2024. április 26., péntek

Élet a törvényen túl

Nem tudom, ki hogy van vele, de az én fejemben Szerbia és a törvények tiszteletben tartása két össze nem egyeztethető fogalom. Nem vagyok ügyvéd, nem ismerem a törvényeinket, de újságolvasó emberként, újságíróként az a benyomásom alakult ki, hogy országunk nagyjából jónak mondható törvényekkel rendelkezik. Vélhetőleg minél inkább közeledni fogunk az Európai Unió felé, ezek annál inkább változni fognak, és egyre inkább szavatolják majd a személyes és kisebbségi jogokat.

Elméletben ez nagyon szuper, de például ha egy papíron leírom, hogy „van 1 millió euróm”, az még nem jelenti azt, hogy valóban annyi pénzem van. Több olyan terület van, amely rendelkezik megfelelő törvényes szabályzással, ám az odavágó törvények betartatásáról senki sem gondoskodik. Sokszor az egyszerű kisember is megtalálja a kiskaput, de mégis úgy tűnik, hogy leginkább a gazdagok és pozícióban lévők a törvények be nem tartásának igazi haszonélvezői. Néhány példa: Hazánkban a környezetvédelmi előírások betartatása nem létező fogalom. Bármerre járunk Szerbiában, szeméttel találkozunk az utak mentén és a településeken, a folyók pedig szennyezettek. Hogy ne menjek messzire, szülőfalumban, Kishegyesen július eleje óta bűzölög a Krivaja folyó. Nyílt titok, hogy Topolyán melyik üzem engedi bele szennyet, de ez mit sem ér. A kishegyesi önkormányzat számtalan feljelentést tett a különböző felügyelőségeknél, a rendőrségnél, a környezetvédők aláírást gyűjtöttek, tiltakozásokat szerveznek, a szenny pedig továbbra is csak ömlik a folyóba. Az enyhe büntetések, a megosztott illetékességek és ki tudja, mi minden más miatt a szennyező fittyet hány a törvényre, és folytatja mocskos profitgyártását. Utólag kiderült, hogy a településrendezési, építkezési és környezetvédelmi titkársághoz tartozó tartományi környezetvédelmi felügyelő már rég megtilthatta volna a szennyvíz beleengedését a folyóba, de ez a mai napig nem történt meg. Az országban más helyeken is léteznek ehhez hasonló problémák, és mi, kishegyesiek még mindig szerencsének érezhetjük magunkat a verbásziak mellett. A Ferenc József-csatorna Verbászon átfolyó szakasza Európa legszennyezettebb csatornája már évtizedek óta.

Egy másik példa a törvények kitartó kijátszására, ami elég sok embert érint az országban, a feketemunka. Igaz, hogy a kormány a munkatörvények megváltoztatásával megnyirbálta a munkavállalók jogait, de azok még így is őket védenék. Biztos vagyok abban, hogy mindenkinek van legalább egy ismerőse, aki úgy dolgozik, hogy nincs bejelentve, vagyis nem rendelkezik beteg- és nyugdíjbiztosítással. Hogy ez hogy működhet országos szinten, nem tudom. Vagy a munkaadók (akik feketén dolgoztatnak) túl rafináltak, vagy az illetékes felügyelők túl bénák, de én egy harmadik megoldásra gyanakszom. Természetesen azoknak munkavállalóknak a helyzete sem túl rózsás, akik be vannak jelentve. Sok helyen csak hallomásból ismerik az évi és betegszabadságot, a dolgozó pedig örülhet, ha nem kell visszafizetnie az átutalt fizetés egy részét.

Mindannyian szoktunk vásárolni, ezért a fogyasztóvédelmi törvény mindannyiunkat érint. Nemrég arról olvastam, hogy fogyasztóvédelmi szerveztek amiatt aggódnak, hogy a polgárok nem ismerik eléggé a jogaikat, ha igen, akkor sem élnek velük. Szerintem ha bemennénk bármelyik kínai boltba, és a fogyasztóvédelmi törvényre hivatkoznánk, az eladók simám röhögőgörcsöt kapnának, feltéve, hogy megértenének bennünket. A tapasztalat azt mutatja, hogy a különböző gyártók minden olyan szemetet itt próbálnak eladni, amit normális országokban nem lehet. Ráadásul azon az áron, amelyen Nyugaton árulják a normális termékeket. Biztos léteznek olyan törvények, amelyek ezt meggátolnák, és biztos be is tartatják őket, csak nem itt.

Sorolhatnám tovább a példákat, mert a törvények be nem tartása népbetegségnek számít ebben az országban, a korrupció pedig létformának. Azon is érdemes elgondolkodni, hogy kire milyen mértékben vonatkoznak a törvények. Jó példa erre az a szomorú eset, amely tavaly júliusban történt: Aleksandar Mitrović, a Pink TV-tulajdonos Željko Mitrović fia elütötte a 17 éves Andrea Bojanićot, aki 20 métert repült, és a helyszínen szörnyet halt. Mitrović egy BMW X6-ost hajtott körülbelül 100 km/h sebességgel egy olyan helyen, ahol csak 40 km/h-val lenne szabad. Az sem lényegtelen tény, hogy a gázolás egy gyalogátkelőhelyen történt. A fiú a tragédiát követően elszökött a helyszínről, és csak 48 órával később ügyvéd kíséretében jelentkezett a rendőrségen. Azóta összesen két hónapot töltött börtönben, márciusban pedig egy olyan hír jelent meg, hogy mindössze 70 km/h-val hajtott, a szemafor pedig zöldet mutatott neki. Ennek tükrében esély van rá, hogy felmentsék a gázolás vádja alól, és mindössze azért kelljen felelnie, hogy elhagyta a baleset helyszínét. Érdekes, hogy ez a hír nem sokkal azután látott napvilágot, hogy a haladó párt megnyerte a választásokat, s tudva lévő, hogy a Pink TV mellbedobással támogatta a kampányukat. Lehet ez merő véletlen is, ki tudja? Annyi biztos, hogy ha nem egy médiamogul fiáról lenne szó, akkor az ügy is egészen másképpen alakulna. Befejezésként egy George Orwell idézet, amelyet az angol író az Állatfarmban fogalmazott meg: „Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”