A független Ukrajna eddigi történetének legnehezebb éve volt az elmúlt esztendő. Egy év távlatából némileg letisztultak a dolgok, kezd jobban kikristályosodni, mi és miért történt. Kezdődött minden a békésnek induló, ám később borzalmakba átcsapó Euromajdannal, ami Viktor Janukovics volt elnök elkergetésével zárult. Csak később derült ki, nagy árat kellett fizetni az újabb forradalomért. Odalett a Krím félsziget, s pillanatnyilag nagyon úgy fest, Donyeck és Luhanszk megye nagy része sem marad Ukrajna kötelékében. Több ezren – csupán a hivatalos adatok ötezer áldozatról szólnak – estek el a háborúban, aminek még mindig nem látni a végét. Mindeközben tönkrement az ukrán fizetőeszköz, minden megdrágult, az emberek összehasonlíthatatlanul rosszabbul élnek. A legszörnyűbb, hogy még most sem tudni, mit hoz a jövő?! Merthogy az ország a gyakorlatban egy lépést sem közeledett Európához, a vízumkényszer eltörlése továbbra is csak álom, a korrupció viszont még nagyobb, mint a megdöntött rezsim idején volt.
Az Euromajdan és annak ára
A 2014-es visszatekintőt természetesen az Euromajdan történéseivel kell indítani, ami még 2013 novemberének utolsó napjaiban bontakozott ki. Olaj volt a tűzre a 2014. január 16-án elfogadott törvénycsomag is, ami „diktatórikus törvényekként” került a köztudatba. Bár az akkori parlamenti többség később azt visszavonta, a népharagot már nem sikerült elkerülni. Annak hatására január 19-én utcai harcok törtek ki Kijev belvárosában, akkortól kezdve szinte mindennaposak lettek az összetűzések a radikálisabb beállítottságú demonstrálók és a rendfenntartók között. Január 22-én már emberéletet is követelt a Majdan. Az első haláleset sokkolta a közvéleményt. Az ezt követő időszakban érzékelni lehetett, a felfordulásnak csak akkor lehet vége, ha a Janukovics-rezsim megbukik. Ugyan történtek kísérletek a válság diplomáciai megoldására, az utcára vonult ellenzék is le-leült tárgyalni az államfővel és fontosabb minisztereivel, de ezek csak látszólagos egyeztetések voltak. Az oppozíció számára a megegyezés helyett sokkal kecsegtetőbbé vált a teljes hatalomátvétel, ami nem sokkal később be is következett. Kár, hogy addig több mint százan vesztették életüket…
Janukovics titkos menekülése
Február 20-án és 21-én még futott egy tiszteletbeli kört Kijevben a lengyel, a német és a francia külügyminiszter, mire másnap, 22-én, Viktor Janukovics államfő menekülőre fogta. Előbb a számára biztonságosabb Harkivba, majd Donyeck megyébe vette az útját, de végül Oroszországban „kötött ki”, s már Don Rosztovból mondta el a sajtónak, miként látja ő megbuktatását, annak hátterét. Utólag elmondható, saját biztonsága szempontjából jó döntést hozott, amikor az éj leple alatt, titokban, helikopterrel elmenekült mezsihirjai rezidenciájáról, mert ha Kijevben marad, aligha ússza meg élve a népharagot. Lassan egy éve a távozását követően, sokan még mindig őt okolják mindenért: a háborúért, a pénzromlásért, a gazdasági válságért…
Az előző hatalom megbuktatása után az ellenzék gyorsan átvette az irányítást. Arszenyij Jacenyuk elfoglalta a miniszterelnöki széket, amit azóta is betölt, Olekszandr Turcsinov házelnök lett, habár ősszel kénytelen volt ugyan átadni azt, de jól érzi magát új pozíciójában is, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács elnökeként. Pár hónapig az ideiglenes államfői tisztet is bitorolta. Kisebbségi szempontból nagyon durván kezdte az új hatalom, sietve megsemmisítette a nyelvtörvényt. Látva azonban az orosz beavatkozást és a nagy nemzetközi tiltakozást, mégiscsak életben hagyták ugyan, de más jogszabályokkal végképp kiüresítették azt. Ám lépésükkel alaposan ráijesztettek az országban élő több milliós orosz etnikumra, nem csoda, hogy válaszul demonstrációkkal jelezték, szakadni akarnak a nacionalista Kijevtől.
A Krím elcsatolása, értelmetlen kelet-ukrajnai háború
Kihasználva az új kijevi vezetés örömtáncát és a miniszteri tárcák osztogatását, Moszkva sietve „zöld emberkéket” küldött a Krímre, s a félszigeten aránylag gyorsan végbement az elcsatolás. Ugyanez a forgatókönyv Ukrajna keleti végein már nem érvényesült, addigra Jacenyukék összekapták magukat, s az odavezényelt haderő részben gátat szabott a szakadásnak. Az új vezetés által terrorellenes hadműveletnek nevezett akció ma is tart, az áldozatok pontos számát, mindkét oldalt beleértve, senki sem ismerheti. A kijevi propaganda és a Kreml médiagépezete egyaránt igyekszik torzítani az eseményeket, az ott uralkodó állapotokat. Ami nekünk a legjobban fáj, hogy a számunkra idegen háborúban már eddig is kárpátaljaiak tucatjai vesztek oda, a legelső kárpátaljai áldozat egy beregszászi magyar fiatalember, Popovics Roland volt…
Belpolitikai kötélhúzás
Május 25-én előrehozott elnökválasztást tartottak. Petro Porosenko nagy fölénnyel, az első fordulóban győzni tudott. Ekkor már zajlott keleten az antiterrorista akció. A választási kampány során tett ígéretével szemben a csokoládébizniszétől a mai napig meg nem váló elnök gyors rendezést, békét, gazdasági növekedést, pénzügyi stabilitást ígért. A valóság merőben mást hozott. Megegyezés, párbeszéd helyett továbbra is a fegyvereké a szó. Ez vissza is köszönt az október utolsó vasárnapján tartott előrehozott parlamenti választások alkalmával. A nevével jelzett tömb jócskán várakozáson alul szerepelt, Jacenyuk Népfrontja lett az első, így Porosenkónak el kellett fogadnia, nem az ő embere lesz a kormányfő, Volodimir Grojszmannak „csak” a házelnöki tiszt jutott. Bár a felek, másokkal kiegészülve koalíciós frigyre léptek, de már most is meglehetősen törékenynek tűnik ez a formáció. Nem lenne meglepetés, ha ez a törvényhozás sem húzná ki a mandátumát. Mint ahogyan az sem lenne meglepetés, ha idén ismét tömegek mennének az utcára. Az elmúlt huszonhárom évben még soha nem volt olyan nehéz és kilátástalan az élet Ukrajnában, mint manapság.
