A múlt hetet ismét az olajárak hektikus változásai jellemezték. Úgy tűnik, a jövőben nem kell meglepődni, ha egyik napról a másikra 7–10 százalékot ugrik le- vagy felfelé a fekete arany ára. A hét végére az északi-tengeri Brent olajfajta hordónkénti ára 57 dollárra nőtt, az amerikai WTI könnyűolajfajta hordónkénti ára pedig 52 dollárra emelkedett, azaz csaknem 7 százalékkal drágult meg egy nap alatt. Amikor az olajpiacon még boldog békeidők voltak, egy ilyen oszcilláció komoly felbolydulást, izgalmat váltott volna ki, Most viszont a legtöbb sajtóorgánum, még csak nem is tulajdonított akkora hírértéket az információnak, hogy közzétegye. Már az elemzők sem foglalkoznak vele behatóbban. Állítólag az történt, hogy Líbiában megtámadtak egy olajkutat, valamint – ami talán súlyosabb tétel -, a kínai jegybank csütörtökön 50 bázisponttal csökkentette a bankok kötelező tartalékrátáját, hogy a bankok likviditásának növekedésével segítse a gazdaság bővülését. A kínai gazdasági aktivitás növekedése az olaj iránti keresletet generálhatja, viszont ellenkező irányba hat azzal, hogy történelmi csúcsot döntött, 413,06 millió hordóra nőtt az amerikai könnyűolajfajta készlete az amerikai Energiainformációs Hivatal jelentése szerint.
VISSZA A VALÓSÁGHOZ
A kőkorszaknak nem azért lett vége, mert elfogyott a kő. Lehet, hogy kicsit sántít a hasonlat, mégis valószínűsíthető, hogy az olajkorszak sem azért ér véget, mert elfogy az olaj, hanem azért, mert jobb dolgokkal lehet majd helyettesíteni. Az emberiség energiaszükségleteinek csaknem 80 százalékát még mindig fosszilis ásványi tüzelőanyagokkal, kőolajjal, földgázzal, szénnel fedezi. A világ következő száz évre elővetített energiaszükséglete azonban háromszor annyi, amennyit a jelenleg felfedezett és nyilvántartásba vett kőolaj-, földgáz- és szénkészletek összesítve biztosítani tudnak. A feltételezett és remélhető előfordulások figyelembevételével elvileg ásványi tüzelőanyagokkal fedezni lehetne a 21. század teljes szükségletét. Egészen más kérdés, külön téma, hogy milyen hatással lenne környezetünkre, ha minden rendelkezésünkre álló fosszilis tüzelőanyagot eltüzelnénk. A kutatási módszerek folyamatosan korszerűsödnek. Állandóan új fosszilis készleteket fedeznek fel, melyeket fokozott tempóban lehet kiaknázni. Mindez azonban nehezen egyeztethető össze a fenntartható fejlődés követelményével. A tüzelőanyag-készlet mégiscsak véges. Felélése – a tudomány mostani állása szerint – értékes és nehezen pótolható vegyipari alapanyagoktól fosztja meg a következő generációkat. Megállapítható, hogy az emberiség mostani, az energiafelhasználás terén tapasztalható, felelőtlennek és telhetetlennek nevezhető magatartása a jövőben nagy valószínűséggel katasztrófához vezethet.
MINDEN MEGTÖRTÉNHET
Az olaj árának esése megbolygatja az egész világot. Kihat a geopolitikai viszonyokra, az államok gazdaságpolitikájára, a vállalatokra és a lakosságra is. Az árcsökkenést alapvetően a túlkínálat okozza. Szaúd-Arábia, mint a legnagyobb OPEC-kitermelő, a termelés visszafogásával egyedül gátat vethetne az árcsökkenésnek. Egyelőre azonban nem tervez ilyesmit. Mellesleg ezt is megengedheti magának, hiszen a szaúdi olajmezők kitermelési költsége öt dollár környékén alakul. Olvashatunk azonban egészen érdekes felvetéseket is. Az egyik szerint az olajárat egyedül a világgazdasági trendek képesek befolyásolni. Eszerint a nyersanyagárak tavalyi csökkenése vezetett ide, a többi feltevés – még az oroszok megbüntetéséről szóló is – csupán téveszme. Az egyik ilyen elemzés ezt logikus érvekkel alá is támasztja, felvázolva egészen az 1865-ös, az 1921-es, az 1930-ban történt, majd az 1997-es olajáreséseket. Több elemzést elolvasva a témáról, egy közös motívum emelhető ki: 2015-ben bármi megtörténhet!
Érdekesen alakulnak a fejlemények a nemrég még nagyon népszerű gázüzemű gépjárművekkel kapcsolatban is. Átlagosan addig kifizetődő gázzal autókázni, amíg az autógáz fele annyiba kerül, mint a benzin vagy a dízel. Szerbiában ez az arány 50 százalékról mostanra 60-ra nőtt. A csaknem 300 ezer, Szerbiában bejegyzett gázüzemű jármű tulajdonosa ezen a szinten már azon gondolkodik, hogy megéri-e? Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy 2011-ben még „csak” 11,76 dinár volt a gáz literenkénti adóterhe, amely mostanra 26,64 dinárra nőtt. Valószínűleg ezért történt meg, hogy tavaly 12 százalékkal csökkent az autógáz-fogyasztás Szerbiában.
