Szombaton Muzslyán tanácskozással és emléktábla-leleplezéssel emlékeztek meg az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 58. évfordulóján. A megemlékezés a himnusz éneklésével és ünnepi műsorral kezdődött az Emmausz katolikus fiúkollégiumban. Az egybegyűltek egyperces néma felállással adóztak a közelmúltban elhunyt Kudlik Gábor emlékére.
Dr. Géczi József Alajos szegedi politológus, Hallai Zoltán és Palatinus Aranka muzslyai helytörténészek szóltak az eseményekről. Ezt követően pedig a Mária szent neve plébániatemplom közelében emléktáblát lepleztek le, és elhelyezték a kegyelet virágait. Az emléktáblát, a szabadkai Nyitott Távlatok civil szervezet, a muzslyai polgárok és a Nagy Imre Társaság szabadkai szervezete állíttatta. Az ünnepségen Kalapis Stojan szalézi szerzetes szentelte meg az emléktáblát.
Az 56-os forradalom leverése után ötszáz magyarországi menekült került a Muzslyától két kilométerre levő écskai táborba. A tábornak ugyan megvolt a házirendje, ennek ellenére a menekültek viszonylag szabadon mozogtak a környéken. Értelemszerűen azokra a környező településekre jártak, amelyeken magyarok is éltek, így Nagybecskerekre, Lukácsfalvára, Erzsébetlakra, Muzslyára. Volt rá példa, hogy némelyik menekült alkalmi munkát vállalt.
Muzslya az 56-os események idején mintegy 5500 lakost számláló magyarlakta település volt, nem messze az écskai befogadótábortól. A menekültek a szőlősökön keresztül könnyen eljuthattak a faluba, és nem sok idő kellett ahhoz, hogy megérezzék nemzettársaik segítőkézségét. A helybéliek mindenüket megosztották a rászorultakkal, bár jómaguk is szegényesen éltek, hiszen azok a kötelező beszolgáltatás utáni évek voltak.
– Azt gondolom, hogy nem csak Kelebia különös, ahol átlépték a határt nagyon sokan, hanem Muzslyának, Écskának, ennek a vidéknek a szerepe is hihetetlenül fontos. Ilyen szempontból úgy vélem, jó hogy ez a tanácskozás most itt volt, mert az ifjabb generációk, a közvélemény számára, rámutat arra, hogy milyenek a muzslyaiak, milyenek voltak a muzslyaiak, mit jelentett az ő számukra a szolidaritás, a segítőkézség, mit jelentett a nyitottság, a nemzethez tartozás. Nem szavakban, hanem cselekedetekben, tettekben. Hogyan segítették ezeket az embereket. Hogyan próbálták elviselhetőbbé tenni a menekülőknek a sorsát. És hogyha a Vajdaságban van olyan pici falu vagy település, ahol igenis van múltbéli életszerű megalapozottsága az emléktábla emelésének, akkor az Muzslya biztos – nyilatkozta Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.
Egy év elteltével a menekültek Nyugatra vagy a tengeren túlra emigráltak, de az itt született kapcsolatok még sokáig éltek. Ma is több száz féltve őrzött fénykép maradt a bálakról, futballmérkőzésekről, közös rendezvényről, amelyek életre szóló barátságokról, szerelmekről tanúskodnak.
– Életre szóló barátságok születtek, mert a levelek évtizedek folyamán is jöttek-mentek. Ausztráliából pedig 2007-ben egy egykori menekültcsalád eljött Muzslyára, hogy még egyszer megnézze, megmutassa a gyermekeinek, hogy valamikor 57-ben hol voltak, hol volt a tábor, és kik azok az emberek, akik segítették őket – mondta Palatinus Aranka helytörténész.
Dr. Géczi József Alajos fontosnak tartja az 56-os események e mozzanatait, mert mint mondta, a történelemben nagyon kevés az olyan esemény, amikor a szerbek és a magyarok nem fordultak egymás ellen, hanem egymást segítve tudtak együttműködni. Szerinte ez egy olyan hagyomány, amit mindenképpen ápolni kell.
Balahó Zoltán, a budapesti Nagy Imre Társaság elnöke hangsúlyozta, hogy a muzslyai esemény fontos momentum a társaság tagjai számára is, akik immár húsz éve, nemcsak Nagy Imre mártír-miniszterelnök emlékét, hanem a forradalom emlékét is igyekeznek ápolni. Ugyancsak fontos számukra, hogy ez nemcsak Magyarországon történik, hanem határon túl is.
A Nyitott Távlatok civil szervezet több tíz éve foglalkozik az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc szellemének ápolásával. Ennek kapcsán évente több tudományos konferenciát és megemlékezést tartanak. Mint Molnár Verona, a Nyitott Távlatok elnöke mondja, eddig három táblát lepleztek le a vajdasági emlékhelyeknek a megjelölése érdekében. Zombor, Kelebia és Bajmok után a negyedik emléktáblát Muzslyán leplezték le.
Az egykori befogadótábor épülete most a katonaság tulajdonában van – oda most értelemszerűen nem lehetett emléktáblát helyezni. Ehelyett – a muzslyaiak iránti köszönet jeléül – az emléktábla a Mária szent neve plébániatemplom árnyékából emlékezteti majd ezentúl az utókort azokra az időkre, amikor magyar segítette a magyart.
