Az utóbbi időben folyamatosan arra kell rádöbbennünk, hogy valami mintha nem működne, sem a szűkebb, sem a tágabb értelemben vett világunkban. A korábban megszokott módszerek, szabályok és elvek már gyakran tűnnek érvényteleneknek, és az erkölcsi normák is mintha félrecsúsztak volna. Valószínűleg nem kell részletesebb magyarázat, hiszen mindenki a saját bőrén érzi, hogy így vagy úgy, de minden megváltozott. Ha csak képletesen lehet elfogadni az ilyen feltevéseket, úgy tűnik, részben igazuk van azoknak, akik szerint valamikor 2006-2008 tájékán kitört a „világháború”, amelyet azonban többnyire nem fegyverekkel, hanem gazdasági eszközökkel vívnak. A hatékony és fejlett kommunikáció következtében ennek a háborúnak a hatásai már a világ szinte minden rejtett szegletében érezhetők. A legtöbben a negatív következményektől szenvednek, de arra is van szépen beazonosítható példa, hogy valamiféle „hadizsákmány” megszerzésének előnyeit élvezik.
Megállapíthatjuk tehát – ha háborúról beszélünk –, hogy egyáltalán nem szokványos eszközökkel zajlik, és azt is leszögezhetjük, hogy céljai tulajdonképpen megegyeznek szinte valamennyi háború eredeti céljaival: a valós értékek, a nyersanyagok és erőforrások, valamint a piacok feletti uralom megszerzéséért folyik. Viszont az egykori, frontokon fegyverekkel megvívott háborúkkal ellentétben ma már az is megtörténhet, hogy a világ valamely pontján este lefekszik az ember abban a tudatban, hogy országának gazdasága erős és stabil, reggel azonban arra ébred, hogy hitében kételkednie kell. Ilyenkor nehezen érthető, hogy mi történik, ki az ellenség stb.
AZ ÍGÉRET FÖLDJE
Ha maradunk továbbra is a gazdasági világháború teóriájánál, megállapíthatjuk, hogy a belső viszályoktól terhes Európai Unió komoly veszteségeket volt kénytelen elszenvedni. Azt viszont senki sem állíthatja, hogy egyenesen vesztésre állna. Azok főként nem hihetik, akik az EU jelenlegi határain kívül eső országokból tömegesen próbálnak meg mindenáron, akár illegális úton is eljutni Európába. Ők éppen ellenkezőleg, abban reménykednek, hogy ott találják meg a jobb élet lehetőségét, mert az EU a jövőben is viszonylagos jólétet tud biztosítani.
A kelet-európai országok is többnyire azzal a nem titkolt reménnyel csatlakoztak, hogy az uniós tőke előbb-utóbb felzárkóztatja országuk lakosságát a nyugati életszínvonalhoz. Eközben jellemzően ezek az államok úgy gondolták, hogy emellett még azokat a problémákat, melyeket maguk nem tudnak vagy valamilyen politikai okok miatt nem akarnak megoldani, a taggá válással jóformán automatikusan rendeződni fognak. Sokszor azonban a tagsági státus elnyerésének eredményeképpen spekulatív tőke áramlott a térségbe, azzal a céllal, hogy átvegye a piacokat. Üzemeket, gyárakat vásároltak meg azért, hogy bezárják őket. Számos üzemet le is bontottak, nehogy valakinek mégis eszébe jusson újraindításuk, a mezőgazdaságban pedig pénzt lehetett kapni pl. szőlőültetvények vagy gyümölcsösök felszámolásáért.
A GYENGÉKET FELFALJÁK
Lehet, hogy csak definíció kérdése, hogy ami most zajlik, az (gazdasági) világháború, vagy csupán a globális térben soha eddig nem tapasztalt intenzitással zajló gazdasági verseny. Bárminek nevezzük is, már eddig komoly áldozatokat követelt. Alig van olyan ország a világon, amely ne lenne eladósodva, józan felfogással nem lehet arra számítani, hogy belátható időn belül ki lehet egyenlíteni a tartozásokat. A piacokon egyébként is a dzsungel törvényei uralkodnak! Amelyik ország egy pillanatban kicsit gyengébbnek vagy sebzettnek tűnik, arra a spekulánsok ráugranak, mint a ragadozók a csordától elmaradt állatra.
A háború számos fronton zajlik. Egyik ilyen a globális valutaháború. A Svájci Nemzeti Bank váratlan döntése a frank-euró kötés megszüntetéséről komoly figyelmeztetésnek tekinthető, hogy a globális valutaháborúban hirtelen és meglepetésszerűen következhetnek be események. Hasonló fejleményekkel a jövőben is számolni kell. A kínai jüan az amerikai dollárral szintén puha kötésben van, amelyet egyre nehezebb fenntartani. Történelmileg példátlan, hogy alig kezdődött el az év, már a világ 15 jegybankja kamatlábat csökkentett. Indiának, Szingapúrnak, Ausztráliának, Kanadának és Dániának is monetáris lazítás eszközéhez kellett nyúlni, hogy gazdasági gyengeségeit bár tünetileg kezelni tudja. Az Európai Központi Bank az év elején indított nagyszabású serkentő programot, hogy az övezetet egy mérsékelt inflációs pályára segítse vissza.
