Nem számít jó hírnek – főleg nem a csokoládé kedvelőinek –, hogy a múlt héten ismét rekordot döntött a világ tőzsdéin a kakaó ára. Három és fél éves csúcsra emelkedett a kakaóbab határidős jegyzése Londonban, a spekulációs vásárlásokra. Három nap alatt 6 százalékot emelkedett a kakaó ára. Az áremelkedést azok a félelmek váltották ki, hogy várhatóan csökkenni fog a termény kínálata az ebola rohamos terjedése miatt Afrikában. Tőzsdei elemzők szerint a növekvő számban előforduló spekulációs vásárlások oka, hogy az ebola terjedése miatt mérséklődhet az elefántcsontparti kakaóbab-kínálat. Ez a nyugat-afrikai ország egy ideje már a világ legnagyobb kakaóbab-termesztője, a második pedig az ugyancsak nyugat-afrikai Ghána. A világ teljes kakaótermelése a 2010/11-es idényben 4,3 millió tonnát tett ki. Ez azért emlékezetes, mert a rekord ellenére már akkor sejteni lehetett, hogy a világon kakaóhiánnyal, a kínálatban oszcillációkkal lehet a jövőben számolni. Az említett termelési ciklusban az elefántcsontparti elnökválasztás nyomán fegyveres konfliktus alakult ki az országban, és az emiatt elrendelt európai embargó 32 éves rekordra emelte a kakaó árát, 3364 dollárra ugrott a New York-i tőzsdén. Az időjárás viszont rendkívül kedvezett a kakaónak abban az idényben Nyugat-Afrikában. Az Elefántcsontparton termett 1,5 millió és a Ghánában betakarított 1 millió tonnával meg is dőlt a mindenkori termésrekord. Ezt követően Elefántcsontparton a politikai helyzet is rendeződött, a hatalmas mennyiségű kakaó pedig mind piacra került, az ára pedig a piaci logikát követve lejtmenetbe kezdett. A világ kakaótermelése azóta – fokozatosan ugyan – egyfolytában csökken, Elefántcsontpart most már „csak” mintegy 1,1 millió, Ghána 870 ezer, Indonézia 410 ezer tonnát termeszt. A világon a kakaókereslet eközben folyamatosan növekszik, elsősorban az ázsiai országok körében. A világ, azon belül pedig Ázsia egyre növekvő népessége mind több csokoládét fogyaszt(ana). Az elmúlt öt évben a kakaókereslet szédületes tempóban, 29 százalékkal nőtt Ázsiában, miközben ugyanez alatt az idő alatt az európaiak 1 százalékkal kevesebb kakaót fogyasztottak.
A kakaótermesztésben októberben kezdődik és a következő év szeptemberében ér véget a termelési ciklus. Az éppen most záruló 2013/14-es termesztési idény adatait még csak becsülni tudják, de az előző ciklushoz képest 115 ezer tonnával alacsonyabb kínálatot prognosztizálnak a kakaó témájában jártas elemzők. A Nemzetközi Kakaószövetség (International Cocoa Organization – ICCO) adatai szerint a globális kakaókínálat – már második éve – az idén is elmarad a kereslettől, a kakaóbab ára pedig már másfél éve emelkedik. Ma már több mint 40 százalékkal kerül többe, mint egy évvel ezelőtt. Még a kakaóbabnál is jobban, több mint 70 százalékkal drágult a kakaóbabból kinyert, az iparilag gyártott csokoládé fő alkotóelemének számító kakaóvaj.
Az édesipari vállalatok egyre inkább aggódhatnak, hiszen nemcsak az árak emelkednek, hanem fennáll annak a veszélye, hogy nem jut majd mindegyiküknek elegendő kakaó. A világ édesipari vállalatai mintegy 120 milliárd dolláros termelési szintre képesek. Az ázsiai lakosság száma azonban még mindig növekvőben van, miközben ezen a kontinensen az életszínvonal is emelkedik. Ez magával hozza, hogy több csokoládéra lenne igény. Paradox módon a kínálat hosszú távon fenntarthatatlan. A kakaófák és a kakaóbabot termelő afrikai parasztok is kiöregszenek. A termelés döntően a nyugat-afrikai kisgazdaságoktól függ, amelyek a kedvező árak ellenére a termelési láncban csekély nyereséget valósítanak meg, alig képesek beruházni, új ültetvényeket létesíteni, pedig a világ kakaókínálatának 90 százaléka tőlük származik. A kakaófarmerek átlagéletkora meghaladja az 50 évet.
Lehet, meg sem lepődnénk, ha valamelyik politikusunk kijelentené, hogy Szerbia előtt kiváló esélyek nyílhatnak a kakaótermesztésben. Még lehet, hogy különféle, kedvezőnek ígérkező pályázatokat is kiírnának azon szerbiai földművesek számára, akik kakaótermesztésre szakosodnának, hiszen kiváló lehetőségek nyílhatnának meg előttük, és azt is tudjuk, hogy szerkezetváltásra van szükség a vetésforgót illetően. Nyilván nem sok esélyünk lenne. A kakaóbab termesztése ugyanis speciális időjárást igényel, emellett a gyengén savanyú (4–7,5 pH-tartalmú) talajt kedveli. Dél-Amerika esőerdőiből származik, de Nyugat-Afrikában is nagyon jól érzi magát, a világtermelés csaknem háromnegyedét a fekete kontinens adja. Nálunk elméletileg nem terem meg, de az utóbbi időben vidékünk időjárása már kezd hasonlítani az esőerdőkére. Ez azonban nem reményt keltő, hanem éppen aggodalmakra ad okot. Rengeteg kukorica termett, de késik az érés, nehéz lesz a betakarítás. Termelőink pedig – akárcsak afrikai kakaóbabot termelő társaik – egyre idősebbek, a jövedelemnek pedig általában esetükben is csak csekély része csapódik le náluk.
