Az Ausztriai Gazdasági Szenátus keretében mintegy két hónappal ezelőtt megalakult Szerbiai Gazdasági Szenátus első ízben szervezett tanácskozást szerdán az Újvidéki Mezőgazdasági Vásáron. Az összejövetelen neves osztrák gazdasági szakemberek fejtették ki véleményüket, annak kapcsán, melyek azok a feladatok, amelyeket Szerbiának teljesítenie kellene uniós felzárkózása során.
Nagy érdeklődés övezte a Szerbiai Gazdasági Szenátus szervezte értekezletet (Fotó: Ótos András)
A szenátus árgus szemekkel figyeli a szerbiai történéseket az energetika, az infrastruktúra, és természetesen a mezőgazdaság terén, és azon fáradozik, hogy Szerbia gazdasága minél nyitottabb legyen a világ felé – mondta Ivan Gros, a szerbiai ágazat igazgatóbizottságának elnöke, aki egyébként innen származó, de évtizedek óta Ausztriában élő üzletember.
Ausztria eddig is az elsők között volt azon országok sorában, amelyek az elmúlt években nem sajnálták beruházni tőkéjüket Szerbiában, de többé nem látnak érdekeltséget abban, hogy csupán az ország keretein belül gondolkodjanak – mondta Gros. Magyarán, Ausztria a jövőben olyan beruházásokra vállalkozna, melyek kivitelközpontúak, tehát átlépik az országhatárt. Szerbia az utóbbi években jelentős lépéseket tett a mezőgazdaság fejlesztése terén, meghozta az agrártámogatásokról szóló törvényt, de hiányzik az átfogó, hosszú távú és tervezhető agrárstratégia, melyben a külföldiek is megtalálhatják a helyüket.
Gros szerint fontos lenne a hazai élelmiszeripar és a feldolgozóipar serkentése, és ebben az osztrák cégek látnának érdekeltséget. Ezzel két legyet ütnének egy csapásra: fellendítenék az élelmiszeripart és versenyképessé tennék a szerb mezőgazdaságot az uniós piacon is.
Franz Fischler, Ausztria egykori agrárminisztere (1989–1994) és az EU mezőgazdasági biztosa (1995–2004) is felszólalt. Szerinte Szerbiának uniós csatlakozása során fontos eldöntenie, melyek azok a kultúrák, amelyeket érdemes termelnie, és ezen a téren egyedülálló a régióban. Utalt a málna- és a napraforgó-termesztésre, amire más országoknak nincsenek ilyen kedvező adottságaik.
Mint mondta, az ágazat jövőjét illetően nagyon fontos az új technológiák bevezetése, ez azonban hatalmas beruházás, amely önerőből aligha valósítható meg, ezért felajánlotta Ausztria és egyben az unió segítségét. Szerinte gondot okoz az, hogy Szerbiában a gazdaságok felaprózottak és szétszórtak, viszont ennek is lehetnek előnyei, ha jó a termesztett kultúrák megválasztása.
– Az unióhoz való közeledés, még ha jelenleg nem is úgy tűnik, többszörös előnyt jelent. A tárgyalások mostani fázisában már kérhetők agrárfejlesztési uniós eszközök, és ilyentájt történik a jövő mezőgazdasága fő irányvonalainak megfogalmazása – mondta Franz Fischler.
Tanja Miščević, Szerbia EU-s csatlakozási tárgyalócsoportjának vezetője hozzátette, az uniós csatlakozás rövid távon nehéz és költséges folyamat, az eredményeket viszont csak később lehet érezni. Most történik a hazai és az uniós törvények és rendeletek egybehangolása, és épp a mezőgazdaság terén akad a legtöbb tennivaló, hiszen a jogszabályok mintegy kétharmada ezt az ágazatot érinti. Nem pusztán a növénytermesztésre és a jószágtenyésztésre kell gondolni, hanem a kísérőágazatokra is: a halászatra, állategészségügyre, környezetvédelemre, idegenforgalom, valamint a falusi turizmusra. Ha mindez megtörténik, és hosszú távon beindul a gépezet, akkor érezhetjük az első eredményeket. Ezek abban nyilvánulnak meg, hogy a szerbiai termékek is versenyképesek lesznek az uniós piacon, ennek köszönhetően az ország fél Európa számára termelhet – emelte ki Miščević asszony.
Erhart Busek, az Ausztriai Gazdasági Szenátus elnöke, Ausztria volt kancellárhelyettese a Duna menti országok együttműködésének fontosságáról és az ebből eredő előnyökről szólt. Négy tételben határozta meg az együttműködés lehetőségét: a hajózás, a gazdaság, az energetika és a kultúra terén. Johann Marihart, az osztrák Agrana élelmiszer-ipari konszern igazgatója elmondta, az osztrák cégek már néhány éve felfedezték a szerbiai lehetőségeket, mintegy 500 osztrák vállalatnak van már itteni érdekeltsége. A szerbiai kukorica- és a cukorrépa-termesztés olyan lehetőségek, melyek után bármely komolyabb vállalat két kézzel kap, hiszen egyik a bioetanol, másik pedig az édességipar számára adhatna elegendő alapanyagot. Az uniós csatlakozás előnyeiről elmondta, Ausztria a csatlakozást követő években a tízszeresére növelte élelmiszer-ipari termékeinek forgalmát.
