2024. április 26., péntek

Zsákutcában

Aleksandar Popov: Az SZHP Vajdaság iránti szeretete nem kitörő

A múlt heti sajtóhírek szerint Pásztor István, a Tartományi Képviselőház, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke ezen a héten kezdi meg a tárgyalásokat a vajdasági parlamenti pártokkal a tartományi hatalomról. A VMSZ és a Szerb Haladó Párt álláspontja szerint egységkormányt kellene alakítani, a Demokrata Párt viszont kitart azon véleménye mellett, hogy a kormány átalakítása lenne a legelőnyösebb. A korábbi nyilatkozatok értelmében a DP eddigi koalíciós partnereivel, a VMSZ-szel és a Vajdasági Szociáldemokrata Ligával képzeli el a tartományi hatalmat, amelyhez az Új Demokrata Párt is csatlakozna. Az előzetes bejelentések értelmében a VSZL szervei várhatóan szeptember elején döntenek arról, hogy a kormány átalakítását, vagy az egységkormány megalakítását támogatják. Az SZHP becslése szerint legkésőbb szeptember végéig megalakul az új tartományi kormány. Erről Zorana Mihajlović, a párt alelnöke nyilatkozott, aki úgy véli: ha nem alakul meg minél előbb az új vajdasági hatalom, a tartomány leépülése tűrhetetlen méreteket öltene. Lapunknak a téma kapcsán Aleksandar Popov politikai elemző, a Regionalizmusért Központ igazgatója nyilatkozott, aki úgy véli: tekintettel a VMSZ és a DP közötti, hosszabb ideje feszült kapcsolatokra, a tartományi hatalom aktuális válsága várható volt. Az elemző szerint pillanatnyilag sem az egységkormány megalakítása, sem a kormány átalakítása nem jó megoldás.

Ha figyelembe veszi a VMSZ és a DP koalíciós együttműködésének eddigi mozzanatait, milyen kimenetelre számít a tartományban?

– A két párt közötti kapcsolatok már hosszú ideje nem idillikusak. Az egyszerű szemlélő ezt talán észre sem vette, hiszen nyilvános összezördülések csak ritkán történtek. Az persze feltehetőleg sokak számára ismeretes, hogy a 2008 és 2012 közötti parlamenti ciklusban a VMSZ hatalmi pártként a köztársasági parlamentben egyetlenegyszer sem szavazta meg az állami költségvetést, amikor az nem tartotta tiszteletben a tartományi büdzsére vonatkozó alkotmányos garanciákat. Volt olyan eset, hogy a szavazási napon az ellenzéki Liberális Demokrata Párt biztosította a kvórumot, vagyis kisegítette a DP-t a bajban. A demokraták emiatt igencsak elégedetlenek voltak a VMSZ-szel. Arra is emlékszem, hogy Pásztor István egy alkalommal hat hónapot várt arra, hogy Boris Tadić, a DP akkori elnöke fogadja, és megbeszéljék a pártjaik között fennálló problémákat. Kapcsolataik tartományi szinten sem voltak mindig harmonikusak. Példaként említeném az úgynevezett Vajdaság helyzetéről szóló határozatot, amellyel Bojan Pajtić állt elő, de úgy, hogy előtte nem egyeztetett a dokumentumról koalíciós partnereivel, sem a VMSZ-szel, sem a VSZL-lel. A 2012-es választásokat követően a DP-nek abszolút többsége volt a tartományi parlamentben, és ennek tudatában fölényesen viselkedett koalíciós partnereivel, ez pedig mind rosszabbá tette a koalíción belüli viszonyokat. Meg vagyok róla győződve, hogy Pásztor István az egységkormányról szóló elképzelés megfogalmazásakor tisztában volt vele, hogy a DP feltehetőleg több okból kifolyólag is elképzelhetetlennek tartja az abban való részvételt. Valamit azonban lépni kellett, mert Vajdaságban egyre tarthatatlanabb a helyzet. Pásztor feltehetőleg abban bízik, hogy az SZHP-vel lehetséges az új kezdet.

Sejthető volt-e, hogy a dolgok ilyen irányban alakulnak, már akkor, amikor a VMSZ idén köztársasági szinten koalícióra lépett az SZHP-vel?

– Nem, kezdetben semmi nem utalt erre. A felek akkor azt mondták, hogy köztársasági együttműködésük nem befolyásolja a tartományi koalíciót. Ugyanakkor ahogyan múlt az idő, a VMSZ és a DP egyre csak távolodtak egymástól. A Pásztor és Aleksandar Vučić közötti megállapodás az egységkormányról egyértelműen a VMSZ és a DP közötti szakadáshoz vezet.

