Egy újság viszontagságos története

Tizenkét esztendeje főszerkesztője Kőszeghy Elemér az Ungváron megjelenő Kárpáti Igaz Szónak. A hetente három alkalommal megjelenő lap nemrégen ünnepelte fennállásának 95. évfordulóját, s mert az újság igencsak viszontagságos évszázadnyi időt élt át, a jogfolytonossága pedig korántsem felel meg a szigorú jogi szabályoknak, ezért a történeti áttekintéssel kezdtük a beszélgetést a főszerkesztő szürtei házában.

Úgy tudom, a csehszlovák érában jelent meg az újság első száma.

– Érdekes a történet. 1920. január 31-én jelent meg az első lapszám, amikor már cseh megszállás alatt volt a vidék, de még nem történt meg Trianon. Ez egy baloldali hetilap volt Munkás Újság néven. 1938-ban, amikor a bécsi döntéssel visszatértünk a magyar kebelre, érthető okok miatt betiltották. Utána jöttek a „felszabadítók”, megjelent egy vagy két száma, ám ők soknak tartották, hogy magyar emberek által készített magyar újság jelenjen meg a vidéken, ezért fölszámolták. A csehszlovák érában indult viszont a Karpatska Pravda kommunista újság, majd ez Zakarpatska Pravda néven újraindult, és ennek a magyar nyelvre fordított változata jelent meg Kárpáti Igaz Szó néven. Ez sem szellemében, sem nyelvében nem volt magyar, csak akkor esett szó benne magyar dolgokról, amikor az ukrán kollégák írtak ilyen vonatkozású cikkeket. Ez az állapot 1945-től 1965-ig tartott. Ettől kezdve lehetővé tették, hogy némely fordítás helyett eredeti, magyar újságírók által írt magyar szövegek is helyet kapjanak benne. Két év elmúltával, 1967 márciusától pedig, leszakadva az ukrán lapról, megjelent a már önálló szerkesztőséggel bíró Kárpáti Igaz Szó. Persze a lapgazda továbbra is a megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága volt. Ez az állapot 2005-ig tartott.

Utána pedig lett két Kárpáti Igaz Szó is.

– Engem 2003-ban neveztek ki főszerkesztőnek a régi lap élére, 2005-ben hadjárat indult ellenem, mindenáron le akartak váltani, a kollektíva 90 százaléka viszont kiállt mellettem. Ebben az évben kenyértörésre került sor, Kárpáti Igaz Szó néven latin betűvel jegyeztettük be lapunkat Kijevben, a másik megyei volt, és cirill betűs, és ezzel országos lappá váltunk. Ezzel megszabadultunk a korábbi lapgazdától, miközben 2008 szeptemberéig a régi, az úgynevezett fekete és az új, a zöld Kárpáti Igaz Szó is megjelent, majd akkor a fekete megszűnt.

Miért a ti lapotok maradt fönn?

– Több oka is van. A másiknál csupán néhány újságíró maradt, ők is csak azért, mert nyugdíj előtt álltak, és aki állami szervezetből megy nyugdíjba, annak sokkal nagyobb a járandósága. Másrészt állami kötelék nélkül szabadabban írhattunk. A harmadik ok inkább politikai, mert valóban faramuci helyzet volt, hogy az egyik lapgazdaként a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szerepelt, míg a főszerkesztő a másik magyar szervezet alelnöke. Ők akartak leváltani, de ha nem hoztuk volna létre az új lapot, akkor megszűnt volna a Kárpáti Igaz Szó, mert be is vallották, hogy nem érdekük két újságot fönntartani, márpedig ők adták ki a Kárpátalja hetilapot, amely ma is létezik.

Országos lap vagytok, az olvasótábor azonban javarészt mégis Kárpátalján él. Mennyire tájékoztattok országos eseményekről, vagy mennyire regionális a lap?

