A szerbiai gazdaság katasztrofális helyzetben van. A rossz gazdálkodási feltételek, valamint a túlméretezett és teljesítményéhez képest drága bürokrácia miatt gyors és komoly reformokra van szükség. Ezt már tudjuk egy ideje, és azt is, hogy a mélyreható szerkezeti átalakítások nélkül a helyzet csak rosszabbodhat. A hivatalos munkanélküliségi ráta megközelíti a 30 százalékot, miközben a foglalkoztatottaknak csupán a fele dolgozik a versenyszférában. A hatalmasra duzzasztott közszféra finanszírozása fenntarthatatlan, a nyugdíjrendszer úgyszintén. Az elöregedőben lévő lakosság képzettségi összetétele nem kedvező. A valóban tehetséges és magasan képzett káder pedig ritkán hajlandó a hazai bérszinten áruba bocsátani tudását és tehetségét, inkább külföldön próbál érvényesülni.
Országunknak tartósan negatív a külkereskedelmi mérlege, emellett magas az államháztartás hiánya is. A statisztikai kimutatásokból az is kiviláglik, hogy Szerbia a beharangozott és sokat emlegetett reformok ellenére kevésbé vonzza a külföldi tőkét. Főbb kiviteli termékei a gépjárművek, az alkatrészek, az elektromos áram, valamint – nem utolsósorban – a gabonafélék. Az EU országaiba, Oroszországba, a CEFTA-országok piacaira kedvező feltételekkel szállíthatunk, ezért valószínű, hogy nálunk sántítanak a dolgok, amikor nem tudunk élni a lehetőségekkel. A negatív külkereskedelmi mérleg másik oldalán a behozatal áll. A kölcsönösség elvén alapuló gazdasági szerződések tartalmából következik, hogy nem zárkózhatunk el a behozataltól. Egyes médiumok időnként szenzációként kezelik, hogy mire költjük az ország devizáját. Ilyenkor azokon a behozott termékfajtákon akad meg a szemünk, melyekről köztudomású, hogy itthon is termelhetnék. A legjobban pedig az szúr szemet, hogy pl. még szilvát, almát, vagy málnát is importálunk. Még meglepőbb, ha figyelembe vesszük az árufajtákat és az árumennyiségeket, például hogy mennyi krumplit, vöröshagymát, káposztát, fokhagymát, póréhagymát, babot, paradicsomot, sárgarépát, paprikát, almát, körtét, sertéshúst, disznó- és birkabelet, virágot hoztunk be külföldről. A kölcsönösség elvén alapuló gazdasági szerződések többnyire nem teszik lehetővé, hogy bizonyos áru behozatalát megtiltsuk vagy korlátozzuk. Ezért talán nem meglepő, hogy kis mennyiségű aszalt szilva vagy málna is a behozatali listán szerepel – egyébként is mindkét gyümölcsből nagy mennyiségeket exportálunk. Ha azonban megnézzük, hogy pl. tavaly több mint 1800 tonna burgonyát, több ezer tonna paradicsomot, sárgarépát, babot importáltunk, akkor felmerül, hogy valami mégsem stimmel a hazai gazdálkodási feltételekkel. Ha ágazatonként szemléljük országunk külkereskedelmét, akkor kiviláglik, hogy csak az mezőgazdaság külkereskedelmi mérlege pozitív. A behozott hatalmas mennyiségű bab, krumpli és káposzta viszont azt mutatja, hogy ebben az ágazatban is gondok vannak. Mindez egyenes következménye annak, hogy – nem is olyan régen – a hazai termelők nem tudták eladni a megtermelt burgonyát, babot, káposztát. Emlékezünk arra, mekkora hullámzások voltak, amikor egy évben a megtermelt káposztát leszántották, mert az alacsony ár miatt nem akarták tovább növelni a termelők veszteségét azzal, hogy elszállítsák? De volt olyan év is, amikor horvát és szlovén felvásárlók már a földeken felvásárolták az összes káposztát, és a hazai lakosság jóformán nem jutott hozzá.
A nagy hazai kereskedelmi láncok – bár érthető okokból ritkán, vagy soha nem mondják ezt ki nyíltan – jobban szeretnek külföldi beszállítóktól zöldségfélét és gyümölcsöt vásárolni. A hazai piacon ugyanis gyakran nem tudják szavatolni a folyamatos ellátást, időnként gondok vannak a minőséggel, a határidőkkel, és ma már nem mindig a hazai az olcsóbb. A minőség esetében meg kell jegyezni, hogy nem minden olyan, amilyennek látszik. A babtermesztők szövetségének elnöke például arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szerbiában áruba bocsátott babmennyiségek jelentős része Kirgizisztánból és Kazahsztánból származik, noha ez sok esetben nincs feltüntetve. Nagyobb gond az, hogy a szemre jó minőségűnek tűnő paszuly esetenként génmódosított is, ami szintén nincs feltüntetve. Az elnök szerint az ilyen babot arról lehet felismerni, hogy a szemek feltűnően egyformák, minden babszem szakasztott mása a többinek.
Természetesen az agrárpolitika, a támogatási rendszer, a kormányzati lépésekkel megteremtett üzleti légkör, az adminisztratív intézkedések meghatározóak lehetnek a mezőgazdaság felvirágoztatásában. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy maguknak a termelőknek is alkalmazkodniuk kell, ha szeretnének termelni és eladni a hazai és a külföldi piacokon. Olcsón kell minőségit termelni, egymással pedig olyan együttműködési formákat kialakítani, melyek nyomán élvezhetik a közös piaci fellépés minden előnyét. Természetesen nem kell és nem is lehet versenyképesen mindent itthon megtermelni, de az is nehezen magyarázható, hogy babot, krumplit vagy káposztát kell vagonszámra behozni.
