Tegnap délután a nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskolában ünnepélyesen felavatták az iskolát alapító Messinger Karolin (1868–1942) tiszteletére kihelyezett emléktáblát. Az eseményen jelen volt Pirityiné Szabó Judit, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárság kapcsolattartási főosztályának a vezetője, dr. Várady Tibor akadémikus, az MNT tagja, Vass Tibor, az MNT tagja, Joó Horti Lívia, az MNT közoktatási bizottságának elnöke, Sós Mihály, az MNT oktatási ügyekkel megbízott hivatalnoka, Várady József, a Nagybecskereki Módszertani Központ vezetője, Svetlana Živanović, Nagybecskerek polgármesterének kabinetfőnöke, az iskola korábbi igazgatói: Jovan Vojnović, Csuka József és Karl Jenő; az iskola egykori, valamint jelenlegi tanárai és tanulói.
Az MNT támogatásával emeltetett emléktáblát dr. Várady Tibor, az iskola egykori és Kovács Imola, a jelenlegi legjobb diákja leplezték le.
Az egybegyűltek egy tárlatot is megtekinthettek, amelyet Salamon Vencel Valentina képzőművészet-tanár nyitott meg, és amelyen bemutatták az iskola legtekintélyesebb diákjait, régi fotókat és az iskola diákjainak munkáiból összeállított képzőművészeti és népművészeti tárlatot. Az ünnepi műsorban felléptek az iskola tanulói.
Jelena Jenovay igazgatónő köszöntőjében elmondta, a Messingerben száztíz évvel ezelőtt szólalt meg először az iskolacsengő, de mindmáig megmaradt a diákok fellegvárának.
– Még az Osztrák–Magyar Monarchia idejében alapította Messinger Karolin a Leánynevelő Intézetét, a SZHSZ Királyság idején is folytatta a munkáját, egészen 1941-ig. A II. világháborút követően a magyar gimnáziumnak adott otthont az épület, majd 1956-tól a Sonja Marinković Általános Iskola működik itt. Egy régi adósságot törlesztünk itt ma azzal, hogy emléktáblával adózunk Messinger Karolin emléke előtt, mondta az igazgatónő.
Messinger Karolin Nagybecskereken született 1868-ban. Iskoláit Budapesten végezte, ahol nemcsak német és francia nyelv tanítására nyert képesítést, hanem testnevelés tanítására is. Tanulmányai elvégzése után a nagybecskereki Zárdában adott elő testnevelést, majd 1903-ban határozta el az önálló leánynevelő intézet alapítását. Megvásárolta a Nádor utca 5. szám alatt álló épületet, szeptemberben pedig már meg is kezdődött benne a tanítás. Az iskola el volt látva minden tanításhoz szükséges felszereléssel, a tantermektől és tanulószobáktól kezdve a fedett tornateremig. Tenisz- és korcsolyapályájuk is volt, parkosított udvarral körülvéve.
– Azt hiszem, hogy Messinger Karolin valóban megérdemli, hogy ne csak a legendát, ne csak a fogalmat – a Messinger egy fogalom – hanem egy embert is lássunk mögötte. Azt hiszem, hogy ez a mi feladatunk. Hadd tegyem hozzá, hogy az utóbbi időben sokat foglalkoztam apám, nagyapám irattárával, és ebből publikáltam is. Néhány héttel ezelőtt találtam rá a Messinger-iratokra. Nagyon fontos a kritikus 1942-es év, amikor Messinger Karolin zsidó származása miatt Budapestre szökött, betegen kórházban fekve egy adományozó levelet ír. Ennek nagyon fontos része: az, hogy ő akkor is itt egy magyar közösséget látott. És azt mondja, hogy „a fenn megjelölt minden vagyonom, mint önálló jogi személyiséggel bíró alapítvány mindenkor a bánáti magyarság iskoláztatásának az ügyét szolgálja.” Tehát ő egy magyar közösségben gondolkodott. Ezt érdemes megjegyezni. Különösen mióta nem vagyunk igazán sokan. Egy közösség vagyunk, és ebben Messinger Karolin lehetne egy nagyon fontos útmutató, mondta Várady Tibor.
