Lelkesek és optimisták a Skócia függetlenségét támogatók, mivel egyre közelebb az időpont, amikor a lakosság eldöntheti, továbbra is Nagy-Britanniához tartozik-e, vagy a terület váljon ki a királyságból, s kezdjen önálló életet. A függetlenségről korábban meghirdetett referendum hivatalos kampánya a hétvégén kezdődött, s a voksolás napjáig, szeptember 18-'ig tart. Skóciában tehát mindenki kampányol: sokan az önállóság mellett, mások viszont ellene.
Az elszakadáspártiak a Blair Jenkins vezette Yes Scotland (Igenis Skócia) szervezetbe tömörültek, az Egyesült Királyság fenntartását pártolók pedig a London támogatását szorgalmazó Better Together (Jobb Együtt) szövetségbe, amelyet Alistair Darling veterán skót politikus, brit expénzügyminiszter vezet. A referendumot a széleskörű autonómiával rendelkező Skócia kormánya írta ki. A testület vezető ereje a függetlenség fő szószólója, a Skót Nemzeti Párt (SNP). London beleegyezett a referendumba, abban bízva, hogy az úgyis elbukik.
Az Alex Salmond SNP-elnök, skót „első miniszter” (miniszterelnök) vezette kormány azonban bízik a sikerben. Ezért már tavaly novemberben bemutatta a függetlenségi tervezetet is. A dokumentumból kiderül: az önállóságot – a referendum sikere esetén – 2016. március 24-én kiáltanák ki.
Skócia esetleges elszakadásával – jelenlegi formájában – megszűnne a bő háromszáz éve fennálló Egyesült Királyság. A brit uniót Anglia, Skócia és Wales alkotja. Skócia 1707-ben egyesült Angliával.
A skót függetlenségpártiak főként gazdasági, pénzügyi és társadalmi okokkal indokolják elszakadási vágyaikat. Az SNP gyakran hangoztatja, hogy az Egyesült Királyságban nincs elég beleszólása az országrészt érintő ügyekbe.
London eltúlzottnak tartja a panaszokat. Azzal védekezik, hogy Skócia az 1990-es évek vége óta jelentős autonómiával bír. Ennek köszönhetően van saját törvényhozása is. A királyság egészét érintő fő kérdésekben – például külügy, védelmi és energiapolitika – azonban London szava a döntő.
Az SNP hisz a referendum sikerében, és abban, hogy az önállóság elérése esetén megállnák a helyüket az Európai Unióban is. A skótok többsége azonban kételkedik ebben. Minden felmérés azt mutatja, hogy a függetlenséget ellenzők meggyőző fölényben vannak; az elszakadás gazdasági következményeitől tartva ők inkább maradnának a királyságban. Igaz, szakértők arra is figyelmeztették Londont, hogy a közvélemény-kutatások tévedhetnek, s számára akár kellemetlen meglepetés is születhet a referendumon.
A népszavazás időpontjának jelképes a jelentősége: az idén lesz ugyanis a hétszázadik évfordulója a Bannockburn mezején 1314-ben megvívott csatának, melyben a skótok megsemmisítő vereséget mértek a többszörös túlerőben levő angolokra, s ezzel a legnagyobb győzelmüket aratták felettük.
