A kijelölt határidőre, vagyis november 24-éig akarja befejezni az Egyesült Államok az atomtárgyalásokat Iránnal. A fő cél, hogy az egyezkedésben résztvevő országok végleges megállapodást kössenek, amellyel megnyugtatóan rendezhető a Nyugaton és Izraelben oly sokat vitatott iráni nukleáris program.
John Kerry amerikai külügyminiszter a héten azt üzente Teheránnak, szó sem lehet a határidő megváltoztatásáról, november 24-éig politikai döntést kell hozni az ügyben. E cél megvalósítása érdekében november 9-én Ománban kétnapos egyeztetést kezd Mohamad Dzsavad Zarif iráni külügyminiszterrel. A találkozón részt vesz Catherine Ashton, az EU leköszönő kül- és biztonságpolitikai főképviselője is. E trió szeptemberben New York-ban is tárgyalt, de akkor a Fehér Ház úgy ítélte meg, hogy a felek „továbbra is távol vannak a végleges megállapodástól”, amelyre hat ország – az Egyesült Államok, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország és Oroszország – igyekszik rávenni Iránt.
Tavaly novemberben Genfben sikerült egy ideiglenes, hat hónapra szóló megállapodást kötni a vitatott atomprogramról. E történelminek nevezett megegyezés értelmében Teherán egy időre korlátozta atomprogramjának bizonyos elemeit (például csökkentette az urándúsítás szintjét), és „kimerítő vizsgálatokra” beengedte a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ avagy IAEA) ellenőreit a már működő nukleáris létesítményeibe. A nagyhatalmak cserébe meghatározott időre, részlegesen enyhítették az Iránt sújtó nemzetközi szankciókat, és az abból fakadó elszigeteltségét.
A remények szerint a genfi dokumentumot átfogó és végleges egyezménnyel váltják fel, amelyet eredetileg 2014. július 20-áig kellett volna aláírni. Ez nem sikerült, de a tárgyalás résztvevői elhatározták, hogy november 24-éig meghosszabbítják az egyezkedést.
A végleges megállapodást célzó tárgyalások az év elején kezdődtek Bécsben. Azóta több egyeztetés és még több háttértárgyalás folyt amerikai és iráni diplomaták, valamint az érintett országok politikusai és szakértői között.
A legfőbb vitás kérdés továbbra is az urándúsítás. Teherán azt akarja, hogy minél több korszerű urándúsító centrifugája maradjon meg, a Nyugat, főképp Izrael viszont attól tart, hogy Irán (titokban) atomfegyver gyártására használhatná a dúsított uránt. Teherán kezdettől fogva tagadja ezt, és kitartóan ismételgeti, hogy nukleáris programja kizárólag békés jellegű, nem célja atomfegyver előállítása. Azzal érvel, hogy az atombomba előállítására is alkalmas dúsított uránt polgári célra, például áramtermelő atomerőművek működtetésére és orvosi célokat szolgáló kutatóreaktorok működtetésére használja.
