2024. április 26., péntek

Tilda tinderezik

K. Kata ötvenöt éves, csinos és elvált nő. Sokat dolgozik, ad a megjelenésére, rendszeresen sportol, és időnként a Facér Barátnővel beül egy moziba vagy elmegy a színházba. Tavaly vált el, miután rájött, hogy a férje megcsalja.

Pedig olyan szépen indult a közös életük 33 évvel ezelőtt. Mindketten Z-ben születtek, egy „átlátható” kis településen, nem kellett sokat keresgélniük, hogy egymásra találjanak: egy időben, egy helyen koptatták az iskolapadot, az első közös házibulin elcsattant az első csók is, az érettségi után ugyanannál az állami vállalatnál kezdtek el dolgozni, és rövid együtt járás után összeházasodtak. K. Kata boldog volt, hogy nem a szülei példáját követi, akik szerinte érzelmi, szellemi és erotikus összhang nélkül éltek le egymással több mint fél évszázadot. Ezzelszemben ők ketten Gáborral igazán odavoltak egymásért.

Tilda, a lányuk tízéves volt, amikor a fővárosba költöztek, mert Gábor – aki időközben diplomát szerzett –, egy multinál kapott mérnöki állást, amivel együtt jártak a céges partik és vacsorák. Gábort végül az okostelefonja buktatta le, a férfi ugyanis egy csak házasokra szakosodott internetes partnerkereső segítségével vitt egy kis színt megfakult házasságába. Gábor nem akart elválni, ám a megsebzett nő új lapot akart kezdeni az életében.

De Kata új életében sorjáztak a kudarcok, se a rapidrandikon, se a lakat-kulcsos ismerkedések alkalmával nem talált magának társat, de a playful randikon is csak felemás sikerrel járt. Miután azt olvasta egy női magazinban, hogy világszerte mintegy 20 millió ember keres interneten partnert magának, és évente 120 000 házasságkötés jön létre ilyen módon, arra gondolt, talán neki is sikerül. Nem így lett: a neten nem csak partnert keresni, de hazudni, csalni is könnyebb.

Eközben Lánya, Tilda romkocsmákba és fesztiválokra járt, és elképesztő gyorsasággal kötött ismeretségeket. Az idei tófesztiválra Shyno pólót vett magának, ezen egy becenév és egy szám szerepel, ami együtt egy kódot jelent. A „társközvetítő” a póló vásárlásakor egy jelszavas tagsági kártyát is adott a lánynak, amivel regisztrálta magát a cég honlapjára. Tilda tehát egy Titi 007 feliratú pólóban csápolt a nagyszínpad előtt, és a koncert végére a weboldal már továbbított is egy neki szóló videoüzenetet. Alig egy órával később már együtt fröccsözött a feladóval.

Tilda igazából a tinderezésre esküszik, szerinte ez a legegyszerűbb alkalmazás, ha valaki ismerkedni akar. Beül a barátnőivel egy belvárosi szórakozóhelyre, a telefonján beállítja, hogy mekkora vonzáskörzetben adjon ki számára találatokat az applikáció (ez legfeljebb 160 km lehet), és már indulhat is a tinderezés: sorra jelennek meg a megadott körzeten belüli felhasználók adatlapjai, amelyeket átnézve eldönti, hogy tetszenek-e neki vagy sem. Ha a kiszemelt pasi viszontlájkolja, értesítést kap, hogy a vonzalom kölcsönös, majd egy gyors üzenetváltás után akár már fél órán belül is együtt szürcsölhetik a mojitót.

Tilda a múlt hónapban harmincéves lett, és elhatározta, hogy futó kalandok helyett most már komoly kapcsolatot szeretne. Közgazdászként kimatekozta: a kétmilliós városban megtalálnia az igazit szinte lehetetlen vállalkozás (az arány egészen pontosan 2 000 000:45), és ha ezt a véletlenre bízza, öt év is beletelik, mire megszüli első gyermekét. Egy komoly piackutatás után algoritmust dolgozott ki, kívánságlistát állított össze, értékelőtáblázatot szerkesztett, grafikont rajzolt, majd készített magáról egy optimalizált adatlapot és egy előnyös fotót. Az első randevúja olyan jól sikerült, hogy öt órán át beszélgettek Csabával, és azóta sülve-főve együtt vannak.

Amikor Tilda első látásra belezúgott a fiúba, K. Kata éppen Róma macskaköves utcáit rótta a Facér Barátnővel, és elképedve látta, hogy óriásplakátokon a Gay Village-t hirdetik. Némi keserűséggel gondolt arra: az olasz fővárosban a melegeknek egy egész hetes rendezvény és több mint hat hektáros terület áll a rendelkezésükre, hogy fesztelenül ismerkedhessenek, miközben odahaza dugába dőlt a városi közlekedési vállalat „szerelemvonat” néven beharangozott ígéretes kezdeményezése is – az eredeti elképzelés szerint minden metrószerelvényben egy külön metrókocsit szenteltek volna az utazás ideje alatt ismerkedni szándékozó egyedülállóknak. Pedig K. Kata ezért a lehetőségért még az autózásról is leszokott volna.

A ramaty randik, az internetes átverések és egy rosszul végződött munkahelyi affér után K. Kata végül úgy döntött, hogy hagyományos társközvetítőre és egy tapasztalt kerítőre bízza a sorsát.