Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO szerint szeptemberben 2,6 százalékkal, évi összevetésben 6 százalékkal csökkentek a globális élelmiszerárak. A FAO húsból, gabonafélékből, tejtermékekből és cukorból álló élelmiszerkosarának átlagos árát mutató index 191,5 pont volt szeptemberben, ami 5,2 ponttal alacsonyabb, mint augusztusban, és 12,2 ponttal kisebb, mint 2013 szeptemberében. Az élelmiszerkosár ára már a hatodik egymást követő hónapban csökken. A kilencvenes évek vége óta nem volt ilyen hosszú egybefüggő időszak, mikor olcsóbbá váltak az élelmiszerek.
Az árcsökkenésben szerepe van az amerikaidollár-árfolyam erősödésének, de az orosz embargónak is, melynek következtében több a felesleg a piacon, ami lenyomja az árakat. A FAO számításai szerint 2014-ben 2,523 milliárd tonna lesz a világ gabonatermése, a búzatermés pedig elérheti a 718,5 millió tonnát. Mindkét becslés magasabb, mint a FAO korábbi, májusi előrejelzésében, ezért az árak további csökkenése sem zárható ki. A várakozásokkal ellentétben úgy tűnik, hogy az ebolajárvány mégsem befolyásolja – Afrikában sem, de a világ többi részén sem – az élelmiszerárak alakulását. A kedvezőtlen geopolitikai fejlemények, a fegyveres konfliktusok és más hasonló események sem bizonytalanították el a piacokat. Az áresés folytatódik. Piaci logikával nézve egyáltalán nem szabályszerű, hogy a termények ára együtt mozogjon az ipari nyersanyagokéval és az energiahordozókéval. Ez most valószínűleg a dollár erősödésével és a legfejlettebb országok gazdaságának egyidejű pangásával magyarázható. Az ebola által leginkább veszélyeztetett Guinea, Sierra Leone, Libéria nem számít sem komoly exportőrnek, sem pedig jelentős vevőnek, a világ más részein pedig tapasztalható ugyan félelem, de ez egyelőre nem hatott ki az élelmiszerárakra.
Világszerte – bizonyos tejtermékek és húsfélék kivételével – minden alapvető élelmiszer, az összes kulcstermék: rizs, gyapot, cukor, búza, szója, a vetőmagok ára is hónapok óta csökken. Ritka jelenség, hogy az arany ára is csökken, miközben szinte minden nyersanyag olcsóbb lett az utóbbi hónapokban. A kőolaj nemrég 120 dollárba került hordónként, most 85 körüli az ára. A mezőgazdasági termények ára egyébként közismerten nem vethető össze a többi nyersanyagéval. Elsősorban azért, mert az agrártermelést jelentősen befolyásolják a helyi időjárási változások. A mostani helyzetről elmondható, hogy a mezőgazdasági termést már nem fenyegetik aggasztó veszélyek az idén, a gazdálkodók kevesebb külső bizonytalansággal számolnak. Az elmúlt években óriási és folyamatos készletfelhalmozás ment végbe. Az élelmiszerraktárakat feltöltötték, így a kínálat stabil, valószínűleg az is marad még egy jó ideig. Elemzők szerint ha az elkövetkező egy évben valamilyen szélsőséges időjárás tizedelné meg a termést, még akkor sem lenne jelentős fennakadás az élelmiszer-ellátásban. Ezt a trendet támogatja az erős dollár is, ami törvényszerűen mérsékli a nyersanyagárakat, mivel azok a dollárhoz kötöttek. Ezt tovább erősíti, hogy a főbb felvevőpiacok, a vezető nemzetgazdaság által gerjesztett globális kereslet a gazdasági növekedés elmaradása vagy lassulása miatt csökken, ami túlkínálatot generál.
Sokat emlegetik a globalizáció árnyoldalait. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy – a globalizáció „mellékhatásaként” – az utóbbi 20 évben jelentősen csökkent az éhező emberek száma a Földön. Bolygónkon ma mintegy 800 millió ember számít alultápláltnak. Ez 100 millióval kevesebb, mint 10 éve, és mintegy 200 millióval kevesebb, mint 20 évvel ezelőtt.
Elsősorban a harmadik világbeli országokban csökkent szignifikánsan az éhínség. A globális infrastrukturális és technológiai fejlődés oda vezetett, hogy a világ minden részén javultak az élelmiszerellátás logisztikai feltételei.
Az áresés ellenére azonban továbbra is érvényes megállapítás, hogy az élelmiszeriparra mint kiemelt fontosságú stratégiai ágazatra kell tekinteni. Országunk adottságai jó esélyt jelentenek, a globális árcsökkenés ellenére számottevő lehetőségek rejlenek az élelmiszeripar fejlesztésében, amiben nem elhanyagolható a kormányzat szerepe. A feldolgozóipart kellene tovább fejleszteni, hiszen nagy probléma, hogy míg országunk lényegesen többet termel, mint amennyi a hazai felhasználás szempontjából szükséges, folyamatosan jelentős versenyhátrányt jelent, hogy alacsony feldolgozási szinten értékesítjük termékeinket a világpiacon. A hozzáadott érték növelése, a hazai élelmiszer-feldolgozó ipar erőteljes fejlesztése szükséges ahhoz, hogy a jövőben feltáruló és kínálkozó lehetőségekkel élni is tudjunk. A hazai piac nagyon korlátozott, és nem várható jelentős változás. A kitörési pont mindenképpen a külpiacok irányába való elmozdulás, a félkész, de főleg a késztermékek exportjának növelése lehet. Fel kell végre ismerni, hogy az alapanyaggal együtt tulajdonképpen a munkalehetőségeket is kivisszük az országból.
