2024. április 26., péntek

Diákok tizedszer a színpadon

Színjátszók fesztiválja Magyarkanizsán

Csütörtökön tizedik alkalommal szervezték meg a magyarkanizsai Művészetek Háza nagyszínpadán a Diákszínjátszó Fesztivált. Éppen egy évtizede annak, hogy Kiss-Iván Anna, a horgosi Október 10. Általános Iskola magyar szakos tanárnője nemcsak megálmodta, hanem létre is hozta az általános iskolások találkozóját, ahol mindazok a gyerekek és pedagógusok összegyűlhetnek, akiket összeköt a közös érdeklődés, a színház. Az idén Törökkanizsáról, Magyarkanizsáról, Kispiacról, Bácskossuthfalváról és Horgosról összesen 14 előadást mutattak be, magyar és szerb nyelvűeket egyaránt. A háromtagú zsűri elnöke, Mess Attila színművész évek óta visszajáró vendége a találkozónak:

– Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a találkozó továbbra is kétnyelvű, szerb és magyar gyerekek egymást megnézve azt látják, hogy a színház egy univerzális nyelv, és az országunkból egyre inkább kivesző toleranciához talán egy kicsikét hozzá is tud tenni – persze ez utópisztikus. A másik dolog, ami miatt fontos, hogy stabilan jelen vannak mind a környékbeli iskolák, mind a házigazdának számító magyarkanizsaiak – habár ez egy horgosi kezdeményezés –, a kispiaciak, horgosiak egyaránt. Jó, hogy visszatérnek ezek a csoportok, nyilván úgy érzik, hogy valamit kapnak a találkozótól, a gyerekek jól érezték magukat, láttak izgalmas előadásokat, s talán a zsűri néhány útmutatóval gazdagabbá tudta tenni őket. Ez egy nagyon fontos stabilitás ebben a találkozóban, hogy ők évről évre visszatérnek, még akkor is, ha néha már a csoportjuk kifutott, s a tanárok már másik gyerekekkel dolgoznak. A pedagógusok szorgalmasan dolgoznak, látom ugyanazokat az arcokat, ez jó, ez ad egy családias hangulatot. Figyelmet érdemelnek azok a témák is, amikkel a pedagógusok foglalkoztak. Amellett, hogy a gyerekek élvezettel játszanak, fontos dolgokat játszanak ki magukból: az értékrendek vesztése, az egymásra figyelés, a valakihez tartozás, a szeretet, a ragaszkodás. Mindkét csoportnál hasonlóak a témák, ami azt jelenti, hogy körülbelül ugyanazok a problémák érintenek és foglalkoztatnak bennünket évről évre és napról napra. Lassan kivesznek az érzelmek az életünkből, s ezek az apróságok megmutatják azt, hogy még valahol – ha már csak a színpadon is, de – megvannak bennünk, s ezek fontos értékek – nyilatkozta a zsűri elnöke.

Az idén legjobb előadások a Különleges állatkert (Jovan Jovanović Zmaj-iskola, Magyarkanizsa), Ezerszín, milyenek voltunk, vagyunk, és milyenek leszünk? (Október 10. iskola, Kispiac), Potraga za Deda Mrazom (Jovan Jovanović Zmaj-iskola, Törökkanizsa). Emellett kiemelt előadásért járó díjat érdemelt a Kőleves (Kispiac), a „Csak akkor születtek nagy dolgok” (Október 10. iskola, Horgos) és az Omnibus – I bogovi su nekad bili ljudi (ili možda ludi) (Jovan Jovanović Zmaj, Törökkanizsa).