2024. április 26., péntek

Árhullámok és kisvizek között

A Száva vízállása hamarosan meghaladja a rendes árvízvédelmi szintet – A Felső-Dunán kialakuló árhullám nem öltött fenyegető méreteket és a Tisza sem feszíti a láncot

Amikor az esővizes árkoknál alig nagyobb patakok – amelyeket igencsak nehéz megtalálni a térképen – árvizeket idéznek elő, felmerül a kérdés: mekkora vizekkel fenyegetnek a nagy folyók? A Timok és a Morava vízrendszere után, ahol a baj már megtörtént, a napokban a szakemberek a Drina-vidéken is árvizeket helyeztek kilátásba. Egyelőre nem a folyó főágát, hanem a mellékfolyókat emlegetik, amelyek ugyan nagyobbak az esővizes árkoknál, de – a miheztartás végett nem árt tudni – kisebbek a Jegricskánál. Csakhogy ezzel a bácskai kis folyóval ellentétben szélsőséges vízjárásúak. Nagy folyóink azonban egyelőre hallgatnak.

Az általánosan elfogadott, évszázados megfigyeléseken és méréseken alapuló ismeretek szerint a nagyvizeket nem a tél folyamán felhalmozott hóvízkészlet leolvadása, hanem a tavaszi–nyári esőzések idézik elő, mert ezek vízhozadéka a nagyobb. A hóolvadástól az idén egyébként sem várhattunk nagyvizeket, hiszen a Duna vízgyűjtő területén felhalmozódott hóvízkészlet csúcsértéke az előző évinek alig negyven százalékát tette ki. Ennek több mint a fele úgy olvadt el, hogy meg sem mozdította a víztükröt, amely két hónapon keresztül feszült akár a szárítókötél. Nagyjából másfél-két méterrel a mindenkori legalacsonyabb szint felett, és bő öt-hat méterrel a legnagyobb víz szintje alatt. A maradék 3,5 köbkilométeres hóvízkészlet óriási hányada pedig az örök hó hazájában található, és a Duna vízszintjén szinte semmit sem változtathat.
A Száva azonban kisebb megtorpanás után ismét hevesen árad, Sremska Mitrovicánál és Šabacnál is hamarosan eléri, vagy már el is érte a rendes árvízvédelmi szintet. A Kárpát-medence nyugati részén hullott kiadós esők pedig további áradásokat fognak eredményezni. A Száván végighömpölygő víztömegek méretéről vall a tény, hogy a folyó torkolati vízhozama hamarosan eléri a 4000 köbmétert, és bőven meghaladja a befogadó folyóét. Pillanatnyilag ugyanis a Duna vízhozama sokkal kisebb, mint a Száváé. Bezdánnál alig haladja meg a 2000 köbmétert, a Drávával egyesülve is alig 2600, a Tisza pedig igen kevéssel járul hozzá a közöshöz, a Zentánál mért vízhozama az 500 köbmétert sem érte el.
Tehát azok a folyók közül, amelyek tájainkon árvizekkel fenyegethetnek, csupán a Száván vonul le árhullám. Ez eleve csökkenti az árvizek veszélyét, hiszen a befogadó folyó nem duzzaszt vissza.
A Tisza teljes hosszára egyébként az évszakhoz képest szokatlanul, mondhatnánk hihetetlenül alacsony vízszint jellemző. Ha az elmúlt napokban erre járó esőzések nem látogatják meg a Kárpátok keleti vonulatát, a Felső-Tiszán helyenként negatív rekordokat is mutathatnak a vízmércék. A Délnyugat-Romániában hullott nagy mennyiségű csapadék egyelőre nincs kihatással a Körös és a Maros vízszintjére. A Tisza két legnagyobb mellékfolyója begörcsölt a legkisebb víz küszöbén, ami arrafelé történik, inkább a kiszáradásra emlékeztet, mintsem árvízzel fenyeget. Példának okáért a Maros vize Aradnál mindössze 40, Nagylaknál pedig csak 11 centivel magasabb a mindenkori legalacsonyabbnál.
A Duna vízszintjének alakulását a Kárpát-medencében nem a Kárpátokban, hanem az Alpokban hulló csapadék befolyásolja. A dunai vízállásokat döntően azok a víztömegek határozzák meg, amelyek a Morva-torkolatig a mederbe kerülnek, a többi csak fodrozza. A Felső-Dunán az elmúlt héten kialakulóban volt egy árhullám. Mondjuk ki azonnal: nem volt ijesztő, és hamar ki is fulladt.
A legfelső vízmércék sorozatosan áradást mutattak, még a duzzasztók által csillapított szakaszokon is 70-80 centis vízszintemelkedésre került sor két nap leforgása alatt. Ez nem sok, és egyelőre úgy fest, ennyiben marad.
Úgyszintén megnyugtató, hogy a Duna vízszintjének emelkedése mindenhol igencsak mélyről indult. Nagyjából karterpesztésnyivel magasabbról a legkisebb víz szintjénél, és kétemeletnyivel mélyebbről a mindenkori legmagasabb szintnél. Ilyen alacsony mederteltség iszonyatos mennyiségű víz számára tartalékol helyet. Ez a helytartalék igencsak megnyugtatóan hat, hiszen a Felső-Duna vízgyűjtőjén a tavaszi-nyári esők hajlamosak olyan csintalanságokra, mint amilyeneket tavaly ez idő tájt követtek el. Egyelőre azonban biztosra vehető, hogy ha ez netalán megismétlődne az idén is, a Duna vízszintje nem emelkedhetne olyan magasra, mint tavaly, mert az áradás méterekkel alacsonyabb vízszintre érkezne. A helyben, tehát nálunk hullott csapadék viszont nem befolyásolja a vízszint alakulását.