2024. április 26., péntek

Kiiktatott üvegzsebek

Nem is olyan régen a miniszterelnök az idei költségvetés tervezetével kapcsolatban azt hangoztatta, hogy minden dinár bevétel és kiadás kizárólag az átláthatóság kategóriájába fog tartozni. Tehát – szerinte – semmiképpen sem történhet meg, hogy a kisebb, de főleg a nagyobb összegek nyomtalanul eltűnnek a büdzséből.

Nem kétséges, hogy szavai nagy hatást gyakoroltak mindazokra, akik vakon hisznek neki (mert ha kinyitnák a szemüket, gyorsan rájönnének, hogy mindez nem több a populista demagógiánál).

A nagy „becsületesség” azonban csak addig tartott, amíg a képviselőház rá nem bólintott a több száz oldalas adathalmazra. Ugyanis hiába volt elegendő idő a papírok átnyálazására, a T. Házba hivatali kötelességből bejárók észre sem vették, hogy a nagyjából tízmilliárd eurós költségvetés egytizede felett már többet nem rendelkezhetnek. A hozzávetőleges számítások szerint ugyanis egymilliárd eurót a kormány, ezen belül is a miniszterek, saját belátásuk szerint költhetnek el. És mint mindig, senkinek sem tartoznak felelősséggel, illetve senki sem fogja ezért kérdőre vonni őket.

Néhány példa a bújtatott tételekből: az államigazgatási és önkormányzati minisztérium 5,5 milliárd dinárt kapott a közigazgatás átszervezési költségeinek fedezésére. A munkaügyi minisztériumnak 16 milliárdot biztosítottak az úgynevezett tranzíciós alapba. Okkal feltételezhető, hogy ebből szándékozzák kifizetni a kirúgandó állami alkalmazottak végkielégítését. A gazdasági minisztérium 16 milliárdos költségvetésének csaknem a felét a gazdaság serkentésére fogja költeni, csak egyelőre senki sem tudja, hogy konkrétan hogyan és milyen céllal.

A legérdekesebb és egyben a legérthetetlenebb az a tétel, amely hivatalosan „a hazai pénzügyi javak beszerzése” nevet kapta. Nem kis pénzről, pontosabban 6,5 milliárd dinárról van szó. A hozzáértők szerint a fenti nyakatekert megfogalmazás mögött tulajdonképpen egyes állami vállalatok pótlólagos támogatása található. Vagyis a miniszterelnök korábbi és folyamatos esküdözése, miszerint a köz- és állami vállalatok újévtől nem kapnak egy megveszekedett fitying dotációt sem, máris megbukott.

Az is megér egy misét, hogy aki az év végéig nem költi el a rászabott összeget, azt köteles lesz átutalni a költségvetési tartalékba, ahonnan, általában néhány nappal a következő esztendő beköszöntése előtt, a kormány nagylelkűen egyszeri támogatást nyújt „az arra érdemesülteknek”. Így osztottak el a napokban is hét leginkább rászoruló önkormányzat között kereken egymilliárd dinárt. A ráutaltság alatt azonban semmiképpen sem kell azt érteni, hogy az illető városoknak, községeknek mentőövet jelentett, hiszen például Smederevska Palankán hónapok óta azért nincs közvilágítás, mert a villanygazdaság még öt évvel ezelőtt nem volt hajlandó átütemezni az adósságot, most pedig megvonta a várostól ezt a szolgáltatást.

Ugyanakkor az is szembeszökő, de akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy bicskanyitogató a tény, miszerint a fentebb említett egymilliárd egyharmadát az a Kragujevac kapta, ahol néhány hónappal ezelőtt, eléggé vitatható körülmények között, Radomir Nikolić, az államelnök fia foglalta el a polgármesteri széket.

Mindezek ismeretében aligha várható, hogy a kormány január elsejétől kezdve, végre, üvegzseb politikára tér át.