Tartós lehet-e ez a szakadás, vagy csupán átmeneti jellegű eltávolodásról van szó?

– Szinte már közhelynek számít, hogy a politikában soha nem szabad azt mondani, hogy soha. Ezért nehéz pontosan értékelni, hogy tartós lesz-e a szakadás, amelynek megtörténtében szinte teljesen biztos vagyok. Meg vagyok róla győződve, hogy a DP végül kilép a tartományi kormányból. Ezt követően súlyos harc veszi majd kezdetét a párton belüli átszervezés terén. A DP csak komoly munkával szerezheti vissza a szavazópolgárok bizalmát, amelyet tagadhatatlanul elveszített. Minél rosszabbá vált a helyzet az országban, a DP annál arrogánsabbá vált. Ez a 2012-es köztársasági választásokon a fehér szavazócédulák megmozdulást eredményezte, az idei rendkívüli választásokon pedig ahhoz vezetett, hogy az SZHP a szavazatok több mint 50 százalékát szerezte meg. Mindez kizárólag a DP rossz politikájának az eredménye.

Számítása szerint hogyan dönt majd a tartományi hatalom kapcsán a VSZL és az ÚDP?

– Párhuzamosan folynak a tárgyalások a kormány átalakításáról és az egységkormány megalakításáról. Előbbi már korábban elkezdődött a DP és a VSZL, valamint az ÚDP között. Az eddigi nyilatkozatokból azt a következtetést vontam le, hogy az ÚDP már elkezdte keresni a kifogásokat, hogy miért is nem támogatja a kormány átalakítását. A demokrata Borislav Stefanovićot vádolták meg, hogy ellentmondásosan nyilatkozott a DP együttműködéséről az SZHP-vel, illetve az ÚDP-vel. A VSZL tisztségviselői pedig azt mondták, az SZHP-nek mindenféleképpen a tartományi hatalomban a helye, hogy minél erősebb legyen a kapocs a köztársasági és a vajdasági vezetőség között. A VSZL megfeledkezik arról, hogy amikor 2008 és 2012 között ugyanaz az összetételű kormánykoalíció vezette a köztársaságot és a tartományt, akkor sem volt erős a szóban forgó kapocs, és Vajdaság semmivel nem volt jobb helyzetben, mint amilyenben most van.

Elemzői szemmel mit tart kedvezőbb megoldásnak: a kormány átalakítását, vagy az egységkormányt?

– Egyik sem jó, két rossz közül lehet választani. Ha ezt a kérdést a választópolgároknak tennénk fel, akkor, hiszem, hogy úgy éreznék, zsákutcába kerültek. Az egységkormány a köztársasági hatalmat tükrözné. Úgy vélem, hogy megalakulását követően az SZHP nyomásgyakorlása egyre csak erősödne. Az SZHP-ről tudjuk, hogy a vajdasági autonómia nagy ellenzője. Nyilatkozataival ezt Igor Mirović, az SZHP tartományi szervezetének elnöke támasztja alá a leghitelesebben, véleménye szerint minden autonómiatörekvésben a szeparatizmust lehet tetten érni. Az SZHP Vajdaság iránti szeretete nem kitörő. Nem lenne jó, ha az SZHP minden szinten hatalomhoz jutna, mert egyszerűen senki nem láthatná el az ellenőrző szerepét, főleg nem az aktuális ellenzék. Ami a kormány átalakítását illeti, a DP a napokban előállt a programmal, hogy szerinte milyen feladatokat kellene elvégezni a tartományban. Valóban jó elképzelésekről van szó, de kínálja magát a kérdés, hogy a DP eddig vajon miért nem szállt síkra ezekért a célokért, hiszen 2008 és 2012 között a köztársaságban is hatalmon volt. Az sem változtatna sokat a helyzeten, ha most, ebben a pillanatban írnák ki a rendkívüli tartományi választásokat, hiszen azokat feltehetőleg az SZHP nyerné meg, és akkor is az abszolút hatalom esetén jellemző problémák jelentkeznének. Egyébként hiszem, hogy az SZHP nem lesz túlságosan sokáig ilyen népszerű, mint amilyen most. Az alacsony életszínvonal miatt egyre komolyabb elégedetlenségre és feszültségekre számítok a társadalomban.