2024. április 26., péntek

Görbefa stílusban

Az oromhegyesi Erdélyi István fafaragó, bútorkészítő munkái külföldre is eljutottak

Adorjánon beszéltünk meg találkozót Erdélyi Istvánnal, ott található ugyanis a műhelye, nagyszülei házában. Könnyen megtalálom, hiszen a ház előtt, sőt még az utca túl oldalán is hatalmas farönkök árulkodnak arról, hogy itt valahol famegmunkálás folyik. Az udvarba belépve még több fa, meg forgács fogad, már nemcsak rönkök, hanem lécek, deszkák, sőt gazdára váró asztalok, székek, padok, görbefa stílusban. Egy hangulatos filagóriában ülünk le beszélgetni, mely szintén saját készítmény.

István azt mondja, ő nem asztalosnak tanult, hanem péknek, és családi vállalkozásként pékséget is működtettek Oromhegyesen, majd az élet úgy hozta, hogy szakmát váltott.

– Feleségemmel 1992-ben esküdtünk meg. Házunk az volt, viszont bútorunk nem igazán, ezért én tűzifából kezdtem el konyhaszekrényt meg polcokat csinálgatni magunknak. Volt egy lapos vésőm, és azzal a konyhaszekrény ajtaját virágmintásra faragtam. Nekünk is nagyon tetszett, meg mások is dicsérték. Abban az inflációs időben a Tisza-parton a fűzfákat nyakaltuk tűzifának, és az még közelebb hozott a fához. Addig-addig, hogy elkezdtem másnak is dolgozni, akkor még a klasszikus asztalos stílusban, megfaragva egy kicsit, majd 2003-ban mondtam a feleségemnek, hogy elég volt a pékségből – meg is büntettek bennünket, meg az éjszakázást sem bírom –, bezárjuk a pékséget, átváltunk asztalos szakmára. Gyakorolgattam a faragást, ahogy tudtam, majd még abban az évben Szegeden megvettem Törő György szekszárdi fafaragó művész könyvét, és fel is kerestem az illetőt. Azon a nyáron néhány hetet tanultam, dolgoztam a művésznél, ismerkedtem a komolyabb faragással meg a játszótérkészítéssel. 2004-ben meg is hívott egy fafaragó táborba Tengelicre. 2005-ben több fafaragó tábor megjárása után négy kollégámmal céget alapítottunk, mert úgy találtuk, erre a stílusra van kereslet. A cég azóta létezik, de mára már inkább családi vállalkozássá nőtte ki magát, mivel feleségem, Leonida is minden munkából kiveszi a részét, meg a másik két alkalmazottuk is a rokonságunk tagja. Gyermekeink, Ádám és Annabella is besegítenek, ha kell – magyarázza a fafaragó.

István azt mondja, úgy dolgoznak, hogy a fának meghagyják az eredeti ívét, vonalát, vagyis görbefa stílusban alkotnak. Főleg kültérre készítenek asztalokat, padokat, székeket, hintapadokat, filagóriákat, kerítéseket és játszótereket, de beltérre is minden elképzelést meg tudnak valósítani, legyen az akár konyhába, fürdőszobába, nappaliba, hálóba való bútor.

– Akáccal és tölggyel dolgozunk leginkább, vagyis kemény fával, de ha valaki diófát vagy bármilyen más fát hoz, azt is szívesen megmunkáljuk. Nyaranta rengeteg a munkák, ezért télen mindig előre dolgozunk. Már körülbelül tudjuk, mire van kereslet, ezért télen több sorozat kültéri ülőgarnitúrát elkészítünk, sokan ugyanis úgy jönnek hozzánk, hogy azonnal kell nekik kerti bútor, és akkor van miből válogatniuk. A munkáink már eljutottak Németországba, Crna Gorába, Hollandiába. Most éppen Zadarba készítünk vendéglőbe bútorokat, meg Smederevóba szobabútorokat.

István az idén nagy fába vágta fejszéjét, az Oromhgyesen található saját erdőtelepítésén egy fából készült alkotóházat-vendégházat épít.

– Most szinte minden gondolatomat az köti le. Rendre oda keresgélem a szép, formás és különleges ívű faanyagot. A ház kétszintes lesz, lent nyolc személyt tudok majd elszállásolni, fent harmincat, és lesz még az udvaron egy filagória is, ahol huszonöt személy foglalhat helyet. A házat azért csinálom, hogy ott tarthassuk a fafaragó táborokat, ott találkozhassunk fafaragó barátainkkal, de egyéb kézművestáborok megtartására is alkalmas lesz. Szívesen látnék ott táborozó gyerekeket. Én szerettem volna, ha a ház már őszre elkészül, de idő hiányában valószínűleg nem lesz belőle semmi, mindenesetre a jövő évi oromhegyesi fafaragó tábort az Ulmus egyesület szervezésében már biztosan ott tartjuk.

Istvánnak a fafaragás a szíve csücske, de arra leginkább csak télen van ideje, a nyári hajtásban inkább a bútorkészítés van előtérben. Azt mondja, télen nyugodtabban tud faragni, akkor több az idő, és mivel nagyon szereti a faragást, sokat is csinálja. Domborművek, szobrok kerülnek ki a keze közül kültérre és beltérre egyaránt. Faragni tölgyből meg dióból szeret. Télen készíti a trófeaalátéteket is, ugyanis a vadászok azt nagyon keresik.