Az összeomlás szélére sodródott Venezuela kőolajeladásra épülő gazdasága. A dél-amerikai ország devizabevételének csaknem 96 százaléka származik az olajexportból, amely az utóbbi hónapokban akadozik, ráadásul sokkal kevesebbet jövedelmez, mint évekkel ezelőtt.
A kőolaj világpiaci árának megfeleződése súlyos válságba sodorta Venezuelát, amely ugyan a kontinens vezető kitermelője, de már régóta rengeteg gazdasági és szociális problémával bajlódik. Az utóbbi időben emiatt egyre gyakrabban tüntet a lakosság. A baloldali nacionalista Nicolás Maduro államfő és a kormány elleni elégedetlenség napról napra nő.
A hatalom februárban állítólag államcsínyt hiúsított meg, amelynek előkészítésével az ellenzéket, több katonát és az Egyesült Államokat vádolta meg. Az ellenzék cáfol, s azzal vágott vissza, hogy a válság kezelésére képtelen elnök minden eszközzel igyekszik elterelni a figyelmet a belső nehézségekről. Arról, hogy a világ 11. legnagyobb kőolajexportáló országában szédületes sebességgel mélyül a gazdasági, pénzügyi és a politikai válság.
Gondból pedig egyre több van, és még több lehet. A kormány ugyanis az üzemanyag árának emelését fontolgatja, a drágítás azonban rendkívül veszélyes lehet. A legutóbbi áremelés 1989-ben lázadáshoz vezetett, amelynek a vége Carlos Andrés Pérez akkori elnök bukása lett.
Az előző államfő, a 2013 tavaszán elhunyt Hugo Chávez és kormánya (valószínűleg ezért) nem változtatott a benzin árán.
A költségvetési támogatásoknak köszönhetően Venezuelában még mindig hihetetlenül olcsón lehet hozzájutni az üzemanyaghoz. Olyannyira, hogy egy átlagos személygépkocsi (55 literes) benzintartályának teljes feltöltése egy dollárnál kevesebbe kerül.
Az autó megtankolása sokkal olcsóbb, mint egy üveg ásványvíz vagy egy kiló kristálycukor, már ha az utóbbi árucikkhez egyáltalán hozzá lehet jutni. Az elmúlt hónapokban ugyanis az országban egyre nagyobb és idegesítőbb az áruhiány, emiatt a fővárosban, Caracasban tüntetések sokaságát szervezték már. A megmozdulásoknak gyakran rendszerellenes felhangjuk volt.
Az áruellátási problémákat Maduro részben a hadsereg segítségével orvosolná. Katonái már üzletek tucatjait szálltak meg, s ők gondoskodnak arról, hogy mindenkinek jusson a nélkülözhetetlen termékekből, például lisztből, étolajból, mosóporból vagy épp WC-papírból.
Több áruházlánc vezetőjét pedig letartóztatták, tűrhetetlen viselkedés miatt. Az államfő szerint az volt a vétkük, hogy tudatosan keltették „az áruhiány benyomását”. Sőt, eladókat bocsátottak el, ami miatt lelassult a kiszolgálás, s ezért sorok alakultak ki az üzletek előtt.
Az ellenzék mindezt szánalmas mellébeszélésnek tartja. A rendszer bírálói szerint nem csak a fő exportcikk, a nyers kőolaj alacsony ára okozta a gazdasági gondokat, hanem az elmúlt másfél évtized elhibázott, szocialista gazdaságpolitikája.
A kiterjedt árszabályozást végrehajtó és az üzleti szféra ellen harcot hirdető (2013-ban megválasztott) Maduro az ellenzéket okolja a gazdasági gondokért. Úgy véli, hogy az áruhiányt a hatalma ellen törő üzleti körök és a politikai ellenfelei idézték elő. A nagyszabású rendszerellenes összeesküvés célja pedig – legalábbis szerinte – az ő megbuktatása.
