2024. április 26., péntek

„Ha tudom, mivel jár, nem kezdek bele”

Évek óta húzódik Mérey-Zagyva Emma kártérítési pere

Több alkalommal foglalkoztunk lapunkban Mérey-Zagyva Emma esetével, akinek elsőként sikerült az országban rehabilitáltatni az 1944/45-ös partizán megtorlásban odaveszett ártatlan áldozatot, mégpedig édesapját, Mérey István zombori nyergest és szíjgyártót, aki a honvédség bevonulásakor számos szerb nemzetiségű polgártársát mentette meg a biztos haláltól.

A ma már koros hölgy négy éve mindhiába harcol az édesapja elvesztésével és édesanyja bebörtönzésével elszenvedett trauma, a későbbi, egész életére kiható hátrányos megkülönböztetés miatti, nem anyagi jellegű kárpótlásért. A legutóbbi tárgyalás a zombori Alapfokú Bíróságon mindössze öt percet tartott, ítélet nem született, a felperes pedig mintegy kétezer kilométert utazott a bíróságig és vissza.

– Határozottan méltánytalannak találjuk az esetet. Az eljáró bírónő ítélethirdetésként jelölte meg a tárgyalási napot, de az adott időpontban meg se jelent, csak egy gyakornok, aki az ügyvédek sztrájkjára és a bírónő távollétére hivatkozva igyekezett elhessegetni bennünket a bíróságról. Követelésünkre kerítettek egy teljes jogkörrel eljáró bírót, aki november végére kitűzött egy újabb tárgyalási napot, azzal, hogy azon megszületik az ítélet, függetlenül, hogy az államot képviselő Ügyészség véleményezi-e anyám pszichés traumáiról szóló szakvéleményeket, vagy sem – nyilatkozta lapunknak dr. Zagyva Tibor, Emma néni fia.

A jelen kártérítési per a 2010 áprilisában ügyvédünk javaslatára elindított traumaper folyománya. Abban az évben ugyanis elévült volna a 2007-ben rehabilitált nagyapám elvesztése és annak következményei utáni kárpótlási követelés. 2011-ben pedig megszületett az új kárpótlási törvény, amely jogfolytonosságot biztosított a Kárpótlási Bizottság révén. Ügyünkben a zombori Alapfokú Bíróságon 2012 januárjában precedens értékű bírói határozat született Mérey-Zagyva Emma javára, ám a megítélt kártérítést nem kapta meg. Az Ügyészség ugyanis föllebbezett, ennek az újvidéki Fellebbviteli Bíróság 2013 szeptemberében helyt adott, és ezzel megsemmisítette a precedensítéletet. Ez alatt az idő alatt három ügyvéd is kihátrált a pereskedés mögül, így Zagyváék immár több mint egy éve egyedül képviselik ügyüket. A Kárpótlási Bizottság létrehozása után a bíróságok már nem illetékesek a hetven éve történt atrocitások kárpótlásában, de ekkor már folyt Emma néni pere, amelyben csak két évre rá született másodfokú ítélet. Közben az illetékes bizottsághoz fordultak, de onnét a törvény által megszabott 90 nap helyett 400 nap múlva érkezett válasz, ez alatt az idő alatt a nyilvánvaló jogsértés miatt Zagyváék újra a bírósághoz fordultak.

– 2010-ben vonattal, autóbusszal utaztunk, később a most 34 éves, lerobbant autónkkal. Legalább harmincszor tettük meg a Nyugat-Magyarország és Nyugat-Bácska közti utat, az utóbbi egy évben pedig a Nyugat-Stájerországban fekvő Oberzeiring faluból, ahol az ottani Caritas nem hivatalosan elvállalta édesanyám étkeztetését és fölruházását, egy lakókocsiban való ideiglenes elhelyezését. Szerényen él, a humanitárius szervezettől, a jószívű helybéliektől és legutóbbi zombori látogatásunk során az ottani Szent Gellért Német Egyesület vezetőjétől, Beck Antaltól kapott konzerveken él. Jelenleg folyamatban van németországi visszahonosításunk, mivel édesanyám anyjának ősei, a Kellerek Duna menti svábok voltak, Mérey István apjának, Mérey József Pálnak a nagybátyja pedig nem más, mint a néhai osztrák–magyar külügyminisztérium római, majd belgrádi nagykövete, Kajetan Merey von Kapos, aki 1917 végén delegációvezetőként Brest városában aláírta Ausztria Oroszországgal szembeni kapitulációját. Ennek alapján kezdeményeztük ausztriai visszahonosításunkat is – számolt be jelenlegi helyzetükről Tibor.

Azt is elmondta, hogy tél kivételével Zomborban az autójukban alszanak, az az ebédlőjük, hálószobájuk és irodájuk, és mindig kamerával megfigyelt területen parkolnak, mert édesanyját már két ízben verbálisan és fizikailag is inzultálták az utcán, vélhetően amiatt, mert visszakövetel egy államosított, majd privát bérlőnek kiadott, jogilag őt illető ingatlanrészt.

– Üzenem minden sorstársunknak, sohase vágjon bele restitúciós perbe, fogadja el a megalázóan alacsony kártérítési összeget, amelyet a Kártérítési Bizottság Belgrádból pár hónapja nekünk is fölkínált, átszámítva mintegy kétezer eurót, azt is részletekben, mintsem pereskedjenek, mert nemcsak az idegeik mennek rá, hanem anyagilag is nagy terheket kell viselniük. Ha tudom, mivel jár, nem kezdek bele, hiszen ha nem megyünk bele a perbe, kivárhattuk volna ezt a fölkínált összeget. Már annyit utaztunk, hogy csak az útiköltségünk magában véve több a fölkínált kártérítésénél, így már nincs értelme leállnunk, és amíg erőnk engedi, végigmegyünk az elkezdett úton – panaszolja dr. Zagyva Tibor.

Az elszenvedett lelki traumákért az Alapfokú Bíróság 2012-ben körülbelül nyolcszázezer dinárt ítélt meg Mérey-Zagyva Emmának, de az ügyészség föllebbezése nyomán nem kapta meg. A tárgyaláson az igazságügyi elmeszakértő 80 000 dináros tiszteletdíját előre ki kellett fizetni, amit helyettük akkor Szabó Pál Csaba Trianon Múzeum Alapítványa tett meg.

A mostani per során a bíróság újabb elmeorvosi vizsgálatot rendelt el.

– Egyedüli jó hír, hogy az új szakértő nem kérte előre a bírósági végzésben meghagyott honoráriumot, rekordidő alatt elkészítette a szakvéleményt, és a korábbinál súlyosabb lelki traumákat állapított meg. Nevét nem említhetem, de egyike azon keveseknek, akik évek óta tartó kálváriánk során önzetlenül ügyünk mellé állt – nyilatkozta elkeseredetten Tibor.