeiken.
Varjú Márta főszerkesztő lapunk tisztes kort megélt történetéről ejtett néhány szót, kiemelve inkább hitét, mint reményét, hogy a régóta temetett nyomtatott újságnak mégis van jövője. A közönség pedig tapssal fogadta a Külhoni Magyarságért díj bemutatását, amelyet tavaly augusztusban adományozott a magyar miniszterelnök a hetvenéves lapunknak.
Fodor István, a Magyar Szó – Hét évtized kötet szerzője a múlt év decemberében, a lap évfordulójára kiadott könyvből emelt ki sokak számára ismeretlen részleteket és érdekes mozzanatokat.
Nagy Magdolna, a Naptár szerkesztője az idei évre szóló kiadványt ismertette, kitérve a könyvnaptár hagyományőrző, ugyanakkor az időszerűségre is ügyelő tartalmára.
Kabók Erika, aki a közelmúltban vehette át Budapesten a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést, elsősorban azokról az eredményekről, törekvésekről és tervekről beszélt, amelyek az általa szerkesztett Hétvége melléklet arculatát jellemzik. Kitért arra is, hogy miként kellett újjáépíteni egy évtizeddel ezelőtt a háború által szétvert szabadkai szerkesztőséget, s a házigazda kérdésére válaszolva elmesélte szerepvállalását abban, hogy a Borban ellopott Radnóti-szobor „helyére” új került. S a helybeliek továbbra is tisztelettel őrzik a magyar költő emlékét.
Léphaft Pál, lapunk Magyarországon is jól ismert karikaturistája ezúttal a tizenhat Magyar Szó-s főszerkesztőt állította falhoz: alkalmi kiállításon mutatta be a róluk készült karikatúrákat. Molnár Zoltán színművész pedig szokásosan Magyarzó Pistikeként társult az est vidámabb szakaszához.
Végül pedig (természetesen) örömmel hallgattuk a közönség részéről dr. Árpás Károly tanár, kutató biztató és elismerő szavait, aki arról beszélt, hogy példaértékű munkát végez a Magyar Szó az itthoni közösség életének, kulturális tevékenységének és az emberi értékeknek a bemutatásával, s mindez hasznos forrásként szolgálhat később a történészeknek.
A rendezvényen készült képgalériánkat itt tekintheti meg.
