Még sok a kérdőjel a malajziai Boeing 777-es utasszállító gép múlt csütörtöki tragédiája körül. A holland KLM és a maláj Malaysia Airlines légitársaság által közösen működtetett MH17-es járaton 298-an utaztak. Amszterdamból azonban nem jutottak el a célállomásig, Malajzia fővárosáig, Kuala Lumpurig, mert a tízezer méter magasságban haladó gépüket Kelet-Ukrajna fölött – nagy valószínűséggel – rakétatalálat érte. A Boeing az oroszbarát erők ellenőrzése alatt álló – és általuk önhatalmúlag függetlennek kikiáltott – területre zuhant. Az egész világot felháborító és megrázó katasztrófát senki sem élte túl.
A merénylet a donyecki régiónak abban a térségében történt, ahol az ukrán hadsereg hetek óta harcol az orosz szeparatisták ellen, akiket Moszkva támogat. A gép és utasai így az ukrán–orosz konfliktus kellős közepébe csapódtak. A szerencsétlenség tovább mérgezte Kijev és Moszkva viszonyát, egyszersmind nemzetközi politikai dimenziót adott a tragédiának, amelynek súlyosságát fokozta, hogy az orosz lázadók sokáig akadályozták a mentők és a (külföldi) szakemberek eljutását a helyszínre, valamint a holttestek azonosítását, elszállítását. Ráadásul bizonyítékokat is eltüntettek.
Továbbra sem tudni, ki lőtte le az utasszállítót. Arra viszont egyre több jel utal, hogy valakik szándékosan vették célba és találták el. Szakértők szerint vállról indítható rakétával – ekkora magasságban – nem lehet eltalálni egy gépet. A megsemmisítéséhez sokkal komolyabb felszerelés kellett, amelyet csak jól kiképzett és hozzáértő személyek tudnak működtetni.
A tragédiát okozó berendezés föld-levegő légvédelmi rakétarendszer lehetett, amelynek a NATO kódrendszerében SA–11, az orosz és ukrán hadseregben pedig Buk-M1 a neve. A könnyen mozgatható, lánctalpas járműre szerelt fegyvert a Szovjetunióban fejlesztették ki, de azóta korszerűsítették. Az orosz és az ukrán légelhárításnál is rendszeresítve van.
A Moszkva pártfogolta kelet-ukrajnai szeparatista lázadók is szerezhettek (netán „valakitől” kaptak) egy, esetleg több ilyet. Így akár az is elképzelhető, hogy ők lőttek, de alighanem tévedésből, mert az utasszállítót ukrán katonai gépnek hihették. Június óta az ukrán hadsereg több légi járművét is leszedték. Nem volt nehéz dolguk, hisz olyan fegyvereik is vannak, amelyek bevetését korábban alapos katonai mérlegelés és politikai döntésen alapuló felsőbb utasítás előzte meg.
Oroszország kivételével az MH17-es tragédiája a világon szinte mindenütt az újságok címoldalára került. A Rosszijszkaja Gazeta országos lap vezető anyagában – a katasztrófa másnapján – az oroszok étkezési szokásairól számolt be. Az orosz állami televízió legnézettebb csatornája pedig úgy tudósított az orvtámadásról, hogy az utasgépet az ukrán hadsereg rakétája találta el. A tévé szerint azért lőttek az ukránok, mert azt hitték, hogy a repülőn az orosz elnök, Vlagyimir Putyin utazik.
A nyugati média és a külföldi szakértők többsége azonban arra a következtetésre jutott, hogy az ukránoknak nem lehetett okuk a gép lelövésére. Samantha Power, amerikai ENSZ-nagykövet már a múlt pénteken azt állította, hogy a gépet a kelet-ukrajnai szeparatisták lőtték le. Felsorolta azoknak a rakétáknak a típusát is, amelyeket a támadók bevethettek. Közöttük volt a Buk is. Tekintettel a feladat összetettségére, azt sem zárta ki, hogy a repülő lelövéséhez „a szeparatisták orosz segítséget is igénybe vettek”.
Ha ez így történt, a kelet-ukrajnai orosz lázadók olyan dolgot tettek, aminek a következményeivel maguk sem számoltak. A szeparatisták támogatása miatt ugyanis a nemzetközi diplomácia most még inkább orrol Oroszországra és államfőjére. Igaz, Moszkva közvetlen érintettségére a repülőgép-katasztrófában nincs bizonyíték.
Az orosz elnök Ukrajnára és hadseregére hárítaná a felelősséget a merényletért. Ukrajna pedig Oroszországra mutogat, s úgy véli: a merényletre a szomszédos állam adott megbízást.
Kijev nem állítja, hogy mindez Putyin tudtával történt. Azt azonban már régebben is nyomatékosította: az orosz elnököt komoly felelősség terheli abban, hogy a helyzet idáig fajult Kelet-Ukrajnában.
A Fehér Ház azt javasolta Moszkvának, tegyen érdemi lépéseket a feszültség enyhítéséért. Washington ezzel arra is utalt, hogy a Kreml áll a kelet-ukrajnai szeparatisták mögött.
Szergej Lavrov orosz külügyminiszter cáfolta, hogy a Kreml keze benne lenne a merényletben. A történtek miatt szorult és nagyon kínos helyzetbe került Putyin tovább ment: fegyverletételre és a kijevi kormánnyal folytatandó béketárgyalásokra szólította fel a kelet-ukrajnai orosz lázadókat. Közölte: Moszkva mindent megtesz azért, hogy a konfliktus a katonaiból a tárgyalásos szakaszba lépjen.
A nemzetközi közösség az öklét rázza, de nem igazán érdeke, hogy nagyon kiélezze a viszonyt Oroszországgal, amely az ukrajnai „szerepvállalása” miatt már hónapok óta külföldi bírálatok kereszttüzében áll, s vérszegényke szankciókat is bevezettek ellene. Erősebben megszorongatni (egyelőre) csak kevesen akarják, bár az EU – a maláj gép katasztrófája óta – új szankciókat helyezett kilátásba.
Mindazonáltal a megoldás kulcsa a Kremlben van. Befolyása csak az orosz vezetésnek van a szeparatistákra, és ha kemény büntetésekkel feldühítik, még meg is makacsolhatja magát.
Elképzelhető persze, hogy a tragédia Oroszországot is jobb belátásra bírja, és Moszkva megrendszabályozza a lázadókat, illetve hagyja Ukrajnát, hogy felszámolja az ellenállásukat. Ez azonban kevésbé valószínű.
A Kreml jelenleg ugyanis nem fújhat látványosan visszavonulót, mert így elismerné, amit eddig tagadott: azt, hogy valóban ő a kelet-ukrajnai orosz szakadárok fő támogatója. Úgy tűnik, Oroszországnak az az érdeke, hogy Kelet-Ukrajna instabil maradjon.
Ezzel ugyan új (akár orosz polgári) repülők lelövését és egyéb problémák gerjesztését is kockáztatja, de egyúttal meg is akadályozhatja Ukrajna uniós, esetleg NATO-kapcsolatainak elmélyítését. Ez pedig Moszkva számára különösen fontos. Kérdés, megéri-e neki hosszú távon is fenntartani ezt az ellenőrizhetetlennek tűnő helyzetet a nyugati határa mentén.
