Ukrajna pénzhez jut, döntött a Nemzetközi Valutaalap (IMF). Ebben a kilátástalan, nagyon elszomorító valóságban, amiben ma él az ország, az emberek többsége szalmaszálként kapaszkodik minden biztatónak tűnő dologba, fejleménybe. A kormány igyekszik valami nagyon nagy bravúrként beállítani a pénzintézet hitelét. Azt sugallják, ezzel megmentik az ukrán gazdaságot. Stabilizálódhat a hrivnya árfolyama, megkezdődhet a gazdaság talpra állítása.
Jó volna, ha így történne. Éppen ideje, hogy a koldusbotra jutott ország népe ne kezdjen még tovább süllyedni, bár már nincs is nagyon hová. Ám arról kevesen beszélnek, hogy mi(k) és ki(k) juttatták ilyen sanyarú helyzetbe az országot, és az itt élőket? Kinek a felelőssége, hogy rövid idő alatt az egyébként is alacsony életszínvonal afrikai mélyszegénységi állapotokba zuhant, hogy a korrupció minden korábbinál elképesztőbb méreteket öltött, hogy a hatalom arcátlanul hazudozhat, s veheti hülyére azokat, akik nélkül nem jutottak volna oda, ahol most vannak.
Lehet, hogy bennem van a hiba, de én nem értem, miért kellene hálásnak lennünk az ország mostani vezetésének, hogy az IMF megkönyörül rajtunk. Az államcsőd reális veszélyéig el kellett jutni. Eljutottunk. Velük.
Egy ország nem jó dolgában fordul a nemzetközi hitelintézethez. Ezt utolsó elkeseredésében teszi. IMF-kölcsönnel ország olyan nagyon jól még nem járt. Gondoljunk csak Magyarországra, Romániára, Görögországra. Az előző kölcsönök nehéz terhét még most is nyögik. Mi is fogjuk, sőt, attól tartok, a következő generációknak is jut belőle.
Az esetleg igaz, hogy ezzel kap az ország egy újabb, talán utolsó esélyt. Tudunk-e vele megfelelően sáfárkodni? Sajnos, nem rajtunk, egyszerű polgárokon múlik. Sokkal inkább a vezetőinken. Ők viszont az eltelt bő egy évben nem éppen a rátermettségüket bizonyították, s akkor még nagyon szépen fogalmaztam. A hamarosan megérkező pénzösszegek valóban nem alacsonyak. Az év végéig 10 milliárd dollár vándorolhat a mindent elnyelni képes kijevi uralom zsebébe. Ha az történik vele, ami az elmúlt huszonhárom évben történt valamennyi hitellel, akkor jobb, ha nem is jönne. Az ukrajnai reáliák arra késztetnek, hogy az emberfia akkor lepődne meg, ha valóban fejlesztésre, gazdaságélénkítésre, infrastruktúrára menne a pénz. Ám ezt nem tudjuk meg, mert mifelénk az átláthatóság ismeretlen fogalom.