– Nagyon fontosnak érezzük, hogy ne csak helyi, hanem országos történésekről is írjunk, sőt a határon túli magyar közösségek életéről is. Mert a kárpátaljai olvasók jelentős része a magyar televízión keresztül tájékozódik, ukrán lapokat nem olvasnak, mert sokan nem is beszélnek ukránul, ezért fontos, hogy mi közöljük azokat az információkat, amelyek az olvasóinkat is érintik, hogy ne kerüljenek gettóba, ne legyenek másodrangú polgárok. Tehát megjelentetjük a parlament fontos döntéseit, de segíthetünk adóügyekben és számos más téren is. Másrészt a kijevi bejegyzés – amellett, hogy a megyében elgáncsoltak volna – egyféle gesztus volt a hágón túl élő magyarok számára: ők is megvásárolhatják a lapot, és valóban vannak kijevi meg harkovi előfizetőink is.

Azt hiszem, jogosan irigykedünk, amikor azt halljuk, hogy az újság 90 százalékát előfizetésben adjátok el: szilárd, biztos az olvasótábor, kicsi a remittenda…

– Hagyománya van nálunk az előfizetésnek, időtlen idők óta így történik a terjesztés, bár a két hetilap saját terjesztőhálózatot épített ki. Tudni kell azonban, hogy a Kárpátalja nagy támogatást kap Magyarországról, meg a magánkézben levő Kárpátinfo is csak egyszer jelenik meg hetente, és elsősorban a beregszászi és a nagyszőlősi járásra fókuszál. Biztosan 20-30 százalékkal több előfizetőnk lenne saját hálózattal, mert a posta nem nagyon érdekelt a terjesztésben, viszont az üzemanyagköltség tönkre tenne bennünket. Az előfizetős terjesztésnek köszönhető, hogy szinte nincs remittendánk, ami szabad eladásba kerül, annak is csupán 5-6 százaléka marad meg.

Sokan régóta a nyomtatott sajtó kihalását jósolják. Merre tart az Igaz Szó?

– A lapot 50 százalékban egy kft., a szerkesztőségi kollektíva hozta létre, a másik ötven százalék tulajdonosa pedig a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség, tehát ezeknek kell életben tartaniuk. Sajnos egyre nehezebb körülmények között. Míg korábban állandósult a hétezres előfizetői tábor, ami nagyjából harminc ezres olvasótábort jelent, most egy év alatt tíz százalékkal csökkent az előfizetők száma. Ehhez hozzájárul az internetes kiadás, van honlapunk, és a Facebookon is elérhetőek vagyunk, s a fiatalok már nem veszik a nyomtatott újságot. Akik Magyarországról kapják a nyugdíjat, azok már a postással nincsenek kapcsolatban, és „nem vonja le” a nyugdíjukból az előfizetést, ez is lemorzsolódással jár. Emellett egyértelműen negatív hatású a gazdasági ellehetetlenedés. Bár az egyhavi előfizetés mindössze 23 hrivnya (kb. 80 eurócent – a szerk.), de ha a kenyér a mostanihoz hasonló ütemben drágul, lassan utoléri, és meggondolják az emberek, hogy kenyeret vagy újságot vegyenek-e. Miközben a lapkiadás mind költségesebb. A távozó munkatársak helyett nem veszünk föl újakat, így 26-ról 20-ra csökkent a szerkesztőség létszáma.

Pályázatokban, támogatásban a megoldás?

– Ukrajnában a kisebbségi szervezetek nem kapnak támogatást, csak ha állami alapításúak. 2013 őszén volt egyedül ilyesmire esélyünk, jóvá is hagytak tízezer dollárnyi összeget, miután egy tucatszor átíratták velünk a pályázatot, papíron el is költették velünk az év vége miatt a pénzt, aztán valahol a kijevi és a beregszászi kincstár között elveszett, alighanem fönnakadt a hágón. Három éve már a Bethlen Gábor Alapítványtól sem kapunk támogatást, hitelt is vettünk föl az év végén, újból és újból pályázunk, és abban reménykedünk, hogy a Bethlen egyszer meggondolja magát.