2021. május 14., péntek

Mindenki kap ötszáz eurót?

Az Európai Unió összesített gazdasági adatai szerint 2013-ban 0,8 százalékos, azaz lassú gazdasági növekedést produkáltak a tagállamok. Az idén, majd 2015-ben is ennél valamennyivel erőteljesebb növekedési pályát jósolnak. Becslések szerint 2014-ben 1,4 százalékkal fog növekedni a GDP, 1,6 százalékos inflációs növekmény lesz az uniós térségben, a munkanélküliség pedig – 0,1 százalékpontos csökkenéssel – várhatóan 11 százalék körül alakul. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, az Európai Központi Bank, a japán és a brit jegybank is évek óta alacsonyan tartja az alapkamatot, mindemellett folyamatosan növeli kintlevőségeit is. A 2008-as válságot követően a gazdaságélénkítés más, hagyományosnak számító eszközei nem bizonyultak elég hatékonynak, ezért a jegybankok a folyamatosan fenntartott olcsó hitelezéssel és kötvényvásárlással ömlesztik a pénzt a gazdaságba. Az Európai Unióban azonban ez úgy tűnik, nem elegendő a markánsabb gazdasági fellendülés eléréséhez, főleg nem annak a tükrében, hogy időközben az orosz embargó is ellenkező irányban hat.

John Muellbauer, az Oxfordi Egyetem professzora, a New Economic Thinking nevű globális tudományos műhely egyik főmunkatársa a közelmúltban egy meglepő ötlettel állt elő. Az ismert közgazdász abból indul ki, hogy Európában nem működik hatékonyan az a mennyiségi könnyítésnek nevezett pénzbőséget kiváltó program, ami valóban viszonylagosan gyors eredményeket hozott az Egyesült Államokban, Japánban és Angliában. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Központi Banknak küldenie kéne minden állampolgárnak 500 eurót, ami legalább másfél százalékkal dobná meg az európai GDP-t. Szerinte és a szóban forgó gazdaságélénkítési programot kidolgozó munkatársai szerint ugyanis az euróövezetben a mennyiségi könnyítést a lakosság körében kellene alkalmazni. Ami a juttatás „technikáját” illeti, nem komplikálnák túlságosan: úgy vélik, a legcélszerűbb lenne pl. postai utalványon 500 eurót küldeni. A feladó az Európai Központi Bank lenne, a címzett pedig minden európai állampolgár. Sajnos korai azok öröme, akik kettős állampolgárként – ezzel egyben uniós állampolgárként – abban bíznak, hogy egy ilyen program megvalósítása esetén 500 eurót kapnának. Az elképzelés az euróövezet (állam)polgáraira vonatkozik, így nemcsak a kettős állampolgárok, de a magyar állampolgárok sem kapnának a mennyiségi könnyítésre szánt összegből.

Muellbauer érvelése szerint a rendelkezésre álló makroadatok alapján bizonyosra vehető, hogy a csökkenő energia- és nyersanyagárak az év végére nulla százalék alá nyomják az euróövezetben az inflációt. Az Európai Központi Bank eredeti célja, hogy az inflációs Európában elérje a 2 százalékot, mert közismerten csak ilyen szint mellett lehetséges tartós gazdasági növekedést produkálni.

Komoly vitákat váltott ki a pénzajándékozás javaslata, többen élesen kritizálták, egyesek gúnyolták, mások helyeselték, sőt örömmel fogadták a javaslatot. Valóban nem szokványos, főleg nem, ha az éppen bevezetett hazai megszorító intézkedések perspektívájából szemléljük.

Muellbauer szerint azonban a központi bankok kötvényvásárlása vagy a bankok elárasztása olcsó forrásokkal szintén hatalmas pénzosztás, csak rejtett formában. Ugyanakkor kevésbé átlátható, ki és milyen mértékben részesül a jóból. Mind a két esetben lecsorog a lakossághoz a pénz egy része. A kötvényvásárlás és az olcsó hitelezés esetében azonban a fő haszonélvezők a gazdagok és a hitelképes vállalatok. A jegybankok tehát valójában egyébként is csupán pénzt osztanak, abból azonban a jelenlegi formájában főleg csak egy szűk réteg profitál.

Muellbauer csapata azzal indokolja javaslatukat, hogy nagyobb potenciális problémát okoz a háztartások és a vállalatok anyagi leépülése, a fogyasztás és a termelés stagnálása, zsugorodása, ami az árak esését, a deflációs helyzet kialakulását okozzák. A deflációs folyamatot sokkal nehezebben lehet kezelni, mint az esetleges inflációt a visszájára fordítani, vagy az államok eladósodását kezelni. Ha szükség mutatkozik rá, a felesleges pénzt a gazdaság beindulása után a költségvetés révén egyszerű technikákkal vissza lehet szippantani. Elég például, ha az állam a megugró adóbevételeinek egy részét nem költi el, hanem visszaadja a jegybanknak.

Elemzők szerint olyan – egyáltalán nem mellékes – hatásai is lennének a pénzosztásnak, mint az, hogy az emberek szemében megnőne a központi bank és vele együtt az európai intézmények tekintélye, ezzel egyben gyengülne a közös intézményeket lejáratni szándékozó nacionalista pártok befolyása.

Országunk helyzete specifikus, nem azonos az EU gazdasági helyzetével. A kíméletlen gazdasági törvényszerűségek azonban itt is, ott is kifejtik hatásukat. Az itthon felismerhető deflációs hatásokat feltehetően csak erősíteni fogják a jövőben a közszférában esedékes bércsökkentések és az egyéb megszorító intézkedések. Az ország polgáraira itthon is ráférne egy (mennyiségi) könnyítés, de egyelőre csak a zsebek könnyítéséről beszélnek.